Interjú Mike Menders-szel, avagy ismerjük meg a Hercegnő című kötet íróját

 

Mike Menders írótól már több regényt is olvastam - majdnem az összeset. Így minden egyes kötetének olvasása előtt van bennem egy kialakult kép arról, hogy mivel találkozhatom majd a könyv során. Egyedi stílussal, sajátos elemekkel rendelkezik - ráadásul szókimondó, egyfajta nyers megfogalmazással beszél történeteiben a szexuális jelenetekről, érzésekről. Talán pont emiatt nem unalmasak és szürkék a regényei, hanem titokzatosak. 

A legelső olvasásom az írótól a Házinyuszi című alkotás volt, ami a Hangulatkeringő sorozat első része. Később megismerkedtem a Macsóbőrben és a Macsókarácsony című történetekkel. Végül nemrégiben szerencsém volt elolvasni Mike Menders február 14.-én megjelent regényét - a Hercegnőt.

"A Hercegnő című kötet lényegében egy romantikus-erotikus regény, mégsem ezen volt a fő hangsúly. Az író ismét kimerítette a történet buja oldalát, azonban nyomatékosította az érzelmi részt is. Nemcsak egy laza, humorban gazdag mű volt, hanem annál sokkal több - tele volt érzelemmel és talánnyal.
Mike Menders bámulatosan forgatta a szálakat: megdöbbentett, megmosolyogtatott, ugyanakkor fel is dühített! Az utolsó oldalakhoz érve teljesen összezavarodtam, számos kérdés megválaszolatlan maradt számomra, így bízom abban, hogy a trilógia utolsó részét is mihamarabb a kezünkbe kapjuk majd." (részlet a Hercegnő c. könyv ajánlójából)

Kérdések és válaszok:

1. Mikor döntötted el, hogy írni akarsz és milyen érzés volt ez számodra?

Írni már tinikorom óta szerettem, hol verseket, máskor kisebb regényeket. A nyilvánosság elé a Sukitore weboldalammal léptem, ahol párban írtunk erotikus-romantikus-kalandtörténeteket. Többször is adtunk ki könyveket, de profibb szinten csak akkor kezdtem foglalkozni az írással, miután az Imádom a könyveket csoportjára rátaláltam a Facebookon. Sokat köszönhetek az ott megismert íróknak, és persze a vezetőjüknek, Baranyai Anikónak. Felemelő volt olyan írótársakkal találkozni, akik hozzám hasonlóan bontogatták a szárnyaikat, és teljesen lenyűgözött ez az új világ.

2. Miért érzed az erotikus-romantikus vonalat a sajátodnak? Nem ért kellemetlenség amiatt, hogy férfiként ebben a zsánerben írsz?

Világéletemben rajongtam a nőkért, középiskolában csak páran voltunk fiúk az osztályban. Talán emiatt is adta magát a téma, hogy eleve a romantika műfajában fantáziáltam, azon belül természetesen a felnőtt témák érdekeltek. Tizenéves korban nem csak erotikus történeteket írtam, hanem még rajzolással is próbálkoztam, ami végül nem lett az erősségem. Mire a Sukitore oldalt megnyitottam, addigra egyértelműen az írást használtam az önkifejezésre. Ezen az oldalon olyan helyzetekbe képzeltük magunkat az írótársnőimmel, melyekben szabadon, korlátok nélkül kiélhettük a fantáziáinkat.

Az, hogy férfiként ér-e valamilyen megkülönböztetés ebben a zsánerben, az eddigi visszajelzések alapján sajnos azt kell mondanom, igen. Az olvasó, rajongó hölgyek amolyan cinkostársként, barátnőként kacsintanak össze egy írónővel, viszont egy férfi esetében inkább távoli rajongóként beszélgetünk, és ritkább a kötetlenebb, felszabadultabb csevegés. Úgy érzem, egy férfi írónak többet kell tennie ahhoz, hogy a hölgyolvasók szívét meghódítsa, főleg erotika terén, hiszen egy nő nehezebben vagy másképp mutatja ki az érzéseit bármely férfi felé, mintha egy hölgytársának tenné. Legalábbis én ezt tapasztalom. Ezt a tartózkodást, vagy épp a bizalmatlanságot igyekszem oldani a könnyed és minőségi stílussal. De többször gondolkodtam női álnéven, hogy több olvasóhoz is eljuthassak.

3. Milyen környezetben szoktál írni? Nincs különlegesebb feltétele annak, hogy az aktuális történetedbe tudj mélyedni?

A környezet manapság inkább csendes legyen, vagy valamilyen külföldi előadótól szóljon dallamos, hangulatos zene. Korábban nem zavart a hangos háttérzaj, de manapság, ha magyarul beszélnek körülöttem, az agyam óhatatlanul is odafigyel, és nehezebben megy a fogalmazás. Plusz nehézség, hogy leginkább napközben vagyok kreatív, este már ritka esetekben, és mivel napközben dolgozni kell (mi másból éljen meg az ember?), ezért az írás sokkal lassabban halad, mint ahogy a fantáziám szárnyal. Viszont azt már észrevettem, hogy ha nagyon bekattan valami isteni szikra, akkor bárhol legyek, leírom, maximum a telefonomba pötyögöm be, amit utálok. De inkább legyen meg, nehogy később elfelejtsem.

4. Melyik kötetedre vagy a legbüszkébb és melyik kötődik a leginkább hozzád?

A Hangulatkeltő trilógiára vagyok a legbüszkébb, pedig még meg sem írtam a harmadik részt. A Házinyuszi és a Hercegnő, valamint a Házasság mind külsőleg, mind tartalmilag egy olyan vállalkozás a részemről, amibe korábban még nem fogtam bele, és később sem biztos, hogy vállalkozom rá. Ugyanis - bár időben mindhárom könyv máskor játszódik, de - összességében ad ki egy hatalmas ívű történetet, amit a reményeim szerint egyben olvasva is más élményt ad majd, mint külön-külön. Nagyon izgulok, hogy sikerüljön ez a vállalkozás, és átadhassam mindazt az élményt, amit évek óta magamban tartok, és csak pár ember tud róla, azaz a nagy lezárást. Ráadásul egy negyedik részt is elképzelhetőnek tartok, ugyanis pár szálat csak abban varrhatok el.

Jelenleg a legjobban mégis Krisztin kötődik hozzám érzelmileg. Ez a történet a szívem egyik legszebb ékköve, gyémántja. Amit kedves írótársnőmmel, Lillithtel megírtunk, az máig felkavaró, nevettető, és viszontagságos. Volt olyan része a könyvnek, amit bár én írtam, mindig megkönnyeztem, ahányszor elolvastam. A szemtelen leány kalandja igazán meghatározó mérföldköve az írói létemnek és az életemnek.

5. Melyik karakteredet volt a legnehezebb megformálnod? Miért?

A Hangulatkeltő trilógiából Hanket. Egyrészt azért, mert magamból merítettem, másrészt a nőknek bemutatni azt az ívet, hogy miként lesz egy átlagos, normális pasasból keményebb férfi a kapcsolatain keresztül, az elég nagy kihívás. A Házinyusziban érdekes módon a hölgyolvasók többsége pipogyának, tesze-toszának tartotta (kaptam is érte rendesen a Molyon), mert épp fülig rajongott a nőért, akit végre megkaphatott. Igen, ilyenek a pasik, képesek lemenni pincsibe, ha odavannak valakiért. Tudom, a nők szeretik, ha felnézhetnek egy férfira, és ne mutassa ki ezeket az érzéseket, de ha már ilyen szemszögből írtam meg, akkor legalább leleplezem, milyenek vagyunk a háttérben. Persze a második részben, a Hercegnőben megismerhetjük Hank azon oldalát is, amikor már nincs vakon belezúgva a választottjába, azaz Mistybe, és már fenntartásokkal kezeli a kapcsolatot. Hja, kérem, ha egy nő ezt szerette volna elérni, megkaphatja, tessék. És még közel sincs vége a történetnek!

6. Melyik szereplőddel tudtál a leginkább azonosulni, s melyikkel a legkevésbé?

Leginkább Hankkel tudtam azonosulni. Bár tény, hogy minden könyvbéli férfi karakteremet magamból merítettem, így a macsó Péter kétféle szemszögét, Batya konzervatív, úri természetét, illetve Bence dzsungelhez való hozzáállását (a Hogy történhetett című regényünkben). Ami talán izgalmasabb lehet az olvasónak, hogy Ildikó és Giselle bölcsességét, kívülálló látásmódját is magamból csempésztem be, csak női alakban. Ahogy említettem, nők között nőttem fel, így csomó olyan tulajdonságukat ismerhettem meg, ami megkönnyítette a dolgom a karakterek formálásában. Egy olvasóm azt is felvetette, hogy esetleg a két nőszemély nem ugyanaz-e, de ha valaha készül crossover a Macsó és a Hangulatkeringő sorozat között, nem ez lesz a közös pont.

A legkevésbé Misty karakterével tudok azonosulni, mert őt egy létező személyről mintáztam, akinek a kisugárzása annyira megragadott, hogy trilógiát írok belőle. Imádom az olvasók reakcióit, mert hol utálják, hol imádják, aki egy tüneményes, ám mégis megosztó, de abszolút pozitív személyiség. Annak örülök, hogy ezt a kettősségét sikerült átadnom a regény folyamán.

7. Milyen érzés az, hogy a legújabb regényed, a Hercegnő című alkotásod is nemsokára az olvasóközönség kezében van? Milyen visszajelzésekre számítasz?

Rosszabb véleményekre számítok, mint amiket a Házinyuszi esetén kaptam. Nem akarok spoilerezni, de az előolvasóim szerint legalább felnégyelésre vagy karóba húzásra kell előjegyeztetnem magam, viszont előtte minimum disszidálás egy olyan helyre, ahol nem érhetnek utol. És emiatt boldog vagyok, mert akkor tudni fogom, hogy sikerült elérnem azt a hatást, amit szerettem volna. Persze ez a lincselős hangulat remélhetőleg megváltozik majd a harmadik rész végére, ráadásul az ellenkezőjére, de addig még több hónap van hátra. Amiatt nagyon boldog vagyok, hogy végre kiadhattam, mert sok álmatlan éjszakám volt miatta, és igyekeztem a lehető legjobbra csiszolni minden szempontból. Furcsa, hogy a maximumot igyekszem nyújtani, hogy lehúzzanak érte, nem?

8. Általában mennyire változik meg egy-egy rész a könyveidben az első "leírástól" kezdve a megjelenésig? Melyik az a rész, ami eredetileg nem úgy alakult volna, ahogy a műben szerepel?

A történet maga nem változik meg, és mégis abszolút rugalmas vagyok. Fejezeteket sem dobok ki csak úgy, ezúttal csupán két részlet került kivágásra. Mégsem akartam megfosztani az olvasót ezektől a jelenetektől, ezért betettem mindkettőt a könyv végére. Igazából a jeleneteknek semmi bajuk nincs önmagukban, de hatásukban nem illettek arra a helyre, ahol eredetileg megírtam ezeket. Az egyiknél a lassú történetvezetés miatt kellett kivágnom az adott részt, mert ha azt az ívet vittem volna tovább, akkor nem ötszáz, hanem hétszáz oldalas lett volna a sztori. A másik esetben túl korainak ítéltem meg egy beszélgetést, ami végül máshová sem passzolt, habár kicsit árnyalta volna Misty karakterét. Végül ez másféle módon került bemutatásra a könyv későbbi pontján.

A sztori megírása után viszont keményen gyomlálni szoktam, ugyanis írói hibám a szóismétlés, amire megíráskor nem figyelek. A javításnál jönnek a sakkozások, cizellálások, nemegyszer plusz poénok is ekkor kerülnek a sztoriba, tehát mindenképp jót tesz a történetnek az átolvasás, módosítás. Plusz én is jobban emlékszem arra, mit írtam, így a későbbi folytatásban újabb apróságokra, szálakra kerülhet lezárás.

9. Szerinted melyik része a legnehezebb a könyvkiadásnak? Mi az, amit nem igazán szeretsz megcsinálni ezzel kapcsolatban? Milyen érzés az, hogy saját magad juttatod el a kész kéziratot a kiadásig?

Mindenképp a javítás és átolvasás. Nekem legalábbis ez a rész tűnik a leghosszabbnak, ugyanis a többszörös korrektúránál, módosításoknál jobban kell figyelni a szöveget, az ismétléseket, ami komoly kihívás a számomra. Bár az előolvasást nem bízom egy emberre, és többen segítenek be, mégis legalább két-három forduló után kezd kialakulni a végleges szöveg, majd csak ezután kerül egy szerkesztő barátomhoz, aki még így is mazsolázgat rendesen. Szóval egy Hercegnő méretű könyv javítása általában három hónap, de akár fél év is lehet. Ha megvan a végleges szöveg, utána már tényleg csak a szépítgetés folyik, és azok inkább apróbb izgalmak, ahogy a nyomda vagy terjesztés is. Viszont amikor már a boltban van a könyv, akkor hátradőlhetek, és élvezhetem mindazt, amit alkottam.

10. Legközelebb milyen történetre számíthatunk tőled?

Szinte minden előolvasóm egyöntetűen finoman célzott arra, hogy ha nem írom meg a Házasságot, akkor akasztás lesz. Gondoltam, eljönnek hozzám, és a kabátjukat szeretnék letenni a fogasra, de fejcsóválva jelezték, hogy ők az olvasói megkeresésekre gondoltak, ami a Hercegnő kiadása után vár rám. Úgyhogy azonnal nekiláttam a folytatás megírásának, és amikor épp nincs lemerítve az agyam, és csend van, és a hold állása is megfelelő... szóval akkor írom Mistyék regényét. Pedig nagy terveim vannak a Macsó kalandjaival kapcsolatban, és ott is körvonalazódik egy grandiózusabb folytatás. Igazán hatalmas fába vágom vele a fejszém: egy komplett univerzum van készülőben. Aztán meglátjuk, mi valósul meg belőle. Tehát van mivel foglalkoznom, és azért a régi regényeimet, azaz a Sukitore könyveket is szeretném időnként leporolni, mert Krisztin után sokan azokra is kíváncsiak lettek.

10+1. Melyik a kedvenc részleted a Hangulatkeringő második részéből? Oszd meg velünk!

Több kedvenc részem is van belőle, de most egy vidámabb részt hoztam el. A második részben Misty Hankhez költözik, aki a múlt ismeretében nem kíméli az új lakótársát. Ezt már a költözés során a tudtára adja, ebbe az eseménybe pillantsunk bele!

„– Hol kezdjük? – néztem végig a kínálaton.
– A dobozokat és zsákokat tegyük be hozzád, a virágokat hozzám.
– Virágokat? – csodálkoztam, mert zöldséget sehol sem láttam.
– Persze, vannak, de mint mondtam, azokat hozom én. Ezekre a nagy dobozokra ügyelj, mert törékenyek, a tetejére tedd majd! – mutogatott két-három kartonra.
– Nem biztos, hogy minden befér a kocsimba, hozzád is nyomjunk be pár zsákot. A virágokért majd újra fordulunk – javasoltam, mire meggyőzően szúrós szemmel nézett rám. Beleegyezőn megvontam a vállam: – Rendben, megnézzük, mit cuccolhatok be hozzám, esetleg lábbal tömörítem a nagyobb dobozokat…
– Hank! – emelte fel a hangját figyelmeztetésképp, csípőre tett kézzel.
– Oké, csak vicceltem! Nem törik össze semmi! – nevettem. Láttam rajta, hogy félig sem hisz nekem.
Megragadtam az első dobozt, és kicipeltem a hidegbe. A csomagtartóm szerencsére nagy volt, a hátsó ülést is lehajtottam, hogy még több helyem legyen. Úgy döntöttem, az enyémet pakoljuk meg elsőként, a maradék megy a másikba, bár Démonka autóját nem láttam az utcán.
Fél órán át csak én hordtam ki a cuccokat, a ház úrnője meg se mozdult. Néha sápadozott, hogy vigyázzak, de nem ám magamra, hanem a csomagokra. Nem érdekelte, milyen formában szakadok meg a súlyok alatt. Pompomlányként is szurkolhatott volna, például „Hajrá! Bírni fogod!” vagy „Gyerünk! Kitartás!” – mégsem szóltam semmit, hiszen férfiből vagyok, és ki más lenne a hordár?
Egyes dobozok cipelése közben azért elgondolkodtam, hogy vajon a családi öntöttvas-, és ólomgyűjtemény legnemesebb darabjait rejtik-e? Mennyi alantas, nedves homokzsák lapult egyes csomagok alján? Szerintem Démonka nagyon is tudta, hol a tűréshatárom, mielőtt cifrát káromkodnék.
Oldalt és hátra csak annyira lehetett kilátni, mint az egyszeri vásáros furgonjából, teljesen körbe lettem bástyázva, még az anyósülést is telepakoltam. Végül három zsák maradt, ami nem fért el az autóban.
– Mi legyen ezekkel? – mutattam feléjük.
– Meglátjuk. Előbb beteszem a virágokat, aztán kiderül, hogy visszajövünk-e.
– Olyan sok gazod van? – lepődtem meg. Képzeletemben máris zöldellő dzsungelnek láttam a lakásomat.
– Van pár. Te addig csak ülj le, pihenj nyugodtan! – intett Misty az egyik szék irányába. Eltűnt az egyik ajtó mögött, hosszú perceken át nem láttam. Rám fért a szusszanás, és kíváncsian vártam, hogy milyen gigantikus pálmákat, bozótokat fog kihozni. Teltek a percek, és már azon gondolkodtam, hová szökött, netán egy harcias húsevő növény felfalta, de végül vigyorogva bukkant elő.
– Kész vagyok! Hozd a zsákokat! – zárta be a bejárati ajtót.
– Hová? És hol vannak a virágok? – tártam szét a kezem, fejemmel forgolódva, mint John Travolta.
– Odalent, gyere! – intett a félig nyitott ajtó felé.”

Köszönöm az írónak, hogy válaszolt a kérdéseimre! 

Köszönöm Kedves Olvasó, hogy velem tartottál!

💗