A történetről:
Főszereplőink találkozása egy véletlen tett műve volt. A férfi villámokat szór szemeivel a nőre, aki előtte áll baseball ütővel a kezében – köztük Daisy kissé megsérülve.
Sienna Landry és legjobb barátnője – Delaney – tervezőként tevékenykedik a kisvárosban, egyre nagyobb sikereket érnek el. Azonban a sors úgy hozza, hogy egyedül kell folytatnia a kettejük munkáját, így sokkal nagyobb felelősség és teher nehezedik a vállára. Képes lesz egyedül ellátni a rá váró feladatokat?
Walker Gibson a helyi autószerelőműhely tulajdonosa, a szülei halála után folytatta az édesapja álmát. Rengeteg időt tölt a testvérei társaságában – Machlan, Lance és Peck -, illetve vasárnaponként Maminál ebédel. Első pillantásra egy arrogáns, bunkó férfinek tűnik, de mit rejteget a páncélja alatt?
A sorsuk összefonódni látszik, miután a nő napokat tölt a szerelőműhelyben és próbálja rendben tartani a helyet – ezzel ledolgozva a törött autóban okozott kárt. Ám arra egyikőjük sem számít, hogy az egymás iránt érzett vágy feszültséggel teli légkört teremt.
Sienna mindent megtesz, hogy közelebb kerüljön a férfihez, de Walker minél távolabb szeretné tudni magától. Ámbár hamar eljön a pillanat, amikor képtelenek nemet mondani a másikra és egy felfűtött délutánt töltenek el együtt. A férfinek ez semmit sem jelent – legalábbis látszólag -, a nő szíve viszont ezer darabra szakad. Létezik valami helytálló kifogás erre a viselkedésre? Mit titkol Walker?
A mű főkérdése, hogy meg tudunk-e bocsátani annak, aki összetörte a szívünket?
Vélemény:
Picit félve kezdtem bele az olvasásba, de az első pár oldal után felengedtem, s csak az érdeklődés és az izgatottság maradt bennem. A kurblis című kötet világa abszolút magával rántott és sikerült teljesen beépülnöm a kisváros lakói közé. Testközelből tapasztalhattam meg Sienna és Walker bimbózó kapcsolatát, melynek következtében érzelmekből egy fikarcnyit sem szenvedtem hiányt.
Adriana Locke egy igazi romantikus regényt tárt elénk, melyben az olvasó szeme előtt bontakozik ki a szerelem egy reménytelennek tűnő viszonyból. Az írónő a saját stílusában, játszi könnyedséggel ismerteti meg velünk a kisváros legfontosabb lakóit, akiket hamar a szívünkbe zárunk.
Tucatkönyv volt tele klisékkel? Nem!
A kezdeti felvetésem ellenére egyáltalán nem éreztem annak az olvasás során. Talán a karakterek vagy a kidolgozott cselekményszálak miatt. Roham léptekkel haladtam az oldalakkal, szenzációs élményt hagyott bennem. Sikerült kikapcsolnom az agyam, kizártam a külvilágot. Csak én voltam és a könyv, ez pedig hatalmas feltöltődést adott nekem!
Idézetek a könyvből:
„Néha ki kell kerülnünk dolgokat, hogy tovább tudjunk lépni.”
„Ez az apró érintés is olyan, mintha gyufát gyújtanának az éjszakában. Meleg és fényes, és fellobbantja a remény lángját, ami vagy megmarad, vagy kialszik.”
További információk:
- Olvasásom: 2021. augusztus 22. – 2021. augusztus 24.
- Kiadó: Könyvmolyképző
- Kiadás éve: 2020
- Oldalak száma: 366 oldal
