A Hajsza sorozat első két részét - Féktelen hajsza, Végzetes hajsza - nem mostanában olvastam, így egy picit tartottam attól, hogy nem fogok tudni teljesen belefelejtkezni a történetbe, de szerencsére ez egyetlen pillanatra sem merült fel bennem az olvasás során. Ugyanakkora lelkesedéssel vetettem bele magam az Érzéki rabságba, mint Ella többi könyvébe.
Történet:
Travis élete évekkel ezelőtt romba dőlt, amikor a családjában egy szörnyűség történt. Egy tragédia, ami megváltoztatott mindent, legfőképpen őt. Mindent megtesz azért, hogy a kishúga, Lindsey ne szenvedjen semmiben sem hiányt, rendkívül jó a kapcsolatuk. Szülővárosukat hátrahagyva Chicagóba mennek, ahol a férfi munkát kap a rendőrségnél.
Mona élete évekkel ezelőtt teljesen a feje tetejére állt, az édesapja betegségével. A Mirában rejlő rátermettségre, bátorságra mindig irigykedett - úgymond ő volt a család fekete báránya, s akármennyire igyekezett megcáfolni mindezt, nem érezte, hogy sikerrel járt volna. A nő nagyon közel állt a nővéréhez, mindent megbeszéltek és mindenben támogatták egymást, aztán történt valami, amit a saját lelkiismerete sem bírt el, ezért távolabb lökte magát élete egyik legfontosabb személyétől.
Lindsey úgy véli, hogy a legjobb barátnője furcsán viselkedik, ráadásul bántalmazás jeleit találja rajta, így a bátyja segítségét kéri, ám elkésnek. Travis megfogadja és megígéri a húgának, hogy Toby Zalek meg fog fizetni mindazért, amit Sashával tett.
Mona és Travis egy bárban találkozik cseppet sem megszokott helyzetben. A férfinak rögtön megtetszik a nőben rejlő akaratosság és makacsság, de végül csak a háza ajtajáig kíséri el. Merő véletlenségből egy gyilkossági ügy nyomozása során újra találkoznak, aminek következtében a nő a nyomozó informátorává válik.
A kapcsolatuk egyre mélyebbé válik, Mona nem akar lemondani arról az adrenalinról, amit a nyomozásban való segédkezés ad neki, ezért úgy dönt, hogy egy másik ügy kapcsán is a férfi segítségére siet. A nő ekkor még nem tudhatta, hogy ez túl nagy falat neki, mert nem csak az élete kerül veszélybe, de a lelke is megtörik. Csak remélni tudja, hogy valaki megmenti, mielőtt egy bántalmazó kapcsolat teljesen megsemmisíti őt.
Egy férfi és egy nő, akik nehéz múltat, óriási terheket cipelnek, de mégis képesek szeretni. Képesek felfedezni a vonzalmat, átélni a szenvedélyt és megtalálni a legfontosabbat a másikban.
Két lélek, akiknek szomorú fiatalkor jutott, de bíznak abban, hogy kitörhetnek abból és megváltoztathatják a világot, vagy legalább a saját világukat.
Monának sikerül megmenekülni, mielőtt végleg elveszíti önmagát?
Travis meg tudja tartani a húgának fogadott ígéretet és leszámol Tobyval?
Mirának sikerül kiderítenie, hogy mi történt évekkel ezelőtt a húgával és visszakaphatja azt, amit vele együtt elveszített?
Véleményem:
Ella Steel ezúttal sem aprózta el a dolgokat, szenvedélyes és addiktív történet bontakozott ki a szemem előtt. Nagyon örültem annak, hogy a regény során a Hajsza sorozat régebbi szereplői is visszatértek, Jay már akkor is a kedvencem volt és ebben a részben sem okozott csalódást. A többi karakter is szimpatikus és szerethető volt.
Az Érzéki rabság fokozatosan tárja fel előttünk a mű érzelmi oldalát, a főszereplők közötti vonzalom és szikra már az első találkozásukkor érzékelhető, de az írónő a szerelmet apránként építi bele a cselekményszálba, aminek köszönhetően egyszerre jelenik meg az izgalom és a bujaság a lapok rengetegében.
Ella a megszokott stílusban, lendületesen és olvasmányosan alkotta meg ezt a művet is. Pontosan annyi akció, érzelem és vágy kapott helyett a sorok között, ami megteremtette az egyensúlyt. Őszintén bevallom, hogy volt egy-két fejezet, amit nem tudtam annyira élvezni, mint szerettem volna, de ez egyáltalán nem törte le a lelkesedésem. Kíváncsian várom, hogy a Hajsza negyedik része mit tartogat számomra!
Kedvenc idézetek:
"Segíts felejteni! Ragaszd össze a darabokra hullott lelkemet!"
"(..) attól a pillanattól kezdve, hogy a tüdőnk megtelik levegővel, a világ elkezdi megmutatni a valódi énjét. Napról napra egyre több és több rosszat kell elviselnünk, megélnünk, feldolgoznunk, és minden ilyen eset újabb és újabb darabot tép ki belőlünk, a hitünkből, miszerint az élet szép és jó."
"Az emberi butaság sokszor nem ismer határokat. Időnként olyanokat lökünk el magunktól, akiket a legkevésbé sem kellene. Sokszor több haragot táplálunk magunk iránt, mint az, akiről azt hisszük, gyűlöl, és ennek kiderítésére egyetlen módszer létezik: kérdezni kell, és utána meghallgatni a választ. Ennyire egyszerű. Néha megesik, hogy a kapcsolat tényleg menthetetlen, de legalább tudjuk, hogy mi megpróbálunk."
A könyv fülszövege itt olvasható: moly.hu 💛