Szilágyi-Kiszler Adrienn által a zene és a romantika világába utazhatunk, ahol érzelemdús, izgalmas helyzetek résztvevői lehetünk. Az Audrey Rose Parker sorozat első két kötete már egy újabb, bővített kiadás az eredeti verzióhoz képest. Az írónő egyedi stílusával és különleges megfogalmazásával varázsolja a történeteit letehetetlen kategóriájú alkotásokká.
A napfény hangja című kötetben a főszereplő oldalán belecsöppenhetünk az élet szokatlan, ugyanakkor pörgős részébe, ahol a lány életét körülvett burok kipukkan és ezzel védtelenné válik a mindennapi keserűségek ellen.
A vihar csendje című kötetben olyan intenzív érzelmekbe és abszurd helyzetekbe keveredik a lány, ahonnan képtelenség ép szívvel és lélekkel kijutni. S szereplőnknek nem is sikerül, hiszen olyan erős csapások állnak útjába, amit az olvasó sem tud könnyek nélkül átvészelni.
Őszinte szívvel mondhatom, hogy a Millió csillag ragyogása méltó és egyben páratlan befejezése a sorozatnak!
Borító:
Adrienn trilógiájának első és második kötetén leginkább a vörös és a lila szín árnyalatai dominálnak, azonban ennek a könyvnek a külseje sokkal sokszínűbb, mégis véleményem szerint abszolút passzol a sorozat megjelent regényeihez. A mű címe harmonizál az ég színével, ráadásul szemet gyönyörködtető stílusban foglal helyet a külcsín felső részén. Ennek ellenére a jobb alsó sarokban feltüntetett nő - akinek az arcélei sokkal kidolgozottabbak A napfény hangjához és A vihar csendjéhez képest - azonnal magára vonzza az olvasó figyelmét. Az előlapon szereplő városkép - mely Los Angeles-t jelképezi - tökéletes összekötés az égbolt és az alak között. Mindent egybevetve, a Millió csillag ragyogása szenzációs külsőt kapott, melyet a fülszövegben rejlő felvetések egészítenek ki teljesen.
Történet:
Audrey élete romokban hever a közel egy évvel ezelőtti, kínokkal teli éjszaka óta. Egyszerűen nem érez elég erőt magában ahhoz, hogy elfogadja az ott történteket és kilábaljon a jelenlegi állapotából. Akkor és ott, elvesztett egy darabot saját magából, amivel egyidejűleg önmagától is búcsút intett. A körülötte lévők mind-mind másként dolgozzák fel a veszteséget, méltó lezárásként pedig egy emlékkoncertet tartanak az elveszett csapattagok tiszteletére. A lány számára ez a mozzanat az, aminek következtében bedobja a törölközőt, s a saját maga feletti irányítás rövid időn belül kicsúszik a kezei közül.
Audrey elveszti a kontrollt, nem érdekli semmi más, csak hogy megszűnjön a szívében érzett fájdalom. Olyan tettekhez folyamodik, amelyek alapjában rengetik meg az ő és a barátai életét is. Elérkezik az a pont, ahol a lányt már önmagára is veszélyesnek találják és aggódva figyelik, ahogy kegyetlenül vergődik a reménytelenség és veszteség fogságában.
Végül nagy nehezen a munkamániája legmagasabb fokában találja meg a vigaszt, ahol nap mint nap saját magán is túlteljesít és semmit nem bíz a véletlenre. Túl sokat vállal magára, a túlhajszolás peremére kerül, amit már egyáltalán nem érzékel maga körül.
Vajon Audrey megláthatja még az élet örömteli oldalát? Hogyan sikerülhet túllépnie mindazon, ami elvett belőle egy jókora darabot?
Véleményem:
Szilágyi-Kiszler Adrienn a legújabb kötetében is bebizonyította azt, hogy remekül csavarja a szálakat. Bravúros stílusban, kolosszális drámai elemmel és robosztus mennyiségű emócióval vegyítve tárja az olvasók elé a Millió csillag ragyogása című regényt. A főszereplőnek a jelenlegi mélyenszántó állapotán kívül, a múltjába is bepillantást kapunk, attól az időszaktól kezdve, amikor a gimnáziumban megismerkedett a No Reason zenekar tagjaival. Az írónő páratlanul variálja a “most” átható oldalát és az évekkel ezelőtti emlékeket, melyek nagyrészt megmosolyogtatnak bennünket. Lehetőségünk adódik közelebbről is megismerni Audrey fiatalkorát és olyan kérdések is megválaszolást kapnak, amelyekre valójában nem is kerestük a választ.
A megszokott érzéshez híven, már az első oldalakon visszavonhatatlanul a mű rabjává váltam és szó szerint habzsoltam a fejezeteket. Kettős érzelmek kerítettek hatalmukba: egyrészről megkönnyeztem mindazt, amin Audrey keresztül ment, míg másrészről mosollyal az arcomon fogadtam mindazt, ami még rá várt.
A Millió csillag ragyogása százszázalékosan túltesz a trilógia eddig megjelent részein. Egyszerűen annyira lebilincselt, hogy észrevehetetlenül siklottam az oldalak felett, s az utolsó oldalhoz érve teljes elégedettséggel tekintettem az Adrienn által alkotott világra. Egy lélegzetelállító történet, mely észveszejtő élményben részesít!
Az Audrey Rose Parker-sorozat több szempontból is pozitív hatással volt rám.
Egyrészt hozza a fülszöveg alapján elvárt szórakoztatást, drámát, keserűséget és nevetést. Másrészről üzenetet közvetít számunkra. Talán, ami leginkább megragadt bennem a három kötetet egyben tekintve, hogy nem szabad húznunk az időt és addig kell megélnünk a boldogságot, amíg lehetőségünk van rá. Ezen kívül mindenképpen meg kell jegyeznünk azt, hogy megmutatja a főszereplő azt is, hogy a legmélyebb pontról is fel kell tudnunk állni és több sebbel ugyan, de ott kell folytatnunk az életünket, ahol abbahagytuk.
Szilágyi-Kiszler Adrienn regényeit ajánlom azoknak a könyvmolyoknak, akik szeretik a romantikus, érzelemdús történeteket és valami igazán emlékezetes élményben szeretnének részesülni!
Kedvenc idézetek:
"Mennyi mindenről feltételezhetjük az életben, hogy soha nem változhat meg, hogy bizonyos dolgokkal kapcsolatban nem érezhetünk másképp? Az élet pedig rácáfol erre. A kérdés csak az, hogy el tudjuk-e fogadni a változást."
"-(..) az érintés annyira bensőséges dolog.. Én pedig nem akarom ezt, mert olyan veszélyes - mondtam akadozva.-Veszélyes? - húzta fel a szemöldökét halványan.
-Szeretni - szűrtem a fogaim közt a szót."
"Darabokra akartam szakadni, hogy aztán megpróbálhassam összerakni magam, és ha az nem menne, elfogadom, hogy a jelen állás szerint amúgy sem lenne kár értem. Talán ha nem küzdök többé a változás ellen, úgy kiutat találok a káoszból."
"-Nem kell elfelejtened őt - nyúlt a kezem után Alice, - Ez nem azt jelenti, hogy többé már nem szereted, csak hogy.. hogy.. - keresgélte a szavakat.-Hogy helyet szorítottál a szívedben valaki másnak is - fejezte be helyette Clio, komoly pillantást vetve rám. - És ez nem baj. Te itt maradtál, a te életed folytatódik. A legjobb, amit tehetsz, hogy sodródsz tovább.
-Pontosan! - bólintott Alice. - Talán nem is kell erőlködnöd a továbblépésen, csak hagynod kell, hogy ezek a jó dolgok megtörténjenek veled."
"– Eszedbe sem jut, hogy nem akarlak magammal rántani? – suttogta."
"A lelkem szinte szárnyalt, a színtiszta boldogság szikrái tűzijátékként robbantak a mellkasomban. Tengernyi, meleg fénypontként vettek körül az emberek, akik a legfontosabbak voltak számomra. Fényük pedig szeretettel töltötte el a szívemet, akár millió csillag ragyogása."
További információk:
- Olvasásom: 2022.06.12.-06.15.
- Kiadó: NewLine
- Oldalak száma: 297 oldal
Fülszöveg:
„Könnyebb lenne úgy tenni, mintha sosem létezett volna? Egyértelműen nem. A legkönnyebb az volna, ha én sem léteznék többé.”
Egy évvel a tragikusan végződő chicagói éjszaka után Audrey Rose Parker és barátai továbbra is igyekeznek feldolgozni az őket ért veszteséget. A lány egyre elkeseredettebben küzd a ránehezedő gyász nyomásával. Józannak nem nevezhető döntései miatt a környezete elkezdeni félteni önmagától.
Audrey maga sem tud magyarázattal szolgálni tetteire. Mindenáron meg akar szabadulni a fájdalmától, és ennek érdekében hajlandó újra bizalmat szavazni egy bizonyos, zűrös múltú exbarátnak is…
A csapat élete vitathatatlanul tovább folytatódik, a két zenekar megpróbál talpra állni, így Audrey-nak alkalma nyílik ismét a munkába temetkezni. A túlélők bűntudata mardossa a lelkét, vívódása révén pedig bepillantást nyerhetünk múltjának egy-egy részletébe.
Létezik kiút a kilátástalannak tűnő állapotból? Megbékél valaha a történtekkel?
A sorozat zárókötete ezúttal sem hagyja drámai fordulatok nélkül az olvasóit.