Kabai Krisztina: Pillangó

Krisztinával az ismeretségem nem mostani: korábban blogbejegyzéseken dolgoztunk együtt, így már megismerhettem a szorgalmát és a kitartását, íróként azonban még számomra is ismeretlen volt. Ennek tudatában vállaltam el legelső megjelent regényének, a Pillangónak az elolvasását, amely már a fülszövege alapján felkeltette az érdeklődésemet.

Történet:

Főszereplőink Ingrid és Marci, akik két éve nem találkoztak egymással. Egy közösen elkövetett bűncselekmény miatt a lány katonai táborba került, míg a fiúnak csak a közmunka jutott. A lány nehezen emésztette meg mindezt, hiszen ezzel egyidőben a szerelmüknek is vége szakadt.

Ingóban a tábor kezdetén gyűlt az utálat, ennek hatására pedig hamar kifejlődött benne a küzdőszellem, és gyakorlott harcossá vált. A tábor végére már hálás is volt Marcinak, mert nélküle nem kapta volna meg ezt a lehetőséget, és ki tudja, merre sodorta volna az élet. Minden azonban a feje tetejére áll, amikor a lány hazatér.

A családja nem igazán örül az érkezésének, a szülei gyökeres változáson mentek keresztül - az otthonuk élhetetlenné vált. A húga, Lili teljesen ki van készülve a rengeteg veszekedéstől, a lelki és fizikai bántalmazástól. Az egyetlen menedéke Milán, aki próbálja megvédeni őt, és megadja neki azt a figyelmet és szeretetet, amire szüksége van.

Marci itthon töltött két éve sem volt sétagalopp, sőt most is meglehetősen nehéz helyzetbe került. Ingó azzal az elhatározással tér haza, hogy a lehető legjobban elkerüli a fiút, de ez már az első napokban sem sikerül neki.

Milyen okból vallott két évvel ezelőtt Marci a szerelme ellen? 
Meg lehet bocsátani az életünk egyik legfontosabb emberének, ha hátba döf és csalódást okoz?
Hogyan kerül képbe a maffia, és mit akar a fiataloktól? 
Visszatalálhat egymáshoz két sérült szív, ha a szerelmük hosszú idő után sem múlt el?

Véleményem:

Krisztina lendületesen fogalmazott, így a történet könnyedén fenntartotta a figyelmem az első oldaltól kezdve az utolsóig. Át tudtam érezni az Ingóban lappangó érzéseket mind a családja, mind a szerelme tekintetében. 

A Pillangó nemcsak kikapcsolódást nyújt, de tanulságot is sugall. Rávilágít arra, hogy az emberi lét alapvetése a hibázás, könnyen rosszra fordulhat egy-egy döntés, amit korábban jónak ítéltünk meg. Megmutatja azt is, hogy két fiatal között milyen erős kötődés alakulhat ki, és mennyire vékony a határ a gyűlölet és a szeretet között. 

A cselekményszál izgalmasan lett felépítve, a szereplők is szimpatikusnak bizonyultak. Könnyen tudtam követni az eseményeket, melyek közül némelyik elsőre bonyolultnak tűnt, aztán minden kitisztult. Krisztina nem volt rest csavarokat tenni a történetben, így mindig akadt valami, ami magával vonta az adrenalint. 

Kíváncsian várom az írónő további műveit is!

Kedvenc idézetek:

"Ugyanaz a titkokkal telt, megfejthetetlen tekintet, ugyanaz az arc, ugyanaz a test, ugyanaz a megjelenés, én pedig ugyanúgy, ahogy mindig, teljesen lefagyok, mozdulatlanná válok, és csak őt figyelem. Őt, akit gyűlölnöm kéne, most viszont mégis úgy érzem, mindent meg tudnék tenni érte. Tényleg mindent."

"Karjába von, szorosan magához ölel, és megadja azt a biztonságérzetet, amiért a bensőm szinte már ordított. Vállára hajtom a fejem, mélyen magamba szippantom bőrének illatát, amit már túl rég éreztem utoljára. Tenyeremet a hátára tapasztom, ujjaimat végighúzom a festett felületen, és minden erőmmel azon vagyok, hogy a lehető legközelebb legyen hozzám.
Te jó ég, annyira hiányzott!"

"Évek óta készen vannak a válási papírok, de egyikük sem hajlandó aláírni. Gyűlölik egymást, alig bírnak megülni egy légtérben, és mégsem teszik meg a végső lépést. Azt hiszem, ezt hívják szerelemnek."

"A karja közé von, a vállára hajtom a fejem, és ott sírom el a bánatomat. 
– Idővel majd rájössz, hogy nem te vagy a hibás, hanem te jelented a kulcsot, ami javulást jelent mindenre – mondja, miután egy kicsit lenyugszom."

"Vannak pillanatok, amikor az ember csak úgy, minden alapos átgondolás nélkül kiszaladna a világból, és vissza sem térne. Nem csak azért, mert egész egyszerűen elege van a hülye, gyerekesen viselkedő társaiból, hanem mert olykor jólesik az egyedüllét. Már maga a gondolat is lélekemelő, hogy egy ideig nem kell beszélni, társalogni, mozogni, dolgozni vagy épp elviselni olyan embereket, akiket még az ellenségeinknek sem kívánunk. Jó dolog lehet csak úgy létezni, lebegni a semmiben, nem gondolni a problémákra, a ránk váró feladatokra, az idegesítő, éretlen emberekre, akiknek az a legfőbb életcéljuk, hogy elpusztítsák a maradék türelmet és agysejtet. Ilyen pillanatra vágyom ebben a percben: nem akarok mást, csak menekülni, szaladni, úgy süvíteni, hogy még az árnyékomat se lássák, hogy a hirtelen megdöbbenéstől egy ideig elfelejtsék még a létezésemet is."

Fülszöveg:

Mindenki hozott már rossz döntést. Ők is.
Mindenki állt már azon a ponton, hogy eddig, s nem tovább. Ők is.
Mindenki tett már valami illegálisat. Ők a legtöbbet.
Elkövettek egy hibát, aminek következtében a banda teljesen szétszakadt, Ingrid katonai táborba került, Marci pedig közmunkára kényszerült.
Két év telt el, eközben mind megváltoztak. Más emberek lettek. Új életet kezdtek, a tervükben pedig nem szerepel a régi banda. Mégis lépten-nyomon egymásba botlanak, a sorsot pedig már nem tudják irányítani.
Kísérti őket a múlt, a feltörekvő érzelmek, a kisebb-nagyobb balhék pedig fokozzák a hangulatot.
Aztán minden kicsúszik a kezük közül…

(Editura Caiete Silvane, 2023)