Haffner Orsolya: A tükörtó - Hector Connell esetei 1.

 

Haffner Orsolya neve eddig ismeretlen volt számomra. A könyvtárban böngészve találkoztam először a könyvével, amiről akkor még azt sem tudtam, hogy egy sorozat része. Idén célul tűztem ki, hogy minél több számomra új magyar szerzőt megismerjek, így ez is hozzájárult ahhoz, hogy kikölcsönözzem a regényt. Ám a végső lökést az ígéretes, izgalmasnak tűnő fülszöveg adta. 

Történet:

1950

Egy családhoz fenyegető külsejű emberek látogatnak. Az édesanya a szennyeskosár mélyére rejti a kislányát, hogy ne essen bántódása. A szülők kezét hátrakötik, könnyek és kiabálás közepette elvezetik őket.
Az ötéves kislány megijed és az utcára menekül. A buszpályaudvarnál egy pad mögül nézi a szép ruhájú férfiakat és nőket. Reménykedik abban, hogy valaki észreveszi őt és megkérdezi, mit keres egyedül ilyen későn az utcán. Mindenki csak elsétál mellette. Végül nagyon kimerültnek érzi magát, így a váróteremben egy padon lepihen. 

Hogyan válik végül egy szeretetteljes család része, és mit tartogat számára a jövő?

1996

Elza évekkel ezelőtt elveszítette az édesanyját. A gyász feldolgozása és az újrakezdés reményében édesapjával és egy idős rokonukkal új környékre, új házba költöznek. Egy nap az apa talál néhány dobozt, amelyeknek a tulajdonosa az egykori felesége volt. A lány ezek között találja meg édesanyja levelét, amit a halála előtt írt, és neki címzett. A kézzel írt sorok egy megdöbbentő és fájdalmas igazságot rejtenek magukban: Gillien nővére nem halt meg, él valahol a nagyvilágban, és arra kéri a lányát, hogy találja meg és derítse ki, miért ment el akkor régen olyan hirtelen.

Főszereplőnk úgy dönt, hogy teljesíti édesanyja utolsó kívánságát, és Amanda nyomába ered. A nagynénje utáni nyomozáshoz, a családi titkok felgöngyölítéséhez egy jó barátja, egy oknyomozó újságíró, Hector segítségét kéri. Az előttük álló út tele van nehézségekkel, hiszen alig találnak olyan nyomot, amelyen elindulhatnának.
Egy újságcikk egy párról és egy kisgyermekről.
Egy pincér, aki némi információval szolgál.

Elza és Hector mindent megtesz annak érdekében, hogy megtalálják az elveszett családtagot. Mindeközben a köztük lévő vonzalom is kibontakozik, csak egymásra tudnak támaszkodni, miközben a múlt bolygatásával veszélybe sodorják magukat is.

Mekkora áldozatot kell hoznia az újdonsült nyomozópárosnak, hogy felfedjék az Amanda körüli titkokat?
Miért kellett Gillien nővérének hátrahagynia a családi otthont, és milyen csontvázak peregnek ki a szekrényből?

Véleményem:

Minden alkalommal nagy kíváncsisággal kezdek bele a számomra ismeretlen magyar írók regényeibe, ez most sem volt másként. A fülszöveg korábban kellően felcsigázott, így izgatottan csöppentem bele az első fejezetbe. Kifejezetten tetszett, hogy a két idősík cselekményét el lehetett különíteni az olvasás során, mégis összhangban voltak a szálak, és szinte észrevétlenül kiegészítették egymást.

Bevallom, hogy a könyv első felében sokkal jobban lekötöttek a múltban játszódó részek. Aztán a történet második felében a nyomozás izgalma engem is megtalált. A cselekmény alapötlete tetszett, és bár voltak benne hibák, olvasás közben nem igazán éreztem meg őket. Volt egy-két jelenet, ahol soknak éreztem a drámát, de nem volt zavaró, inkább csak megmaradt bennem a nyoma. 

Haffner Orsolya stílusa gördülékeny volt számomra, a magas oldalszámhoz képest gyorsan haladtam a kötettel - ezzel saját magamat is meglepve. A váltott idősík, a több nézőpont és a cselekményszál jól épült egymásra. Voltak részek, amiket egy kicsit kiszámíthatónak találtam, de ez nem rontott az összélményemen. Tervezem olvasni a Hector Connell esetei sorozat második részét, Az Ikerfák című történetet is. 

Hozzátenném, hogy a könyvtárban a régebbi kiadását tudtam kikölcsönözni a könyvnek, így elképzelhető, hogy az újabb kiadás előtt még módosítottak a történeten. Mindenesetre egyszerolvasós kötet volt számomra. Azoknak a könyvmolyoknak ajánlom, akik nem egy kemény nyomozós krimire vágynak, hanem inkább egy könnyedebb, családi titkokra épülő, izgalmas történetre! 

Idézetek:

"Szerette a titkokat, ezek mindig kíváncsivá tették. A hasadék mintha emlékeztette volna valamire, és már tudta is, hogy mire. (..) Elmerengett egy kicsit a váratlan dolgok természetén: néha felbukkan valami, ami megváltoztatja a dolgok szokásos menetét. Lehet, hogy az ő életében éppen ez történik? Talán itt a jel, hogy ki kell merészkednie, ls fel kell fedeznie, ami most még rejtve van. Csupán elég bátornak kell lennie hozzá."

"A körülötte lévő világ kezdett elmosódni, és úgy érezte, valamiféle torz, fekete űrben zuhan lefelé. Megpróbált küzdeni ellene, de minél jobban igyekezett, annál mélyebbre esett. A sötét, feneketlen gödör fenyegetőnek látszott, és félt, hogy soha nem fog tudni megszökni onnan."

"Időnként hajlamos volt fekete-fehéren látni a tényeket, és átsiklani a szürke, köztes területek felett. A jó és a rossz két véglete, a két ellenpont: ez az, amiben a legjobban eligazodott."

"Egyszer apám azt mondta, csak a lányok sírnak, közülük is a nyámnyilák, én pedig nem akartam lánynak látszani."

"(..) a családi béke számomra olyan volt, mintha szivárványt üldöznék: örökké elérhetetlen maradt. Láttam a színeit és a szépségét, de nem számított milyen gyorsan nyújtózkodtam, sosem értem el."

"A hit, amely azzal kecsegtetett, hogy egyszer jobb lesz, alattomos volt, és ahelyett, hogy állhatatossá tett volna, megkeményítette a lelkemet."

"Sosem gondoltam magamra úgy, mintha vadász volnék, akinek a keze közül kicsúszik a vad; inkább egy éjjeli lepkére hasonlítottam, akit a kaland a lángja vonz, és aki nem tud ellenállni az ismeretlen csábításának."

"Mennyi múltbeli hiba, amelyet elkövetett, és mennyi félelem, amely megfosztotta attól az örömtől és szabadságtól, amely az övé lehetett volna…"

Fülszöveg:

„Elza elméje csodálatosképpen kitisztult. A hűvös vízben úszva érezte meg sok év után újra, hogy egyetlen út áll előtte. Olyan ösvény, amelyen járva legyőzheti önmagát.”

1950-ben egy ötéves kislányt elszakítanak a szüleitől. Megannyi viszontagság után szerető családra lel, mégsem talál nyugalomra. Húga betegsége, pénzgondok és egy vonzó zenész a feje tetejére állítja az életét. Úgy érzi, menekülnie kell, ám senkinek nem szól róla, merre tart.
46 évvel később Elza múltjának sötét árnyaival küzd. Édesanyja halálának fájdalmas emlékét elnyomva a jobb élet reményében tervezgeti a jövőjét, azonban egy váratlan történés felszakítja a lelkén ejtett sebeket. Egy kezébe kerülő levélből tudomást szerez egy elfeledett családtagról, akinek a létezéséről éveken át hallgattak.

Elza nyomozásba kezd, de egyre több a válaszra váró kérdés. Minél közelebb kerül a rejtély megfejtéséhez, annál veszélyesebbé válik a küldetés. Miközben belemerül a múltba, olyan titkok is napvilágot látnak, amelyeket talán nem lett volna szabad bolygatni.

Vajon hol fonódik össze a két idősíkon játszódó történet? Mikor találkozik a múlt és a jelen?

(Smaragd, 2024)