Főszereplőnk, Olive gyermekkorától kezdve ismeri a Maxwell-fiúkat. Az egyik testvér, Bradford, a legjobb barátja, akivel nyolc évvel ezelőtt közösen költözött el Vancouverbe. A másik testvér és egyben főszereplő, Blake, viszont már nyolc éve utálja a nőt, amiért elvette tőle az ikertestvérét.
A Maxwell-fiúk születésnapja júliusban van, Olive ebből az alkalomból a kórház melletti bárban ünnepel a legjobb barátjával. Bradford elújságolja a nőnek, hogy az édesanyja meghívta őt Franciaországba egy hétre a jeles alkalom megünneplésére, és ezzel egyidejűleg az őrült, önző ötletét is elárulja. A férfi homoszexuális, boldog párkapcsolatban él a kedves, gondoskodó Tommal. Azonban a szülei szerint a másság egyfajta fertőző betegség. Brad úgy érzi, hogy ahhoz, hogy túlélje a családdal töltött időt, szüksége van a legjobb barátja és a szerelme jelenlétére is. Mindezek miatt arra kéri a nőt, hogy a nyaralás alatt játssza el Tom barátnőjét, ezzel megkímélve magukat a szülei kiakasztó, homofób viselkedésétől.
Olive orvosnak készül, pár hónap múlva rezidensként kezd a közeli kórházban. A legjobb barátja unszolására pszichológushoz jár a szorongása, a kényszeressége kezelésére. Szereti a rendet, a megszokások híve, nehezen alkalmazkodik a változásokhoz. Nagyon közeli kapcsolatot ápol a szüleivel, az édesanyjával nagyjából elválaszthatatlanok – szinte minden kérdést megvitat vele. Dr. Rosenstein felhívja a nő figyelmét arra, hogy a kórházban rövid időn belül egyedül kell azonnali elhatározásokat hoznia. Ezért azt tanácsolja neki, hogy utazzon el a Maxwell családhoz, Saint-Jean-Cap-Ferratba, és próbáljon meg felelősséget vállalni a saját döntéseiért, egy választás meghozatala előtt ne várjon senkitől jóváhagyást, csak saját magától. A nő végül elfogadja Brad kérését.
Blake ügyvédként dolgozik egy neves londoni irodában; igazi nőcsábász, aki hosszú ideje hajszolja az egyéjszakás kalandokat.
Az ikrek nővére, Emily szintén ebben a városban él a férjével, aki egy multinál jogtanácsos és a kislányukkal, Rosie-val. A nő segítségére csak Blake és a legjobb barátnője, Sophie van – nélkülük lehetetlen lenne túlélnie a napokat.
Július végén az egész család összegyűlik a francia nyaralóban, hogy együtt töltsenek egy hetet, és megünnepeljék a fiúk közös születésnapját. Már az első napon tetőfokra hág a feszültség a két főszereplő között, aminek következtében megszületik egy fogadás, ami akár romba is dönthet mindent. Az iskolai “Én még soha…” játék keretében minden nap feladatokat adnak a másiknak, amiket meg kell csinálniuk, ellenkező esetben veszítenek.
Az alapszabályok lefektetése után Olive és Blake olyan feladatokat találnak ki, amelyek a másik számára nehezen teljesíthetők. Leginkább azonban a nő feszegeti a saját határait, hiszen irtózik a testi érintkezéstől, nem szeret a középpontban lenni, és kerüli az adrenalindús élményeket. Ám eközben egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és kétségek ébrednek bennük sok minden kapcsán, amiről addig azt hitték, hogy ismerik az igazságot.
Mi történt évekkel ezelőtt az iskolai bál estéjén? Hogyan változott meg egyik pillanatról a másikra egy fantasztikusnak ígérkező este, annak a tökéletes ellentétévé?
Honnan erednek a férfi főszereplő döntései? Miért küzdött egész életében?
Hol húzódik a határ a gyűlölet és a szerelem között?
Egymásra találhat két lélek, akik mindketten tele vannak sebekkel?
Sára ezúttal is bebizonyította, hogy elfér egymás mellett a romantikus cselekményszál és az erőteljes lélekboncolgatás is. Megmutatja, hogy a tökéletlenség mennyire tökéletes is tud lenni, ahogy azt is, hogy egy satnya szokás, egy borzasztó élmény, vagy egy rossz tulajdonság mennyire képes átformálni az embert, és értéket teremteni.
Az Én még soha… kikapcsolja a gondolataidat, de az érzelmeidet gúzsba köti. Fejezetről fejezetre tartogat meglepetéseket – olykor bonyolítja a történetet, máskor eloszlatja a kételyeket. Az írónő káprázatos stílusban, szerethető karakterekkel karöltve tárta elénk a művét. Külön tetszett, hogy az azonos nemű vonzódást nemcsak tessék-lássék módon mutatta be. Sára nem félt kiemelni a mai világ egyik nagy problémáját, az elfogadás hiányát. Legyen szó akár a szexualitásról, akár az ember különcségéről. Ugyanakkor arra is rávezeti az olvasót, mennyire fontos, hogy úgy éljük az életünket, hogy megadjuk az esélyt a boldogságra – saját magunknak.
Ajánlom azoknak a könyvmolyoknak, akik szeretik a romantikát, a lelki mélységeket!
Azoknak, akik szívesen olvasnak egy tökéletlen párosról, mert Olive és Blake pontosan ilyenek – a maguk módján tökéletesek!
"Érintése a kezemen túlságosan természetes. Úgy simulnak össze az ujjaink, mintha ezerszer megtörtént volna már. Túl… túl jó érzés."
"A vanília édes illata leng körül. Hol vagyok? Lassan nyitni kezdem a szemem, amikor megpillantom a szobát, ami még mindig sötétbe burkolózik. A fél oldalam elzsibbadt, megmozgatom a karom, mire halk nyögés hallatszik. Lepillantok. Wilson szorosan simul hozzám, karja a hasamon, orrát befúrta a nyakamhoz. Az álom pillanatok alatt kiszökik a szememből. A szívem erősen megdobban, és minden porcikám azt súgja, hogy húzzam magamhoz még közelebb. De ezt nem tehetem…"
"– Engem akarsz?
– Igen – bólint.
– Miért? – döntöm oldalra a fejemet.
– Mert nélküled fulladozom. Csak melletted tudok rendesen lélegezni.
A szavaitól nem kapok levegőt. Milyen ironikus…
– Hidd el – sóhajt –, fogalmam sincs, miért. Csak azt tudom, hogy az első perctől, ahogy megpillantottalak, ezt érzem, és akárhogy próbálom, képtelen vagyok kitörölni magamból. Csak egyre erősebbé válik minden percben, amit a közeledben töltök."
"– Veled minden olyan más. Veled nem aggódom a tetteimen. Csak ösztönösen cselekszem. És ez…
– Igen? – kérdezem, miközben finoman a combja alá nyúlok és az ölembe kapom.
– Ez rohadt felszabadító!"
"Homlokát az enyémnek nyomja, mindketten hangosan kapkodjuk a levegőt, amikor meghallom mély hangját és a szavakat, ami miatt tudom, egy életre elvesztünk.
– Én még soha nem szerettem bele az ellenségembe…"