Zubor Rozi: A napló

 

Zubor Rozi munkásságával idén áprilisban ismerkedtem meg, amikor elolvastam A kulcs című művét. Olvasás közben intenzív érzelmeket váltott ki belőlem, valamint gondolkodásra sarkallt. Tipikusan egy olyan történet volt, amiben nemcsak a cselekményszál fontos, hanem annak a körítése is, tele valósághű problémákkal. Valószínűleg a korábbi pozitív benyomásom nagyban hozzájárult ahhoz, hogy amikor a könyvtári könyvek között nézelődve rátaláltam A napló című kötetre, akkor gondolkodás nélkül kattintottam a “kikölcsönzés” gombra. 

Történet:

Matildát az édesanyja, Tilda néni meglepi egy naplóval, mondhatni egy mágikus naplóval. Ennek az ereje abban rejlik, hogy egyik nap egy mondatba foglalva le kell írni, hogy mit szeretnénk másnap vagy a jövőben elérni, és az be fog teljesedni. Elsőre hihetetlennek hangzik nemcsak a főszereplő, hanem az olvasó számára is, de ahogy a napok telnek úgy fény derül arra, hogy mi az, ami igazán változást és fejlődést hoz a nő életében.

Matilda egy kétgyermekes, házas nő, aki jelenleg négy órában dolgozik a közeli patikában, mindemellett pedig érdeklődik a gyógynövényekkel történő kozmetikumok gyártása iránt. Még az első terhessége idején kezdett kísérletezni magán a különböző növényekkel, hogy a gyermeke bőrét ne szennyezze olyan dolgokkal, amelyeket a boltok polcain lehet kapni - olcsó, hígított krémekkel. Annak idején szeretett volna saját vállalkozást nyitni és ezzel foglalkozni, de a férje a kezdeti támogatását követően lebeszélte róla.

Kiemelendő, hogy főszereplőnk élete egyáltalán nem olyan tökéletes, mint ahogy első pillantásra tűnik. Ivánnal nem zökkenőmentes a kapcsolata, többek között azért, mert a férje munkára hivatkozva rengeteg időt tölt távol a családjától, ugyanakkor a nő hosszú ideje tisztában van azzal, hogy a férfi nem hűséges hozzá - ahogy az édesapja sem volt annak idején az édesanyjához. Ráadásul nem segít a háztartásban, szerinte a nő feladata mindent megoldani, ő kiveszi a részét azzal, hogy sok pénzt hoz haza. 

Matilda szeretne boldog lenni, amihez hozzátartozik az is, hogy teljes munkaidőben dolgozhasson, hogy több pénzt tehessen félre és megvalósíthassa az álmait - a saját vállalkozását. Ezen pedig el is kezd dolgozni, ahogy a mágikus napló a kezébe kerül. Azonban azt elfelejti, hogy ahhoz, hogy jó dolgok történjenek vele, a rosszakat is meg kell élnie.

Egy hónap rengeteg változást hoz a nő életébe.
Iván álarca lehullik, emellett két másik férfi is belép az életébe. Vajon a házassága megmenthető, egyáltalán ez a cél lebeg a szeme előtt?
Milyen löketre van szüksége ahhoz, hogy az álma megvalósításának útjára lépjen? 

Véleményem:

Őszintén szólva a fülszöveg alapján volt bennem némi fenntartás a történettel kapcsolatban. Az egyik felem azt szerette volna, hogy A napló is hasonló élményt nyújtson, mint Rozi korábbi kötete. A másik felem azonban arra vágyott, hogy túlszárnyalja A kulcsot. Hogy melyik részem nyert? Bevallom, erre azóta sem tudok választ adni még saját magamnak sem. De egy dolog biztos: nagyon szerettem ezt a könyvet, és jelenleg úgy érzem, sokkal többet tudok tovább vinni magammal általa, mint a másik olvasmányból.

A napló egy olyan mű, amivel érzelmileg rettenetesen tudtam azonosulni. Az írónő ezúttal is egy mindennapi élethelyzetet mutat meg, és olyan témákat boncolgat, amelyek nemcsak elgondolkodtatnak, hanem rá is világítanak dolgokra. Ahogy fejezetről fejezetre haladunk úgy derül ki az olvasó számára, hogy a mágikus napló nem létezik, csupán egy illúzió. Ami változást hoz, az nem más, mint a felismerése annak, hogy egy helyben toporgunk és saját magunknak generáljuk a problémákat. Ha elindulunk valamerre, egyáltalán nem biztos, hogy előrébb jutunk, vagy a jó irányba haladunk, de akármikor dönthetünk úgy, hogy összeszedjük magunkat, bátrak leszünk és más útra térünk rá.

Matilda a házasságát mérgező problémáktól indul, de ahogy elkezd vele igazán foglalkozni, úgy derül fény minden másra is, ami erre a stagnálásra kényszerítette. Az oldalakba temetkezve mi magunk is a történet részeseivé válunk, szorítunk neki és szeretnénk, ha most az egyszer elég erős és tökös lenne ahhoz, hogy saját magát válassza. Ezen az úton több olyan kérdés is előtérbe kerül, amelyek a saját vagy a körülöttünk élők életét is meghatározzák.
Létezik a tökéletes anya, egyáltalán mi rejtőzik ezalatt?
Az életünket milyen elvárások alapján kell meghatároznunk, megélnünk?
Mi a nő feladata egy házasságban, mennyi terhet kell cipelnie?
Mennyi mindent hozunk magunkkal a gyerekkorunkból, amire nem is gondolnánk?

Ez a történet nemcsak azoknak a nőknek szól, akik édesanyák, akik házasságban vagy párkapcsolatban élnek, hanem az egyedülállóaknak is. A naplóban minden NŐ megtalálja magát, akár a jelenlegi önmagát, akár a múltbéli verzióját.

Rozi maradandót alkotott, ennek a könyvnek muszáj, hogy helye legyen a polcomon. Tökéletes segítség lehet számomra, ha megrekedek és azt érzem, egy löketre van szükségem ahhoz, hogy a változás útjára lépjek.

Kedvenc idézetek:

"Hogy mikor szerettem ki a férjemből? Pontosan nem tudom. Vagy magamnak is félek bevallani. Az ember reménykedik, és vár. Vagy legalábbis ennek próbálja nevezni ezt az érzést. Ezt most krízisidőszak, még picik a gyerekek, normális, hogy ilyenkor a párok eltávolodnak egymástól. Majd ha nagyobbak lesznek, rendeződik minden, és visszataláltok egymáshoz - mondják az okosok.
És akkor várunk, és reménykedünk. Vagy legalábbis ezt hisszük. Valójában azonban csak az időt húzzuk. (..) Mert nem állunk készen felismerni és beismerni, hogy ez bizony nem fog működni. Se most, se holnap, se később. És mert félünk az ismeretlentől. Félünk, hogy mi lesz majd utána. Azt már tudjuk, hogy együtt milyen szar. Nem jó, de elviselhető. Túlélhető. De mi vár ránk utána? Az ismeretlen jövő sokszor az aktuális szarnál is rémisztőbbnek tűnik. Mert lehet, hogy jobb, lehet, hogy ugyanolyan szar, de lehet, hogy még annál is rosszabb. Mi a garancia, hogy jobb lesz? Akkor már maradjon az, amit megszoktunk, amiben már megtanultunk élni és túlélni. Aztán majd lesz valahogy. Egyszer csak véget ér."

"A nők körében mindig is népszerű volt. Ha társaságban voltunk, mindig láttam, hogy irigykedve néznek rám a nők e miatt a nemcsak jóképű, de okos és szellemes férfi miatt. Kész főnyeremény, nem? Erre vágytunk gyerekként, amikor barátságfüzeteket töltögettünk, annál az oldalnál, hogy milyennek képzeled a leendő férjedet, ki szőkét, ki barnát írt, de azt mindenki, hogy okos és vicces legyen. Meg szeressen. És hát szeret a férjem engem, de a maga módján. Úgy, hogy szeret néha közben mást is."

"Amikor úgy érzem, hogy szanaszét hullott körülöttem minden, akkor muszáj valami olyat tennem, amitől úgy érzem, hogy én irányítok. Hogy egyáltalán képes vagyok a kezembe venni a dolgokat, és én irányítani, hogy bármilyen nagy a kuszaság, a káosz vagy akár a piszok, rendet, tisztaságot tudok varázsolni magam körül. Igen, talán ez a jó szó: varázsolni. Mert mi, nők néha olyan helyzeteket oldunk meg, hogy az szinte felér egy varázslattal."

"Na, ez is a gyerekkorból tud jönni. Hogy magunkat hibáztatjuk mindenért. Ha a szüleink egymással veszekednek - biztos miattunk. Ha velünk ordibálnak - azért, mert mi voltunk rosszak. Ha nem szeretnek - azért, mert velünk van a baj, nem vagyunk szerethetőek. Pedig, (..) szerethető vagy! Egy csodás nő, (..) aki erején felül mindent megtesz nap mint nap, hogy mindenkinek jó legyen, hogy mindenki boldog legyen. Csak a legfontosabbat felejtetted ki a sorból: saját magadat. Pedig pont neked kéne a saját listád legelső helyén állni. Mert ha te nem szereted saját magadat és teszel meg a magad jóllétéért és boldogságáért mindent, akkor tudod, hogy ki fog? Senki!"

"Minden új és nehéz helyzet olyan végtelennek tűnik, amikor az ember benne van. Benne, ott igazán a legmélyén. Aztán egyszer csak megtörténik: vége lesz, és elmúlik. Mert minden elmúlik. A rossz is. De a jó is. És hogy mi a jó és mi a rossz, sokszor csak utólag tudjuk megállapítani reálisan. Ezért kell megélni minden pillanatot, mert sosem tudni, mi az, ami utána jön."

"Mert nekem ez sem jó. Az sem, ha a gyerekekkel vagyok otthon, de az sem, ha egyedül, nélkülük. Mi velem a baj? Aztán rájöttem, hogy semmi. Semmi baj nincs velem. A monotonitás az, amit nem szeretek. A mindennap ugyanaz… Pedig ebben is mi munka van, hogy elhitessék az emberekkel, de különösképpen a nőkkel, hogy nekik ez így tökéletesen jó. A biztos. A kiszámítható. A megszokott. Hogy a változás nem jó. Felruházták a monotonitást olyan érzelmekkel, mint a hűség meg a lojalitás. Ha aláírod, hogy tíz évig nem válsz el, adunk pénzt az ingatlanvásárláshoz. Ha törzsvásárló vagy, kedvezményt biztosítunk. Ajándékot kapsz. Sőt, ingyen is adunk dolgokat, csak ne menj máshoz, ne próbálj ki mást. Nehogy véletlenül kiderüljön, hogy más is lehet olyan jó, mint mi. Vagy ne adj’ isten, jobb is. Ne változz, és ne változtass, örökké legyél ugyanolyan, örökké szeresd ugyanazt, mert csak a lojalitás dicséretes. 
Pedig változni és változtatni időnként jó, nőni és fejlődni hasznos és kell is. Körülöttünk, a természetben is folyamatosan változik minden. A fák, az évszakok, az időjárás. Egy nap is nappalból és éjszakából áll. Nem süthet mindig a nap, ahogy az eső sem eshet mindig. Mindkettő jó, és kell is egy ideig. De a világ akkor működik, a föld akkor lesz termőképes, ha van napsütés, és van eső is. Ha van meleg, ha van fagy is.
De akkor mitől félnek az emberek? Ezen is sokat gondolkoztam, és arra jutottam, hogy egyrészt az elfejlődéstől, vagy éppen a nem egy irányba történő változástól. Másrészt pedig a változás következményeitől. Annak is az ismeretlenségétől. Hogy nem tudjuk, mit hoz a változás. Pedig a boldog és kiteljesedést vágyó egyén számára a változás időnként tényleg elengedhetetlen lenne."

"Mert a szeretet mindig működik, mert mindig erősebb és hatásosabb, mint a hangos szavak, a fenyegetőzés, a büntetés vagy a fizikai bántalmazás."

"Milyen érdekes, az élet mindig úgy alakítja, hogy ha az egyikünk lent van, a másikunk fent legyen. Így mindig van, aki megtart, aki a másik után tud nyúlni és ki tudja húzni a gödörből, ha kell."

"Nem arra kéne törekednünk, hogy az életet túléljük, hanem arra, hogy megéljük a pillanatokat. Lehetőleg minél több jót. De ehhez mi is kellünk."

Fülszöveg:

Vigyázz, mit kívánsz, mert még valóra válik!

Egy mágikus erővel rendelkező naplóval lepi meg Matildát egy hónappal a harmincötödik születésnapja előtt az édesanyja. Azonban ebbe nem utólag kell leírni, mi történt velünk, hanem mindig előre, mit szeretnénk, hogy megtörténjen. Azaz: kérd és megadatik.

Kezdeti hitetlenségét követően, miután sorra valósul meg minden abból, amit kíván, Matilda egyre jobban élvezi a napló hatalmát. Csakhogy ez megannyi problémát szül. Pedig azt hinné az ember, hogy csak csupa jó sülhet ki abból, ha saját maga írhatja sorsát, és végre nemcsak álmodozhat, hanem meg is valósulnak az álmai.

De mi történik, ha a napló rossz kezekbe kerül? És egyáltalán milyen hatással lesznek a beteljesült vágyak Matildára, gyermekeire, házasságára, karrierjére, sőt, családi, baráti vagy akár munkahelyi kapcsolataira is? És hogy tud egy ember élete fenekestül felfordulni csupán egy holdciklus leforgása alatt?

A háromgyermekes IgenAnya, újságíró, podcaster, a Micsoda történetek könyvsorozat társszerzője, Zubor Rozi regényében több olyan tabunak számító témát érint, amelyek, noha itt vannak közöttünk a mindennapokban, mégsem szívesen nézünk velük szembe. De itt az idő beszélni és írni róluk!

(Álomgyár, 2025)