Az írónő a főszereplőkre Szellemként (Verőczy Evelin) és Lidércként (Győrffy Zente) utal, amely megerősíti a helyüket, a lelkivilágukat és a viselkedésüket a történet szempontjából. A fejezetek is ez alapján vannak megnevezve, sőt, Lidérc esetében minden egyes rész Nietzsche-idézettel kezdődik, mely megadja az adott elbeszélés alaphangulatát. Személy szerint külön értékeltem, hogy Emma ezzel is foglalatoskodott, így vált teljessé a férfi karaktere. A legtöbb esetben egy-egy fontosabb eseményt mindkét szereplő nézőpontjából megismerhetünk, vagy legalábbis az írónő utal a másik fél érzéseire, gondolataira is, ezáltal jobban átadva a történéseket.
Szellem tizenhat éves kora óta depresszióval küzd, folyamatosan öngyilkos gondolatai vannak. A pszichiátere szerint segít a nyugtató és az antidepresszáns, amit felírt neki. Egy debreceni könyvesboltban dolgozik, itt találkozik először Lidérccel. A nőt már ekkor megragadja a férfiból áradó nyers erő, a sötétség.
Lidérc a külvilág számára egy jóképű, magával ragadó férfi, aki rendkívül határozott a munkában. Ám van egy másik oldala, egy ördögi, amit titkol a világ elől, és csak a legkiváltságosabb emberek ismerhetik meg. Tipikusan az a férfi, aki mindig megszerzi, amit akar, nincs számára lehetetlen. Ezúttal Szellemet akarja, a madárkáját.
Lidérc szomjazik a gyengeségre, elképesztő mód megváltoztatja. Uralmat ad neki. Szellem lelki betegsége, önkárosítása, pedig tökéletes ambrózia számára. Eldönti, hogy mindent megtesz azért, hogy megmutassa a nőnek a szabadságot, a rácson túli világot. Azt, amit CSAK Ő TUD MEGADNI NEKI!
Szellem észreveszi, hogy valaki követi őt.
Meglepődve tapasztalja, hogy a szomszédjai pár nap alatt elköltöznek, minden holmijukkal együtt.
Már az otthonában sem érzi magát biztonságban. Reggelente nem úgy ébred fel, mint ahogy este aludni tér. Észreveszi az apró változásokat. A pléd. A gyógyszerei. A csizma.
Egyszerre keríti hatalmába a rettegés, és az izgatottság. Küzd benne az élni akarás és a halál utáni vágyódás.
Szellem mikor ismeri fel Lidérc valódi kilétét, hogyan dönt a következő lépést illetően? A helyes utat választja, feljelenti a férfit, vagy a bűnős érzést választja, ami cudar véget érhet?
Lidérc mi mindent képes megtenni, hogy megszerezze vágyai tárgyát? Hogyan akarja kiszabadítani a madárkát a kalitkájából?
Hol húzódik a határ a félelem és az izgalom, a fájdalom és az élvezet között?
A Lidérc olvasása közben kezdetben nem tudtam hová tenni a Szellemben váltakozó érzelmeket. Várta, hogy a zaklatója, az erőszaktevője visszatérjen. Mennyországnak élte meg mindazt, amit a férfi tett vele. Ugyanakkor valahol tudta azt, hogy Lidérc beteges tettei nagyobb kárt okozhatnak benne, mint amit ő valaha tett magával. Aztán ahogy jobban belecsöppentem a történetbe, úgy előttem is kirajzolódott az, hogy Evelin mennyire gyenge és törékeny, szemben Zentével, aki minden pszichopata jellemvonással rendelkezik. Vadász és préda.
Akármennyire is utálnom kellett volna Lidérc karakterét, én valahogy megszerettem és azóta is uralja a trónt az Emma ZR regények között! A mű több fontos témát is felölel, de számomra köztük a legnyilvánvalóbb a pszichiáter nemtörődömsége volt, aki egy gyógyszer mellékhatásaként egy újabb gyógyszert írt fel a páciense számára. Fel sem merült benne, hogy a nő esetleg téved és nem hallucinációról van szó, hanem valaki valóban a sarkában van. Bevallom, hogy ez számomra megdöbbentő volt, hiszen ott van a “mi lett volna, ha” Dr. Izabella nem hagyja annyiban és valóban utána jár a dolgoknak. Ugyanakkor A Lidércben kulcsfontosságú szerepet kap a depresszió intenzív ábrázolása, a megfelelni akarás valódi mélysége és az emberi elfogadás mélyen gyökerező hiánya.
Szerintem Lidérc és Szellem története tipikusan olyan, amit valaki vagy imádni fog, vagy mélységesen megvetni. Mert Emma impulzív kérdéseket boncolgat, minden rossz tulajdonsága ellenére, elképesztően vonzó és magával ragadó férfialakot tár az olvasó elé! A Lidérc beférkőzik az elméd legeldugottabb sarkaiba, a sötétbe ránt és feltárja a ritkán látott oldalát, a rejtett szépségét.
Ajánlom azoknak a könyvmolyoknak, akik szeretik az erotikus vonásokkal tarkított pszichothrillereket. Azoknak, akik nem riadnak vissza a homálytól, ami észveszejtő utazásra invitálja őket. Azoknak, akik szívesen olvasnának egy olyan művet, amiben az élet-halál közötti döntésképtelenség uralkodik. Azoknak, akik megismernének egy démont, aki képes a maga módján védelmezni az általa kiválasztottat és megmutatni neki az életet. Nem utolsósorban, ajánlom azoknak a könyvmolyoknak, akik még nem olvastak az írónőtől, mert úgy vélem, számukra A Lidérc tökéletes bemutatkozó kötet lehet!
"Örökké tudnám figyelni, amint kavarog benne a létezés összes agóniája. Csodálatos, ahogy vergődik az élet súlya alatt, ahogy az rátelepszik és összenyomja. Milyen apróságokba kapaszkodhat még bele, mielőtt a sokat kerülgetett örvény magába szippantja? Némán üvölt belőle a gyötrődés, a fejemben hallom a könyörgését: „Legyen vége! LEGYEN VÉGE!”"
"Madárkám, te már édesen alhatsz az ágyadban, nem is sejtve, hogy mi vár rád.
Szétfeszítem a rácsaidat, hogy összeroppanj vagy kiszabadulj. És ha kiszabadulsz, akkor csak az enyém leszel."
"Zihálása édesen cseng a fülemben. Sugárzik a félelem a pórusaiból, elér hozzám ez a csodálatos ambrózia. Megmerítkezem benne, feltölt és nem ereszt."
"Lecsukom a szememet, a világ megnyílik nekem, reszketek tőle. Akár egy találkozás a mindenséggel, beleolvadok a testébe, és ő még csak nem is tud róla, hogy mit ad nekem…"
"Ha nem férsz a halmazba, nem feltétlenül veled van a gond. A halmazt kell tágítani, vagy újat létrehozni."
"Alig várom, hogy birtokoljalak. Hogy a függőm legyél."
"Úgy érzem, napok óta először lélegzem igazán. Először ver a szívem. Figyel engem, kedveskedik, itt van. Szánalmas, hogy ettől jobb kedvem lesz, és az elmúlt napok szorongása felenged.
Nem felejtett el. Nem keresett mást.
Összeszorítom a szememet, sikoltani akarok. Sikoltani, mert ezt nem tudom feldolgozni. Azt akarom, hogy elkapjon."
"Te vagy az.
A válasz megbénít.
Szédülök.
A szavak megrekednek a karcos torkomban.
Egymás előtt állunk, és már nincsenek titkok, csak a csupasz valóság."
"A fenevad áll előttem, a rémálmom, a vágyam."
"(..) fájdalmat és élvezetet add egyszerre, pusztulást és felemelkedést, széttép engem és a világot."
A korábban megosztott rövidebb értékelésem itt olvasható!
A regény fülszövege itt olvasható!