Még tavaly, a kötet bejelentésekor felfigyeltem Éva legújabb regényének külcsínére. A fekete-fehér fedlap és az intenzív kék szín párosítása szenzációs, véleményem szerint nem lapos vagy unalmas, hanem kellő érdeklődést kelt. A fülszöveg nem köntörfalaz, keményen az olvasó képébe vágja a fő kérdéskört. Átütő, merengő, de abszolút szívhez szóló!
Lizi és Tomo élete lassan révbe ér, mindketten azt dolgozzák, amit szeretnek és boldogak a gyermekeikkel. Azonban egy délelőtt a férfi zaklatottan siet vissza a feleségéhez, az otthonukba és közöl vele egy megdöbbentő, ugyanakkor elszomorító hírt: lehet, hogy ő az édesapja egy másik nő születendő gyermekének.
A kötet első felében női szemszögből emlékezhetünk vissza az elmúlt időre, valamint a jövő nehézségeit is latolgatjuk. A történet második felében Tomo meséli el a múltat, s az elkövetkezendő időszakot. A kettős nézőpontnak köszönhetően nagyobb rálátásunk nyílik a cselekményre, jobban megismerhetjük a mű érzelmi oldalát is.
Lizi úgy érzi, hogy túlságosan sok minden áll a hátuk mögött ahhoz, hogy eldobja magától a házasságukat a férje hűtlensége ellenére. Tomo fejében meg sem fordult, hogy új életet kezdjen a szeretőjével, Klaudiával, viszont a titka felfedését megelőzően jön rá arra, hogy óriási hibát követett el, a családjának elvesztésének esélye rettentően megrémiszti.
A hír megismerésekor a férfi megdöbben, hogy a nő nem kiabál vele, nem sír, egyszerűen csak mérlegeli az információt, ennek ellenére érzi azt, ahogy Liziben megtörik valami és ezer kis apró darabra esik szét.
A feleség nem a férjben látja a hibát, Klaudiát okolja mindenért. Számára ő az ellenség kezdettől fogva, mert biztos abban, hogy szándékosan tervelte ki ezt az egészet, ahogy abban is, hogy elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy Tomo őt és a közös gyermeküket válassza. Viszont a Liziben tomboló érzelmek, főként a düh megváltoztatja a nő viselkedését, gondolkodását, mintha egy másik emberré változott volna.
A Megbocsátás nem arra épül fel, hogy a megcsaló férj vagy a résztvevő szerető elnyeri-e a feleség általi feloldozást, sokkal mélyebb lelki útvesztőt kell bebarangolnunk, ahhoz, hogy a választ megtaláljuk. Pap Éva valóságos eseményt elevenít meg a sorokban, amelyek teljesen szétzilálhatják, felemészthetik és sötét örvénybe csavarhatják az olvasót, mégis egy különleges, bámulatos megfogalmazásba burkolt történet bontakozik ki a szemünk előtt!
A hűtlenség mindennapi téma, de egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan kezeljük és hogyan éljük meg, még ha csak elgondolás szinten is. Az írónő ezzel a könyvvel feladja a leckét, kapaszkodót nyújt és olyan emocionális spirálba sodor, ahonnan érintettség nélkül sem merészkedsz ki ugyanolyan emberként.
Az oldalakba feledkezve úgy éreztem, hogy Éva alkotása is csak egy olvasmány lesz a sok közül, de a történet vége felé érkezve, már tudtam, hogy hamis illúzióba ringattam magamat.
Mert a Megbocsátás a töretlen szeretet valódiságát, az egymás felé irányuló tisztelet erősségét és az élet igazi megélését mutatja meg!
Maga a történet ismét egy szerb városban játszódik, amit az előző történethez híven lehetőségünk adódik közelről megismerni. Újvidék számomra ismeretlen hely volt, azonban olvasóként már merem azt mondani, hogy ismerem.
Utószóként annyit mondanék, hogy Pap Éva már a Mielőtt lemegy a nappal is belopta magát a szívembe, azonban a Megbocsátással biztos helyet nyert benne! Ennek tudatában ajánlom mindenkinek ezt a művet!
🌟
"Olyan volt, mint egy bástya. Szilárdnak és erősnek tűnt, de ki tudja, hány repedés volt belül."
"Az ember, amikor harcol valakiért, aki fontos a számára, akkor hajlamos, hogy önkéntelenül is nem a vádló, hanem a védő szerepébe helyezkedik. Nem azért, hogy a másikat felmentse, hanem hogy kettejüket együtt védje."
"A bűn fokozatain elmélkedtem, hogy hol kezdődik, és hol ér véget. Van-e rá mérce, ami megmutatja, mi az, ami megbocsátható."
"(..) nem tudom, észrevetted-e, hogy amikor minden jól megy az életben, és a belső napod melegít, akkor az emberek vágynak a társaságodra? … Amikor sötét felhők lebegnek fölötted, és nem tudsz nekik adni a melegedből, azok maradnak veled, akik őszintén szeretnek. A többiek elfordulnak tőled, mert a puszta jelenléted is fárasztja és zavarja őket."
"Pengeélen táncoltunk, és az volt a kérdés, egy-egy nehezebb pillanatban nem döccenünk-e meg, és nem mélyed-e a penge túl mélyen a sarkunkba."
🌟
Mekkora terhet bír el egy házasság?
Lizi és Tomo közös élete hosszú évek egzisztenciális megpróbáltatása után egyenesbe kerül. Végre élvezhetik az életet. Ám egy átlagos délelőttön Lizi férje bejelenti, hogy az életükből néhány hónapja eltűnt közös barátjuk, Klaudia születendő gyermekének lehet, hogy ő az apja – bár nem Tomo az egyetlen apajelölt.
Újvidék nyüzsgő városában Lizi eltökélten küzdeni kezd a házasságáért. Úgy érzi, a másik nő a gyereket eszközként használja arra, hogy elvegye tőle a férjét. Ám ahhoz, hogy eldöntse, merre lépjen tovább, minden részletet tudni akar. A mélybe zuhan, ahonnan nehéz felemelkedni, főleg úgy, hogy családjának tagjai, érthetetlen okból, a másik nő mellé állnak.
Egy nap végül arra ébred, elveszítette korábbi önmagát. Pokoljárását a múlt is kísérti. Rájön, hogy legfőbb ellenségei nem is az őt körülvevő emberek, hanem a másik nő a puszta létezésével.
Négy év küzdelem után még mindig nem biztos abban, hogy végre maga mögött tudja-e hagyni a múltat. És hogy éli meg mindezt a férfi, akit – meglehet – manipuláltak? Elég erős-e a házasság, hogy a megpróbáltatásokat kibírja? Mi lesz a megszületett gyerek sorsa? Vajon tényleg Tomo a gyerek apja? Nem az a kérdés, meg tud-e bocsátani, hanem hogy akar-e és kinek.
Pap Éva új regénye a nő és a férfi szemszögéből mutat be egy valós eseményeken alapuló drámát. Olyan drámát, amely velünk is megtörténhet. Vagy már meg is történt.
(Álomgyár, 2022)