A történetről:
Vilma egy idős anya, nagymama és egyben dédmama is. Napról napra érzi saját magán, hogy a demencia kezd eluralkodni rajta és a gondolat is megrémiszti, hogy amint ez bekövetkezik, a családja idősek otthonába akarja dugni őt, illetve kiszolgáltatott helyzetbe kerül majd mások előtt. Rengeteg pénzt összespórolt a mögötte álló évek alatt, így eldönti, hogy elszökik valahová és megtervezi a saját halálát.
Nos, a terv megvalósítása rengeteg sebből végzik.
Először is útlevelet kell váltania, mielőtt kitalálhatná az úticélját. Azonban olyan dolgok történnek körülötte, amik napokkal későbbre húzzák a dokumentum intézését.
Felkeres egy utazási irodát, azonban a korára való tekintettel nem akarják egyik útjukra sem bevállalni. Ráadásul Vilma azóta sem tudja, hogy hová szeretne elmenni.
Közben a vasárnapi családi látogatásokat se felejtsük el, amikor főszereplőnk a szerettei körében lehet – bár folyamatosan tart attól, hogy döntöttek a sorsáról és mennie kell a saját kis otthonából.
Ezen kívül a szomszéd férfit se felejtsük el, aki fura kapcsolatba kerül főszereplőnkkel – együtt isznak, az esküvői tanúja lesz. Vajon Walter tudhat a tervéről, s vajon ő akarja megakadályozni, hogy megszökjön?
Vilma hosszadalmas tervezésű útja végül révbe ér, Venezuela partjain köt ki. Ám itt sem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő azt szeretné. Hiszen a villámok általi halált szerette volna, azonban mire megérkezik, a villámok eltűnnek.. Így eltervezi, hogy másként lesz vége az életének.. De arra semmiképp sem számít, hogy megjelenik Albert, a gazdag hotel tulajdonos és olyan gondolatokra ébreszti Vilmát, amik megváltoztatják az élethez való hozzáállását.
Vélemény:
Naomi Lawrence regénye mögött hatalmas mondanivaló áll: hogyan térjen vissza egy idős asszony kedve az élethez? Számos pillanat volt, amikor aggódtam és dühös voltam a helyzetre, ugyanakkor sokszor őszinte mosolyt tudott csalni az arcomra.
A Vilma világgá megy című történet egy vicces, ugyanakkor valódi problémát boncolgató alkotás. Az írónő olvasmányos stílusban fogalmazta meg az egész művet, így minden alkalommal csak még többet akartam kapni Vilmából, míg végül csalódottan tudatosítottam magamban azt, hogy már vége is van.
Tele volt érzelemmel, kalanddal és gondolatébresztő momentumokkal. Mesteri összhangban állt a komolyság és a humor, szinte észrevehetetlen váltakozással épült bele a regénybe.
Egyszerűen imádtam az írónő gondolatvilágát, imádtam Vilmát minden egyes pillanatával együtt!
Számomra az év egyik eddigi legjobb olvasmánya lett!
Ajánlom azoknak a könyvmolyoknak, akik szívesen olvasnának egy aranyos, kedves és vicces, ugyanakkor életrevaló öreg hölgyről!
Idézetek a könyvből:
"Vajon ha megvizsgálnánk egy könnycseppet és egy cseppnyi tengervizet, ugyanabból lennének? Vagy a könnyeinkben lennének meghatározhatatlan dolgok? Törött álmok? Vegytiszta bánat?"
"Az idő megszépíti a dolgokat… olyanokat is, amik talán meg sem történtek, csak jó lett volna, ha."
"Az ember egész életében azon dolgozik, hogy felépítsen magának egy személyiséget, ami leginkább közelít ahhoz, amilyennek valóban látni szeretné saját magát. Egy személyiséget, ami bár megfelel saját énképünknek, de a többiek is elismeréssel tekinthetnek rá. Ilyenek vagyunk. Számít, hogy a többi ember mit gondol rólunk."
"Az élet kegyetlen.
Őt élni nem hagyja méltósággal, pedig szeretne, engem meg meghalni nem hagy méltósággal, pedig ez minden vágyam."
