Anne L. Green: Lapokba zárt titkok

 

Anne L. Green regényei hosszú ideje színesítik az olvasmányaimat. Legutóbb fél évvel ezelőtt olvastam tőle a Smaragd-sziget első részét, Az ír farkas-t. A Lapokba zárt titkok című kötetre már korábban felfigyeltem, főként az erős témája miatt, azonban csak most született meg bennem a kellő elhatározás ahhoz, hogy a kezembe vegyem.

Történet:

Főszereplőnk a mindennapokban feleség, édesanya és háziasszony, de emellett sikeres író is. Az általa megírt világ kezdettől fogva a menedéket jelentette számára, főleg azóta, mióta a házasságával gondok vannak. A férje kezdeti támogatása eltűnt, mára már csak a megalázás és a veszekedés maradt a nő karrierje kapcsán. Adriana rendkívül nehéz helyzetben van, mert a kapcsolatuk romlása nyomást helyez a kislányukra, valamint a munkájára is. Úgy érzi, hogy megfullad, de nem tudja, hogy mit tegyen.

Az írónő kiadója segítő kezet nyújt neki – még ha ez elsőre nem is annak tűnik – egy asszisztens személyében. Adriana és Piet hamar megtalálják a közös hangot, és a nő az együtt töltött idő hatására belátja, hogy még túl fiatal ahhoz, hogy feladja az életét és egy olyan kapcsolatban maradjon, ami már semmit nem ad neki, csupán folyamatosan elvesz. Ebben pedig a kislánya, Zoe is megerősíti, aki kifejezetten biztosítja az édesanyját arról, hogy nem szeretne az apukájával élni.

Adriana számára valójában nem is a döntéshozatal nehéz, hanem az első lépések megtétele. Piet már átélt hasonló kapcsolatot, így fel tudja készíteni a nőt arra, ami rá vár, és nem utolsósorban hatalmas támogatást is nyújt neki. Ám ahogy egyre több időt töltenek együtt, úgy egyre több érzelem kezd kialakulni kettejük között, ami csak megbonyolítja a dolgokat.

Miért nem könnyű kilépni egy bántalmazó kapcsolatból, még akkor sem, ha az ember szinte folyamatosan álarcot visel?
Mekkora erő, kitartás szükséges ahhoz, hogy kilépj egy nárcisztikus személy árnyékából, és magadat válaszd?

Véleményem:

Anne L. Green előzőleg is foglalkozott komoly kérdésekkel, amelyek súlyosságát romantikus cselekményszállal egyensúlyozta a műveiben. A Lapokba zárt titkok azonban a családon belüli bántalmazás és az egoizmus párkapcsolati dinamikáját mutatja be köntörfalazás nélkül. Az oldalakba temetkezve elképesztő lelki mélységekig juthattam el a történet sodrása által. Egyszerre adott erőt, és tett sebezhetővé.

Több könyvet is olvastam már ebben a témában, de bevallom, hogy ez volt az egyik olyan kötet, ami a lehető legtöbbet váltotta ki belőlem. A főszereplő, Adriana érzéseit, félelmeit annyira intenzíven ábrázolta az írónő, hogy szinte a saját bőrömön tapasztalhattam meg a benne kibontakozó kétségeket és nehézségeket. 

Anne L. Green ezzel a regénnyel egyáltalán nem szórakoztatni vagy kikapcsolni szeretne, hanem tanítani. Megmutatja az élet egy kegyetlen szeletét, azt a valóságot, ami akár észrevétlenül meghúzódhat a környezetünkben. A Lapokba zárt titkok nemcsak felismerést adhat, de kapaszkodót is. Reményt azoknak az embereknek, akik hasonló életet élnek, és a bennük tomboló félelem és aggodalom miatt nem mernek lépni. Kilépni. Előre lépni. 

Azoknak a könyvmolyoknak ajánlom ezt az olvasmányt, akik nem félnek szembenézni a szomorú tényekkel, akik szeretik leszűrni a tanulságot, és szívesen olvasnak egy őszinte alkotást! Adriana története az elevenedbe vág, darabokra tör, majd lassan újra felépít!

Kedvenc idézetek:

"(..) amikor a jelen elviselhetetlenül éget, és a lélek nem talál kapaszkodót, teremt magának egy világot, ahová elmenekülhet."

"Rettegtem attól az érzéstől, ami a közelében tört rám. Megijesztett a földöntúli lebegés, amit egyetlen szemvillanása, érintése váltott ki belőlem. Nem akartam elhinni, hogy egy röpke pillanat elég ahhoz, hogy szerelmes legyek. (..) Minden egyes percben epekedtem egy csók után, a következőben pedig azon tűnődtem, ha megcsókolna, vajon megtörne-e a varázs. Nyújtotta felém a kezét, próbált megtanítani élni, de én még nem álltam készen erre. (..) Ha kellett, meghallgatott, ha arra volt szükségem, fogta a kezem. Nem engedett elveszni a sötétben, és ezzel a felszínen tartott. Folyamatosan egy karnyújtásnyira volt, én pedig mindvégig láttam a tekintetében, ha szükségem lesz rá, ott áll majd mellettem."

"Kimondani, hogy mérgező kapcsolatban élünk, egyáltalán nem könnyű. Kilépni pedig még nehezebb belőle."

"Hiába festesz a nyakad köré arany nyakéket, alatta megmaradnak a fojtogató láncok, amelyek egyre szorosabban tekerednek köréd. VEDD ÉSZRE VÉGRE, HOGY FULDOKOLSZ!"

"Ahhoz, hogy az ember kitartson valaki mellett egy életen át, arra van szükség, hogy ne csak szeresse, hanem tisztelje is a partnerét. Az élet eleve egy kanyarokkal teli rögös útvesztő. A hétköznapok annyi, de annyi kihívást gördítenek az ember elé… Amikor megfogjuk a másik kezét, még nem is sejtjük, mi mindennel kell majd szembenéznünk."

"Mosolyogva nézek szembe a káosszal, mert már látom, hogy ott állsz az út végén."

Fülszöveg:

Az író is csak egy ember.

Bár sokak szemében a könyvek misztikus világának megközelíthetetlen alakja, érzései, fájdalma és öröme éppoly emberi, mint bárki másé. Adriana hosszú évek óta bujkál a nyomasztó valóság elől, menedéket csak írói hivatásában talál. A Piazza Navonára néző irodája az egyetlen hely, ahol még élvezheti azt a nyugalmat, amiről az otthonában már lemondott.

A férje keze ide nem ér el.

Ám örökké nem rejtőzhet a könyvek lapjai mögé az, aki már nem csak önmagáért felel. A gyermekére is gondolnia kell. Adrianát félelemmel tölti el, hogy milyen hatással lesz a lányára mindaz, amin keresztülmennek.

A segítség onnan érkezik, ahonnan a legkevésbé várná. Piet, a kiadó kirendelt asszisztense azt a megbízást kapja, hogy tehermentesítse a válsággal küzdő írónőt.

Arra azonban senki sem számít, hogy ez a feladat az iroda falain is túlnyúlik.

Anne L. Green legőszintébb, mély érzelmekkel teli története feltárja az olvasó előtt a bántalmazás pszichológiáját. Valamint rávilágít arra, hogy az a legjobb választás, ha szembenézünk a nehézségekkel. Kísérjük végig Adrianát a felépülése útján!

(Álomgyár, 2024)