Nem idegen számomra Petra munkássága, ez a harmadik regényem tőle. A kastélykert álma című művel rendkívül magasra tette nálam a lécet, mert arra a történetre és az általa belőlem kiváltott érzésekre a mai napig százszázalékosan emlékszem. Annál a kötetnél döntöttem el igazán, hogy fogok még az írónőtől olvasni, mert a stílusának és az általa alkotott világnak köszönhetően fantasztikus élménnyel gazdagodhatok. A kezdeti elvárásokat könnyedén megdöntötte a Dacszövetség, sokkal többet kaptam általa, mint amire számítottam!
Történet:
1890
Frida a családjával - édesanyjával, édesapjával, bátyjával és két nővérével - él Hamburg egyik nyomornegyedében. Már kisgyerekként is rengeteget kellett segítenie az édesanyjának a ház körüli teendőkben, azonban a rá háruló feladat megnő, a kis Anton érkezésével. Főszereplőnk ekkor még csak hétéves. Az édesapja és a bátyja dolgozni járnak a közeli kikötőbe, az édesanyja varrónőként keresi a betevőt. A nővérei nőiessége éppen virágozni kezd, így nem éppen a kisöccsük dajkálásával töltik a szabadidejüket - ráadásul egyikük a pékségben dolgozik, a másikuk pedig még iskolába jár -, így nincs senki más a kislányon kívül, akire az anyja támaszkodhatna.
Frida egy kora reggel alkalmával megismerkedik egy szőke kisfiúval, akivel kapcsolatban rögtön kitűnik számára, hogy nem az ő környékükről való. Florian mégis rendkívül kedvesen és cserfesen fordul a kislányhoz, akivel könnyedén egy hullámhosszra kerülnek.
1892
Hans Zimmermann orvos, családjával - feleségével és kislányával - Hamburgban él. Jól végzi a munkáját és szeret is gondoskodni a betegekről, de minden rosszra fordul, amikor felüti a fejét a kolera. Először a főnöke nem hisz a férfinak, ám idejekorán fény derül arra, hogy a doktor megítélése a betegséggel kapcsolatban sajnos igaz. Az első napokban csak keveseket ér utól a betegség, de ahogy telnek a napok, úgy duplázódik és triplázódik a halottak száma. Frida családját sem kíméli a járvány, sőt őt magát sem.
A doktor úr érzi a kislány megrendültségét, így egy hétvégére meghívja magukhoz, hogy megismerkedjen Sophie-val, az ő gyermekével. A két kislány hamar egymásra talál és nem érződik a kettőjük közötti társadalmi különbség, csodálatos barátságot kötnek a másikkal.
Többször találkoznak a Zimmermann-házban, azonban az utolsó alkalommal, a kis Sophie születésnapján elszabadulnak az indulatok, a két lány közötti kapocs elszakad és Frida megtapasztalja az egyik legnagyobb fájdalmat.
1902
Frida a helyi kocsmában megismerkedik egy gyönyörű nővel, Odettel, aki egy visszautasíthatatlan üzletet ajánl a lánynak. Lehetőséget ad neki, hogy a szépségével és kisugárzásával kitörjön a nyomornegyedből és a megmaradt családtagjainak jobb jelent és jövőt biztosítson. A lány nehéz döntés előtt áll, hiszen ezzel az ajánlattal a női becsületét alacsonyabb szintre húzza, ugyanakkor édesanyja vaksága nem enged más döntést számára.
Mindeközben három másik nő története is kibontakozik a sorok között.
Megismerhetjük Katicát, az egri lányt, aki szüleivel útnak indul, de végül egyedül marad egy idegen országban.
Megismerhetjük Najumát, aki a családjával szintén hátrahagyja az otthonát, egy szebb élet reményében.
Visszatérhetünk a Zimmermann-házba is, bepillantást kapva Sophie évekkel későbbi életébe.
Négy nő, akik találkoztak az élet kegyetlen oldalával, mégis bizakodnak.
Négy nő, akiknek az élete különböző, mégis hasonlítanak valamiben.
Négy nő, akik boldogságra törekednek, még ha göröngyös útra is lépnek.
Véleményem:
A Dacszövetség a 19. század végi és 20. század eleji hamburgi világba kalauzol el, ahol szomorú és nehéz sorsokkal találkozhatunk, akik mindent megtesznek azért, hogy kitörjenek onnan, ahová születtek. Petra stílusa egyedi, egyszerre köti le a figyelmem és okít is. A történetet kissé komor hangulat lengi körbe, az oldalak között megbúvó szörnyűségek miatt, ennek ellenére könnyedén beszippantott a mű és már az első fejezetek után ott éreztem magam Frida mellett, akire annyira felnéztem, akire annyira büszke voltam és akit annyira magamhoz öleltem volna, hogy egy pillanatra elfeledtessem vele az élet kegyetlenségeit.
Az írónő a karaktereket alaposan felépítette, kellően kidolgozta őket. Csupán azt sajnálom, hogy Najumát nem volt lehetőségem annyira megismerni, mint a másik három nőt - az összbenyomásomon ugyan nem rontott, de bízom abban, hogy a Dacszövetség 2.-ben többet megtudhatunk róla, ezzel szintbe állítva egy picit azt az egyensúlytalanságot, amit ebben a részben tapasztaltam.
Palotás Petra kötetét a legjobbkor vettem a kezembe, lavíroztam a fejezetek között és elbújtam a világ elől. Tele volt érzelemmel és fordulattal, ezáltal a könyv szereplőjévé váltam én is. Alig várom, hogy a trilógia második részében tovább kövessem az eseményeket!
Kedvenc idézetem:
"Sosem követelőzött vagy hisztériázott, magában rendezte el a lelke dolgait, csendben szelíditette meg a gondokat, némán dédelgette a félelmeit és az álmait."
"Tudod, ha az embert valamilyen veszteség éri, egy olyan tragédia, ami előtt tehetetlenül áll, megpróbál bűnbakot keresni. Valakire ráaggatni a keserűséggel átitatott vádjait. Alakba akarja ölteni a megfoghatatlant. Értelmet adni a felfoghatatlannak."
"Becsapta, hosszú heteken keresztül az orránál fogva vezette, sikerült másodszorra is összetörnie a szívét. Üvölteni és sírni lett volna kedve, de, mint annyiszor az életében, most is fegyelmezte magát."
A könyv fülszövege itt érhető el: moly.hu 💚