Többször találkoztam már az író nevével különböző platformokon, viszont az általa alkotott horrorisztikus világ idegensége miatt nem különösebben figyeltem fel rá. Utólag belátva ez hiba volt, hiszen egyrészt a komfortzónám határait feszegettem ezzel a kötettel - amire azért valljuk be, hogy néha szükség van -, másrészt egyáltalán nem áll olyan távol tőlem, mint az előzőleg gondoltam.
Bevallom, hogy elsőre azt hittem, hogy erotikus történeteket rejt a külcsín. Picit meglepődtem, amikor nem így volt, mert számomra a rózsa nem azt az irányt testesíti meg, mint amire Bence gondolt. Aztán amikor elolvastam azt a szösszenetet, ami a mű külsejét ihlette, sikerült megértenem a miértjét. Alapvetően tetszik az egyszerű, mégis csodálatos külső, viszont számomra részben átgondolatlannak tűnik az, hogy egyetlen történetre épült a fedlap és a többi alkotáshoz egyáltalán nincs köze. Szívesebben láttam volna valamit, ami az egész művet összefogja, vagy legalább a zsáner jellemzőjét magán viseli.
Az Egy szál rózsa című mű több alkotást foglal magába, amik közül némelyik gyengédebb hangvételű, míg a többi sokkal erősebb gyomrot igényel.
Magát a kötetet az író átgondoltan, stabilan építette fel - a szösszenetek erőssége váltakozik és egy masszívabb részt egy lazább követ. Ezáltal az olvasó nincs túlterhelve vagy lesokkolódva, hanem van ideje feleszmélni a rázósabb novellák után. A mű több mint fele a bosszút és a dühöt dolgozza fel, ugyanakkor olyan valóságos problémák is megjelennek az oldalakon, amelyek elmélkedésre sarkallják az olvasót. Helyet kapott a történetben például a féltékenység, az árvaság, az ítélkezés, a lelkiismeret furdalás, illetve az erőszakoskodás is.
Az Egy szál rózsa nem csak a horror elemeken alapszik, hanem ugyanúgy megtalálhatóak benne a dráma és a thriller vonásai is, ezek egyvelege pedig lenyűgöző hatást ér el. Mindezen felül a rövid történetek nem hiányosak, a bennük rejlő érzelmi- és cselekményi gazdagság minden egyes rést kitölt. Színvonalas alkotás, amit az író stílusa és szóhasználata varázsol még elképesztőbbé.
Összességében a kötet hangulata kissé deprimáló, ez viszont a témáját tekintve egyáltalán nem meglepő. Szerettem olvasni Bence kötetét, mert a kissé túlzó, ugyanakkor lendületes alkotások magukkal vittek és egyre kíváncsibbá váltam, hogy az író mit tartogat még a tarsolyában. Némelyik történet még számomra is durva és gyomorforgató volt, néhányszor félre is kellett tennem, de mégsem tudtam sok időre elszakadni a kötettől.
Ajánlom a horror zsáner kedvelőinek, illetve mindenkinek, aki szereti a kissé komorabb hangvételű írásokat és szívesen belecsöppenne egy ilyen világba!
Kedvenc részletek:
"Percekig állt az ajtóban, némán, kiüresedve, mint egy jelentését vesztett érzés. Csak volt – lélek, és gondolat nélkül."
"Csodát anélkül is tehet az ember, hogy angyal lenne."
"(..) számára csupán az evés nyújtott menedéket; ha szomorú volt, evett. Ha bántották, evett. Ha magányosnak érezte magát – tulajdonképpen egész nap így érzett –, akkor is evett."
"Látta, hogyan viselkednek az élők egymással. Hallotta a gyűlölködésüket, a kiabálásukat, érezte a haragot, ami szívükben tombolt. Jobbnak találta a holtak világát – az a „másik világ", amiben boldognak kellett volna lennie, idegennek tűnt, távolinak, mint egy másik galaxis…"
További információk:
- Olvasásom: 2022.07.24.-07.26.
- Kiadó: Underground
Az Egy szál rózsa című mű több alkotást foglal magába, amik közül némelyik gyengédebb hangvételű, míg a többi sokkal erősebb gyomrot igényel.
Magát a kötetet az író átgondoltan, stabilan építette fel - a szösszenetek erőssége váltakozik és egy masszívabb részt egy lazább követ. Ezáltal az olvasó nincs túlterhelve vagy lesokkolódva, hanem van ideje feleszmélni a rázósabb novellák után. A mű több mint fele a bosszút és a dühöt dolgozza fel, ugyanakkor olyan valóságos problémák is megjelennek az oldalakon, amelyek elmélkedésre sarkallják az olvasót. Helyet kapott a történetben például a féltékenység, az árvaság, az ítélkezés, a lelkiismeret furdalás, illetve az erőszakoskodás is.
Az Egy szál rózsa nem csak a horror elemeken alapszik, hanem ugyanúgy megtalálhatóak benne a dráma és a thriller vonásai is, ezek egyvelege pedig lenyűgöző hatást ér el. Mindezen felül a rövid történetek nem hiányosak, a bennük rejlő érzelmi- és cselekményi gazdagság minden egyes rést kitölt. Színvonalas alkotás, amit az író stílusa és szóhasználata varázsol még elképesztőbbé.
Összességében a kötet hangulata kissé deprimáló, ez viszont a témáját tekintve egyáltalán nem meglepő. Szerettem olvasni Bence kötetét, mert a kissé túlzó, ugyanakkor lendületes alkotások magukkal vittek és egyre kíváncsibbá váltam, hogy az író mit tartogat még a tarsolyában. Némelyik történet még számomra is durva és gyomorforgató volt, néhányszor félre is kellett tennem, de mégsem tudtam sok időre elszakadni a kötettől.
Ajánlom a horror zsáner kedvelőinek, illetve mindenkinek, aki szereti a kissé komorabb hangvételű írásokat és szívesen belecsöppenne egy ilyen világba!
Kedvenc részletek:
"Percekig állt az ajtóban, némán, kiüresedve, mint egy jelentését vesztett érzés. Csak volt – lélek, és gondolat nélkül."
"Csodát anélkül is tehet az ember, hogy angyal lenne."
"(..) számára csupán az evés nyújtott menedéket; ha szomorú volt, evett. Ha bántották, evett. Ha magányosnak érezte magát – tulajdonképpen egész nap így érzett –, akkor is evett."
"Látta, hogyan viselkednek az élők egymással. Hallotta a gyűlölködésüket, a kiabálásukat, érezte a haragot, ami szívükben tombolt. Jobbnak találta a holtak világát – az a „másik világ", amiben boldognak kellett volna lennie, idegennek tűnt, távolinak, mint egy másik galaxis…"
További információk:
- Olvasásom: 2022.07.24.-07.26.
- Kiadó: Underground
- Oldalak száma: 124 oldal
„Az egész jelenet, ami ott, az ajtóban játszódott le, csupán rémálomnak tűnt Emily számára. Egy lidérces látomásnak, amiből nemsokára ki fog szakadni, aminek véget kell érnie…”