Ruby Saw írói munkásságát még a kezdeti szárnypróbálgatásakor ismertem meg, már akkor láttam benne a potenciált a jövőbeni regényeivel kapcsolatban. A legelső könyvem tőle a Pillangó-hatás és Az igazi volt, amit követett a Csak két lépés Észak, valamint az Inferno.
Kimerem jelenteni, hogy időszakosan olvastam az írónő könyveit, mégis a legelső történetétől kezdve rengeteg fejlődést látok benne, mind megfogalmazásban, mind cselekményszálban. Ugyanis Liv Jackson történetének két részében sokkal inkább a romantika volt a mozgatórugó, egy ún. „biztonsági szállal” összefonva. Míg a Hadleyről és Jinről szóló mű már sokkal izgalmasabb irányba ment el, ahol nem félt Ruby Saw kimondani és leírni, amit igazán szeretne. Mégis számomra vele kapcsolatban az Inferno c. könyv lett a jéghegy csúcsa.
„Magadat kell legyőznöd azért, hogy mások sohase győzhessenek le.”Mert az írónő ebben a regényben teljesen más vonalon indul el, egy döbbenetes világba kalauzol. Élveztem minden egyes oldalát, egyetlen problémám volt vele: túl rövidnek találtam. Annyira olvastam volna még, mert magával ragadott és teljesen a bűvkörébe vont!
Történet:
Főszereplőnk Raven, egy lány, aki pillanatok alatt egy kegyetlen helyen találja magát. Hamar kiderül, hogy egy áthatolhatatlan védelemmel ellátott bordélyházba kerül. Azonban ez sokkal rosszabb annál, mint amilyennek hangzik. A lányoknak minden este el kell csábítaniuk egy férfit, ha nem teszik meg, akkor a Vörös szobába kerülnek, ahol még kiszolgáltatottabbak lesznek, és bárki bármit csinálhat velük, kénye-kedve szerint.
„Azt mondta: eladtak. De mégis ki? Miért? Komolyan ennyit ér az embereknek egy másik ember élete? Dollárt? Zöldhasúban mérik az életet? Abban bizony. A legrosszabb álmodban sem gondolnád, hogy miért képesek fizetni. Én is csak később tudtam meg.”
A lányt legelső éjszaka Vergilius igyekszik betörni, ám a férfinak nem úgy sikerül, ahogy azt eltervezte. Raven teljesen összeomlik, haza akar menni. De hamar megtanulja azt, hogy a túlélésért meg kell őriznie a hideg vérét és összeszorított ajkakkal elviselnie mindent.
Az a szerencsés helyzet üti fel a fejét, hogy nem egyedül kell megbirkóznia mindazzal a teherrel, amit a vállára nyomnak. Szövetségesekre talál, akik szintén ki akarnak lépni ebből a közegből, így nem is érzi annyira egyedül magát. Lykke és Darius az, akiknek a lány bizalmat szavaz. Ők azok, akik elviselhetőbbé teszik számára ezeket a napokat.
,,Ez a világ durván az életedre tört, és te hagytad, hogy sebeket ejtsen rajtad. Hagytad, mert nem volt más választásod. Beletörődtél, de nem végleg. A reményt megérzik az emberek, és legyen bármilyen is ez a jelenlegi helyzet, re remélsz.”
Azonban beüt a krach, amikor napvilágot lát az információ, hogy vannak, akik el akarnak szökni és vannak, akik a földbe akarják tiporni a helyet. A kérdés csak az, hogy Ravennek és a többieknek sikerül-e kiszabadulniuk Vergilius karmai közül, s ha igen, akkor milyen áron?
Összességében:
Miután végeztem a művel, nehéz volt másra gondolnom, vagy egyáltalán szavakba öntenem az érzelmeimet. Az írónő ebben a kötetben egy sötét, kíméletlen utazásra hív. Alapvetően a stílusa dark romance, ez pedig egyes elemek tekintetében brutálisan észrevehető is volt. Míg másutt kissé könnyedebb hangvételt kaptak a cselekmények.
Ádáz világba kaptam meghívót, mégis eszméletlennek éreztem az egészet. A cselekményszál kidolgozott, színes volt. A karakterek a kellő személyiségekkel lettek felruházva. Tökéletes harmóniában és egyensúlyban áll az egész mű.
Ruby Sawnak hála egy fenomenális történetet ismerhettem meg, melyben az emberi kegyetlenségek is hangsúlyt kaptak. Megmutatja nekünk, hogy az emberi lélek mennyire sebezhető, hiszen Vergilius nem ok nélkül vált azzá a lelketlen személlyé, akivel találkozhattunk. Megmutatja nekünk, hogy a pénznek mekkora hatalma van, és milyen mértékben mozgatja a világot. Megmutatja a testiség görcsösen durva oldalát. Alapvetően egy lélekfacsaró, torokszorongató esemény láncolat tárul a szemünk elé, mégis olvastatja magát és a lapok elé szögez a végszóig!
,,A remény ott van mindig, csak bátornak kell lenni, és ki kell nyújtani érte a kezünket, hiszen ez az, ami erőssé tesz minket. A remény az egyetlen dolog, amit senki és semmi nem vehet el tőlünk.”
Fülszöveg:
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! Szól a díszesre festett felirat az Inferno vörös termében. Azonban ez nem a vendégekre vonatkozik, hanem a lányokra, akik fogságban vannak. Akik akaratuk ellenére játsszák el a megközelíthetetlen dámát. Az életük a tét. Elraboltak, meggyaláztak, kényszerítettek. Nem adom könnyen magam! Nem adom meg az örömöt Vergilius-nak! Szerepbe kényszerülök, a színpad az enyém, a nézők pedig velejéig rothadtak.
Pénz beszél, könny csurran, a lányok összeszorított ajakkal táncolnak; mert félnek. Felveszik az álarcot, behódolnak, de a lelküket nem adják.
Kiszabadulok! Nem hagyom, hogy így múljon el az életem. Megtörhetsz, de meg nem ölhetsz!
(Book Dreams, 2020)