Alapvetően nem terveztem, hogy olvasni fogom a regényt. Leginkább csak azért kerítettem rá sort, mert az Olvasás éltet! csoportban kibeszélt könyvként vesz részt. Ráadásul elég változó véleményeket hallottam róla, ezért kicsit kétkedve vágtam bele.
Hogy miért nem terveztem az olvasását? Mert nem szeretem azokat a könyveket, amiknek a megjelenését nagy felhajtás övezi. A Tizenhárom c. kötet körül pedig pont ez történt, s ez rám ellenkező hatással volt.
Mindezek ellenére a borító nekem nem igazán szembetűnő, bár tökéletesen illik a történethez. A címválasztást megértettem a regény befejeztével, így abban sincs kivetnivalóm. A fülszöveg figyelemfelkeltő, kellő információt árul el a műről.
"Mi lenne, ha soha senki nem állna ki mások mellett, mert azt várná, hogy majd valaki más úgyis megteszi? Valakinek muszáj odaállni a másik oldalra!"
Eddie Flynn magánélete válságban van, a családja védelmében külön él tőlük. Megfogadta, hogy keres végre egy nyugodt, békés munkahelyet, ahol felesége és kislánya élete nem kerül veszélybe.
Felkérik az egyik legnagyobb celebgyilkossági perre, amire kétkedve ugyan, de igent mond. Elhatározza, hogy ez lesz a legutolsó, s aztán felhagy védőügyvédi pályafutásával.
Robert Solomon a vádlott. Feleségét és biztonsági emberét meggyilkolták. Ő talál rájuk éjszaka, a hálószoba padlóján fekszenek mindketten meggyalázott helyzetben.
A férfi azt állítja, hogy nem ő a gyilkos. Ő az áldozat.
A bírósági tárgyalás elkezdődik. Az esküdtszék tagjai a helyükön ülnek.
Kezdetét veszi a játszma.
Vajon a megfelelő ember ül a vádlottak helyén? Mi történik, ha nem? Sikerül elkapni és leleplezni a valódi elkövetőt?
Felkérik az egyik legnagyobb celebgyilkossági perre, amire kétkedve ugyan, de igent mond. Elhatározza, hogy ez lesz a legutolsó, s aztán felhagy védőügyvédi pályafutásával.
Robert Solomon a vádlott. Feleségét és biztonsági emberét meggyilkolták. Ő talál rájuk éjszaka, a hálószoba padlóján fekszenek mindketten meggyalázott helyzetben.
A férfi azt állítja, hogy nem ő a gyilkos. Ő az áldozat.
A bírósági tárgyalás elkezdődik. Az esküdtszék tagjai a helyükön ülnek.
Kezdetét veszi a játszma.
Vajon a megfelelő ember ül a vádlottak helyén? Mi történik, ha nem? Sikerül elkapni és leleplezni a valódi elkövetőt?
"… Mindannyian úgy növünk fel, hogy valamitől rettegünk. A mumustól, a szekrényben élő szörnytől, az ágy alatt rejtőzködő ördögtől. És a szülők azt mondják, hogy ez csak a gyermeki fantázia szüleménye. Hogy démonok nincsenek. Se szörnyek. Pedig vannak."
A történet két szemszögben vezet végig minket az egész ügyön. Egyrészt az ügyvéd szemén, másrészt a tettes nézőpontjából. Az oldalak előre haladtával megismerjük az igazi gyilkos múltját, bepillantást nyerünk a gyermekkorába és a fiatalkorába is.
Az olvasó előtt hamar tisztázódik az, hogy a férfi nem most ölt először. Ráadásul magyarázatot kapunk arra is, hogy hogyan lett a kisfiúból már gyermekkorában egy érzéketlen gyilkos. Minden esetet érzelemmentesen, megbánás nélkül sző bele a történetbe, s tár elénk.
Vegyes érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. Maga a sztori és a felépítése bámulatosan jó, azonban a történet izgalmas része közel 300 oldalt ölelt fel. A maradék 200 oldal inkább csak töltelék mondatokból áll, ami néhol laposította a fejezeteket.
Nagyon tetszett az, hogy Steve Cavanagh tudta, hogy mit akar írni, mit akar elmesélni, s azt jól meg is valósította. Alapvetően a történet főkérdése nem az, hogy Robert Solomon-e a gyilkos. Sokkal inkább az, hogy az igazi tettes meddig menekülhet még, s az igazságszolgáltatás fel tudja-e fedni őt.
Az olvasó előtt hamar tisztázódik az, hogy a férfi nem most ölt először. Ráadásul magyarázatot kapunk arra is, hogy hogyan lett a kisfiúból már gyermekkorában egy érzéketlen gyilkos. Minden esetet érzelemmentesen, megbánás nélkül sző bele a történetbe, s tár elénk.
Vegyes érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban. Maga a sztori és a felépítése bámulatosan jó, azonban a történet izgalmas része közel 300 oldalt ölelt fel. A maradék 200 oldal inkább csak töltelék mondatokból áll, ami néhol laposította a fejezeteket.
Nagyon tetszett az, hogy Steve Cavanagh tudta, hogy mit akar írni, mit akar elmesélni, s azt jól meg is valósította. Alapvetően a történet főkérdése nem az, hogy Robert Solomon-e a gyilkos. Sokkal inkább az, hogy az igazi tettes meddig menekülhet még, s az igazságszolgáltatás fel tudja-e fedni őt.
"Letett az asztalra egy tízcentest.Fej – marad az eredeti tervnél.Írás – az új terv lép életbe.Feldobta a pénzérmét.A levegőben élet és halál pörgött."
A Tizenhárom izgalmas, lendületes krimi tele fordulatokkal!
Az író folyamatosan elgondolkodtat bennünket, mindig bedob valami újdonságot, ami csavar még egyet az egész történeten.
Összességében pozitív véleménnyel zártam a kötetet. Nem volt tökéletes, de nagyon élveztem!
Ajánlom a bűnügyi krimi kedvelőinek, akik szívesen versenyt futnak az idővel a gyilkos megtalálásáért! Mert Cavanagh regénye pontosan ezt tartogatja számunkra!
A sorozatgyilkos nem a vádlottak padján ül, ő éppenséggel az esküdtszék tagja.
Ők voltak Hollywood legmenőbb és legmeghatározóbb párja. A világ a lábuk előtt hevert. Most egyikőjük halott.
Robert Solomont, az ünnepelt hollywoodi csillagot gyönyörű felesége brutális meggyilkolásával vádolják. Ez az évszázad celebgyilkossági pere, és a
védelem még valakit be akar venni a csapatába: a szélhámosból lett ügyvédet, Eddie Flynnt.
Minden bizonyíték Robert ellen szól, de ahogy a tárgyalás megkezdődik, egy sor baljóslatú esemény kétségeket ébreszt Eddie-ben.
Mi van akkor, ha nem csak egyetlen színész van a tárgyalóteremben? Mi van akkor, ha nem az igazi gyilkos ellen folyik a tárgyalás?
Mi van akkor, ha a gyilkos az esküdtszék tagja?
Steve Cavanagh, ír származású író végre magyarul is megjelenő története
Írországban elnyerte az Év bűnügyi regénye díjat. A páratlanul izgalmas és fordulatos jogi krimi minden pillanatban gondolkodásra ösztönzi az olvasót.
(Álomgyár kiadó, 2019)