Melinda Bald az erotikus-romantikus zsáner berkein belül kiemelkedő alkotásokat tár az olvasók elé, mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint a mÁMORtánc sorozat első része. A Találj rá című kötetben Liz izgalmas, nem mindennapi életét ismerhetjük meg, ahol a vágy és a szenvedély a legfőbb mozgatórugó, ugyanakkor az érzelmek sokoldalúsága is helyt kap, ezek egyvelege pedig elképesztő módon folytatódik az Engedd el-ben.
A regény borítója egyértelműen passzol az előzőhöz, csupán a domináns fekete szín az, ami változatlan maradt az első részhez képest - sőt, mindez a trilógia befejező részére is igaz. A külcsínen szereplő lila színben feltüntetett alakok közelsége hűen tükrözi a regény hangulatát is: vágyódó pillantások, felemésztő szikra.
A történet ezúttal sem unalmas, sőt nem is a megszokott szálon fut tovább, hanem újabb fordulatokkal találkozhatunk a sorok között. Ezek egyvelege egyszerre csalt mosolyt az arcomra és fakasztotta meg a könnyeimet.
Liz élete ott folytatódik, ahol abbahagyta - mintha Damien, Colton és a világuk nem is létezett volna. Szereplőnk mindent megtesz azért, hogy maga mögött hagyja a múltat, ekkor ismerkedik meg Dylan-nel. A férfi mindent megtestesít, amire a nőnek szüksége van, mégis tartózkodóan és kétséget gyötrően viselkedik a közelében.
Liz gondolatai folyamatosan visszatérnek afelé a férfi felé, akit még a gondolataiból is ki kellene törölnie, azonban amikor elfogadja a helyzetet, akkor olyan dolog történik, amire egyáltalán nem számított. Egy reggel újra a szigeten ébred..
Mit akarhat a markáns, ugyanakkor megközelíthetetlen férfi az összezavarodott nőtől? Milyen titkok állnak a háttérben? Létezik az a keserű fájdalom, ami a boldogságot pillanatok alatt darabokra töri?
Melinda Bald ismét magával ragadott - pergős és lendületes stílusban tárta elénk a trilógia második részét. Ezt a történetet sokkal inkább magaménak éreztem - jobban bele tudtam bújni a főszereplő bőrébe, mint a nyitó kötet esetében.
Az olvasás során egy nagyon erős gondolat fészkelte be magát a fejembe: miért nem találkoztam még ezelőtt sohasem az írónő nevével? Rettentően szerettem ezt a történetet, mert kikapcsolt és magával vitt!
Az Engedd el erotikával tűzdelt, érzelmekkel túlfűtött regény, ahol minden izgalmas és semmi sem egyszerű. A karaktereket még jobban megkedveltem - egy új szereplőt kivéve -, így repesve várom, hogy mi rejlik a mÁMORtánc sorozat utolsó részének oldalai között.
🌟
"(..) a szerelem már csak ilyen. Nincs benne egy cseppnyi logika sem. Nem mi döntjük el kiért dobban meg a szívünk."
"Hogyan tudnánk helyrehozni azt, ami szétesett. Hiába illesztjük össze a töredékeket, már sosem lesz ugyanolyan, mint előtte volt. Örökre ott lesznek a forradások, emlékeztetve arra, hogy egyszer minden a darabjaira hullott."
"Testünk egymásnak simul. Szeme sötétsége rabul ejt. Beenged az álarca mögé. Látom benne a számtalan érzést, ami örvényként kavarog. Mintha a saját lelkem egy darabkája nézne velem farkasszemet."
"Ne félj az érzéseidtől. Ha bezárod a szíved, akkor a sebek sosem tudnak begyógyulni."
"– El kell engedni azt, aki könnyeket csal a szemünkbe – mondja, miközben folyamatosan simogatja az arcom.
(..)
– És aki felszárítja őket? – suttogom.
(..)
– És aki felszárítja őket? – suttogom.
(..)
– Gyakran a kettő ugyanaz – leheli."
🌟
Fülszöveg:
Az életem végérvényesen visszatért a régi kerékvágásba.
A mai napig azon gondolkodom, hogy ennek örülnöm kellene, vagy szomorkodni miatta.
Hiányoznak a szigeten átélt mámoros pillanatok, a kalandok, Damien közelsége. Talán sosem látom őt többé.
Az élet elém sodorja Dylent, aki mellett az elmúlt időszak történései kezdenek a feledés homályába veszni.
Aztán egy reggel hirtelen minden megváltozik, ami események egész sorát indítja el, és feje tetejére állítja az egész eddigi életem.
Féktelen szenvedély – Vágy – Kaland
Mindent elsöprő vágyakozás, ami észrevétlenül alakul át valami teljesen mássá.
Érzések, amik elvakítják a józan ítélőképességet.
Egy utazás, ami után már semmi sem lesz a régi.
(BookDreams, 2021)