Baráth Viktória: Egymás szemében

Az írónő munkásságával évekkel ezelőtt ismerkedtem meg. Az Első tánc című regénye volt az első olvasmányom tőle, Viki stílusa azonnal magával ragadott. Aztán ahogy megjelentek a további alkotásai, úgy folytam bele én is az általa alkotott világba. A legnagyobb hatással az Egy év Rómában című műve volt rám, mely a tavalyi újraolvasás alkalmával sokkal mélyebb érzelmeket váltott ki belőlem, mint az első olvasáskor. Az Egymás szemében című regénnyel többször szemeztem már, de a végső lökést Barbynak (Kitablar) az értékelése adta. S őszintén mondom, hogy neki köszönhetem azt, hogy egy igazán mélyreható, letaglózó élménnyel bővítettem az olvasásaimat.

A történetről:

Jo Reed a Kaliforniai Egyetemen tanul, írónő szeretne lenni. A családjától távol él, ráadásul nem is a leggazdagabb családból származik, így a lakbér és az egyetemi díjak fedezése miatt dolgozni kényszerül. Az előző munkahelyéről elküldték, így álláshirdetéseket kajtat a tökéletes munka megtalálásáért. A lakótársnője, s egyben legjobb barátnője segítségével talál rá egy házvezetőnői pozícióra, ahol kellő fizetéshez juthat – ám a hirdetés szerint csak idősebb nők jelentkezését várják, mégis úgy dönt, hogy megpróbálkozik a dologgal.
James Cooper pár évvel ezelőtt balesetet szenvedett, melyben elvesztette szeme világát, emiatt szüksége van valakire, aki bevásárol, a ház alapvető takarítási feladatait elvégzi. A nyugalom és a zárkózottság megőrzése miatt szeretne idősebb asszonyt maga mellé.

Jo meglátogatja jövendőbeli munkaadóját, azonban a férfi ellenszenvesen viselkedik vele és távozásra bírja. Végül főszereplőnk olyan lépésre szánja el magát, amire ő sem büszke: ellopja a ház másolt kulcsát, hogy bejuthasson a következő nap.

Másnap Jo megjelenik a férfi házában, s közli vele, hogy ő a meghozott döntés ellenére szeretne itt dolgozni és kitakarítani a házat – összetört tárgyak, poros bútorok, rengeteg mosatlan, szemét. James szó nélkül bezárkózik a szobájába, s ki sem jön, míg a nő el nem hagyja a házat.
A kezdeti bizalmatlanság és ridegség ellenére óvatosan enyhül a férfi, s észreveszi azt, hogy Jo nem hasonlít a többi fiatal lányra, nem hisztizik és nem kérdezősködik folyton. Ráadásul normálisan végzi a dolgát, sőt még főz is Jamesre. A nő is kezd egyre inkább rájönni arra, hogy a férfi zord álarca mögött ott van az érzelmes hús-vér ember, csupán védelemből és elővigyázatosságból zárkózik el a kommunikáció és az emberek elől.
Szereplőink fokozatosan közelednek egymáshoz, egyre barátibbá válik a kapcsolatuk. Jo rengeteget mesél az írói álmairól, James pedig felfedi a nő előtt a múltja darabkáit. Bízni kezdenek egymásban, támaszkodnak a másikra, őszinték egymáshoz. Mindkettőjüknek megvannak a saját démonjaik, melyeket lassacskán leküzdenek a másik mellett.

Érezhető a vágy köztük, azonban a lépést egyikőjük sem meri megtenni igazán. Mindketten félnek, hogy elrontják a kialakult kapcsolatot. Ám a szív győzedelmeskedik az ész fölött és egymásra találnak. Nem titkolják egymás előtt a bennük kialakult érzelmeket, a szeretet igazi szerelemmé növi ki magát mindkettőjükben.
A történet főkérdése az, hogy egy önértékelési problémákkal rendelkező különc lány és egy lelkiismeretfurdalással küszködő látássérült férfi hogyan birkózik meg a kialakult szerelemmel. Mit képesek megtenni a boldogságért? Mit képesek megtenni egymásért, a másik iránt érzett tiszta és őszinte szeretetért?

Vélemény:

Az Egymás szemében című történet cselekményi- és érzelmi oldala lépésről lépésre bontakozik ki az olvasó szeme előtt. Baráth Viktória olyan lélektani mélységekbe kalauzol el bennünket, melyek az oldalak rengetegében az olvasó bőrébe ivódnak és minden egyes új emóciónál a húsába vájnak.

Az írónő páratlan csomagolásban tárta elénk az általa közölni akart mondanivalót. Történetének központi témája az elfogadás, a szeretet ereje, a remény táplálása és a boldogság megkeresése. Alapvetően olyan gondolatokat tűzdelt a műbe, melyek egyvelege katartikus élményben részesít. Darabokra töri a szívünket, minden egyes letört részt apró cafatokra cincál, majd komótosan összeilleszti őket és a műben rejlő tiszta érzelmekkel egybetapasztja.

Viki két olyan főszereplőt választott, akik valamilyen sérülést szenvedtek el a múltban, vagy szenvednek el a jelenben. A szemükön keresztül mutatja meg nekünk, hogy mire képes az igazi, őszinte szeretet és mennyire szükségünk van arra, hogy valaki támogasson minket és erőt nyújtson a nehezebb napjainkon.
Jo egy önbizalomhiányos lány, aki képtelen jól érezni magát és hinni saját magában, mert pokolian negatív érzelmek érték, amik teljesen leamortizálták a lelkét.
James már a látássérültségéből adódóan olyan emocionális állapotba kerülhet, amik teljesen a mélybe sodorják. De ezek mellett a lelkiismeretfurdalás, a szeretet hiánya az, ami totálisan tönkreteszi a lelkét.
Az Egymás szemében c. kötetben két lelkileg sérült ember találkozik, akik hamar rájönnek arra, hogy a kor nem számít, mert a lelkük érzi azt, hogy mire van szükségük és ki az, aki mellett önmaguk lehetnek.

Alapvetően Baráth Viktória könyve olyan hatással volt rám, amire a mű kezdetekor egy pillanatra sem számítottam. Érzelmi sokkba üldözött, ahol nem éreztem talajt a talpam alatt, csupán sodródtam a történet forgatagában!
Ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szívesen olvasnának egy torkot szorongató, érzelmes művet! Mert ez nem egy tipikus Viki könyv volt, hanem annál sokkal több. Annyi érzelmet hordozott magában, amivel már rég nem találkoztam.

Idézetek a könyvből:

"Ha megállok, és belegondolok, min mentem keresztül, akkor sosem lennék képes továbblépni, érted?"

"Ez az egy könnycsepp sokkal mélyebbről jön, mint a többi ezer."

"(..) mindannyian ezt keressük, nem igaz? A halálig tartó, önzetlen szerelmet, ami megmozgatja a testünket és a lelkünket egyaránt."

"Mintha másképp látna engem (..). Nem a külsőm alapján ítél meg, hanem teljesen lecsupaszítva állok előtte."

További információk:

- Olvasásom: 2021. szeptember 7. – 2021. szeptember 11.
- Kiadó: Álomgyár
- Kiadás éve: 2021
- Oldalak száma: 360 oldal

A történet fülszövege itt olvasható!