Megtiszteltetés volt számomra, hogy felkeresett az írónő a könyve elolvasásával kapcsolatban. Bár bevallom, hogy egy kicsit tartottam tőle, ugyanakkor izgatott is voltam miatta. Tehát összességében vegyes érzésekkel kezdtem bele a műbe, s mindez csak még inkább összekavarodott bennem, ahogy haladtam a regénnyel.
Hogy pontosan mire is gondolok? Arra, hogy a kezdeti izgalom az egész történet folyamán végig kísért, viszont voltak olyan elemek és helyzetek, amik egy kicsit megnehezítették számomra az olvasást és leheletnyi mennyiségben rontottak az élményemen.
A történetet Dorottya szemén keresztül ismerhetjük meg, a jelen eseményeiből történik a visszaemlékezés pár nappal ezelőttre.
„(..) Szerintem a sorsát mindenki maga alakítja. Elágazások vannak és te választasz. Ha jól döntesz, szépen haladsz előre. És ha elvégezted a feladatodat, akkor itt a vége.”
A tábornok születésnapja alkalmából meghívja a hozzá leginkább közel álló barátokat, ismerősöket. Az ünneplésre a szülinapos birtokán kerül sor, ami alapvetően egy gyönyörű és hatalmas ház, óriási kerttel és medencével.
A szereplők mindannyian ismerik egymást, ki közelebbről, ki távolabbról. Mindannyiójuknak van valami közös dolguk valakivel – kinek örömteli, kinek keserűbb pillanatok.
Az ünnep alkalmából rengeteg közös programot szerveznek maguknak, amik hol izgalmasabbak, hol komolyabbak. Tehát egy pillanatra sem unatkoznak.
Az egyik vendéget, Bellát valaki leszúrja. A nő rögtön életét veszti, a társaság pedig felbolydul. Hamar kiderül, hogy több szereplőnek is van gyilkos gondolata, azonban ki lehet az, aki képes volt megtenni ezt?
Az egész mű akkor hág a történet legmagasabb fokára, amikor egy újabb haláleset történik. Tudják, hogy valaki közülük felelős mindezért, rengeteg gyanúsított van, mindenki másra gondol.
A nyomozónak minden egyes pillanatra vissza kell emlékeznie ahhoz, hogy reálisan átlássa az egészet és sikeresen kézre kerítse az elkövetőt. A gyilkosság utáni pillanatokat is árgus szemmel figyeli, hátha lát a szereplőkön valami olyat, ami segítségére lehet.
A gyilkosnak mi lehetett az oka tette megvalósítására? Egyáltalán szándékosan tette, vagy csupán gondatlan volt?
Rengeteg kérdés felmerült bennem az olvasás folyamán, melyekre egytől egyig választ kapunk a lapok rengetegében. A karakterek mind-mind különbözőek, mindannyiuknak más múltjuk van, amik máshogy formálták őket – ezekre is fény derül a mű során.
Berill Shero alapvetően fantasztikus történetet tárt elénk. Ráadásul a borítója rögtön megvett, a fülszövege pedig elegendően titokzatos és izgalmas volt.
Engem nagyon összezavart a rengeteg szereplő, a rengeteg „fontos” információ, ami az adott karakterhez tartozott. Túlságosan nagy mennyiségben kaptuk mindezt, amik alapjaiban ki is ütköztek a regény befejezésekor.
Sőt a múlt és a jelen ugrálása miatt sokszor éreztem azt, hogy nem vagyok tudatában annak, hogy mikor is történt az adott cselekmény. Mindez összességében csalódottá tett.
,, (..) mindig az a legjobb döntés, amit az adott helyzetben meghozol. Nem érdemes azon rágódni, hogy mi lett volna, ha? Nem úgy történt, nem úgy döntöttél, nem tudod megváltoztatni. Fogadd el és higgy benne, hogy jól döntesz.”
Cselekménydús, fordulatos és kalandos történet a maga komoly igazával. Krimis elemek és egy csipetnyi romantika, ami megfűszerezi az egészet.
Ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szívesen merülnek bele egy-egy gyilkosságba és nyomozásba!
Fülszöveg:
1939 nyara, Magyarország
Kondorossy Miklós tábornok a negyvenedik születésnapját készül megünnepelni a birtokán. Tizenhét főt hívott meg, de miért épp őket választotta?
Az egyik vendéget, Horányi Bellát hátba szúrják egy ellopott tőrrel. Balla Dorottya, aki lazítani szeretett volna a vidéki kúriában, átveszi a nyomozást, s ha ez még nem lenne elegendő, felbolydul a szerelmi élete is.
A tettes köztük jár, és nem elégszik meg egyetlen áldozattal. Dorottya, az éles eszű detektív igyekszik kézben tartani az eseményeket, nem túl nagy sikerrel. A másnap is tartogat meglepetéseket, a tábornokkal olyasmi történik, amire nem számítottak.
Előkerül-e az áldozat gyémánt nyakéke? Kié a monogramos zsebkendő? A detektív a megérzéseire vagy a tényekre hagyatkozzon? Egy idő után mindenki gyanúba keveredik…
(Aposztróf, 2020)