K. M. Holmes: Izlandi vakrandi

 

Kevés olyan történet van K. M. Holmes megjelent könyvei között, amiket még nem olvastam. Ilyen volt számomra az Izlandi vakrandi is, amelyre a könyvtár polcai között böngészve találtam rá. Bevallom, hogy korábban is a kezembe akadt a kötet, így az első fejezeteket ismerősen köszöntöttem. Az írónő művei eddig szinte minden alkalommal utat találtak a szívemhez, de ezt az olvasmányt nem igazán éreztem a magaménak. 

Történet:

Egyik főszereplőnk Nia, aki könyvfordítóként dolgozik, és nagyjából egy évvel ezelőtt ért véget a kapcsolata, ami igazán nem is volt az, hiszen laza viszonyként indult, de végül számára sokkal több lett belőle. Részben a szerelmi csalódásán való túllendülést tűzte ki célul, amikor a barátnőjével, Evelinnel Izlandra látogatnak az ott élő, szintén magyar barátnőjükhöz, Adélhoz. 

Az utazás napján ellátogatnak a helyi szórakozóhelyre, ahol Nia rögtön belebotlik egy sármos alakba. Az este egy hatalmas félreértéssel zárul, amit később főszereplőnk megbán, mert lehetősége lett volna egy jóképű férfi karjaiban vigaszt találni a múlt fájdalmaira. 

A másik főszereplőnk Tristan, aki első pillantásra felfigyelt a nőre. Képtelen volt ennyiben hagyni a dolgot, annak ellenére, hogy korábbi szívfájdalma miatt jelenleg az egyéjszakás kalandok híve. Ám Niához valami sokkal erősebben vonzza, amit nem tud figyelmen kívül hagyni, így egy újabb esélyt ad maguknak az egymásra találásra.

A második találkozás sikerrel zárul, amelyet követően egyre több időt töltenek egymás társaságában. Mindketten tudják, hogy ez csak alkalmi viszony, legfőképpen a távolság miatt, hiszen a nő hamarosan hazautazik. Ennek ellenére elképesztően érzik magukat a másikkal, észre sem veszik a napok múlását, igyekeznek minden együtt töltött percet kihasználni, ami előttük áll.

Meseszép látnivalók.
Vágy.
Szenvedély.
Lelki kielégülés.

Kialakulhat valódi, mindent elsöprő szerelem két ember között, akik tisztában vannak azzal, hogy a közös idejük mennyire illékony? 
Mekkora vihart kavar az érzelmekben, ha a bizalom megrendül és a titkokra fény derül?

Véleményem:

K. M. Holmes a tőle megszokott lendületes, könnyen olvasható stílusban repíti el az olvasót Izlandra. A történet egy olyan érzelmekben gazdag utazásra invitál, ahol a festői tájak szépsége megbabonáz. Főszereplőink találkozását és kapcsolatuk alakulását váltott szemszögben követhetjük, így mindkét fél gondolatait, reményeit és aggályait is megismerhetjük, miközben az oldalakba temetkezünk.

Az Izlandi vakrandi szórakoztatott, kikapcsolt, ennek ellenére nem volt olyan intenzív élmény számomra, mint az írónő korábbi könyvei. A fejezetek között lavírozva nem éreztem azt a semmivel sem összehasonlítható, magával ragadó izgalmat. Érdekelt a történet alakulása, de nem annyira, mint amennyire szerettem volna. Nem jött át a Nia és Tristan között fellobbanó felemésztő vágy. Ugyan nem vagyok nagy újraolvasós könyvmoly, de ez a kötet számomra abszolút az egyszerolvasós kategóriába esett. Bár ez nem szegi a kedvem, mert mindenképpen szeretnék még az írónőtől olvasni.

 

Ajánlom a művet azoknak az olvasóknak, akik szeretnének megismerni egy romantikus, szenvedéllyel túlfűtött történetet, miközben Izland tájai között kalandoznak!

Kedvenc idézetek:

"Ajkával megint az enyémhez ért, ám ezúttal a nyelve utat tört a számba, és mélyen megcsókolt. Ezzel a csókkal pedig újra elérte, hogy belefeledkezzek a pillanatba, és végleg elvesszen számomra a külvilág. A hajába túrtam, ő még erősebben húzott magához. Forró volt a csókja és különleges. Olyan, ami után az ember alig várja a következőt. Olyan, ami megmutatja, milyen tüzes lehet egy érintés, és miféle vágyat képes felkorbácsolni."

"Tudtam, hogy eljött a döntés pillanata. Hogy a folytatás a reakciómtól függ. Korábban tiltakoztam az ellen, hogy kalandba bocsátkozzak vele, de a vágy, ami keletkezett bennem, felülírta korábbi elhatározásomat. Képtelen vagyok Tristannak ellenállni. Akarom őt. Akarom úgy is, hogy tudom, ez a kapcsolat nem teljesedik be, hanem megreked azon a szinten, ahol most vagyunk. Ez nem egy mély érzelmekkel teli, hosszan tartó párkapcsolat kezdete, hanem egy románcé. A kérdés tehát az, hogy vállalom-e a szívfájdalmat, amit biztosan érezni fogok. Mert akárhogy is döntök, a szenvedés garantált. Még akkor is, ha az élet most a legnagyobb boldogság ígéretével kecsegtet."

"Elérte, hogy loholjak utána, és hogy amint kapok belőle egy darabot, még többre vágyjak. Nem értem be egy mosollyal vagy egy mélyreható pillantással. Nem volt elég megérintenem, csókolni akartam. És ha csókoltam, rádöbbentem, hogy ő az, akit mindvégig csókolni akartam. És most? Most mindent akarok."

"Rájöttem, hogy ezt a játékot, amit elkezdtem, már nem én irányítom, csupán sodródom az eseményekkel, és kizárólag az a dolgom, hogy élvezzem. Tudat alatt lettem függő, ami meglehetősen bosszantott. Bosszantott, mert megszoktam, hogy a szabályokat én írom, és mindig tartom magam hozzájuk. Most pedig? Nos, Nua kurvára felülírt mindent, mert már nem én keverem a lapokat.
Belenézek a szemébe - elveszek.
Megérzem a száját a számon – elveszek.
És ha arra gondolok, hogy ma reggel milyen finomságot kóstoltam a lába között, mi történik? - elveszek."

"(..) ha kinyitom neki az ajtót, és azon keresztül beengedem őt a szívembe, egyáltalán nem biztos, hogy nem tesz visszafordíthatatlan kárt bennem."

Fülszöveg:

Apró csodák kavalkádja

Nia barátnői társaságában és Izland lélegzetelállító, zord tájai csendjében lel újra önmagára. Ezzel végleg sikerül lezárnia a Magyarországon hagyott múltját. A fekete homok, a vízesések, a gleccserlagúnák látványa éppannyira rabul ejtik a szívét, mint egy helybéli férfival való első találkozása.

Tristan jóképű, sikeres zenész. Fanyar humorával és túlzott magabiztosságával valótlanul tökéletesnek tűnik, ezért Nia kételkedni kezd a véletlen erejében. Barátnői ugyanis hetek óta hitegetik, hogy összehoznak neki egy vakrandit.

A szívtiprót teljesen letaglózza, amikor Nia egyszerűen faképnél hagyja őt. Azonban úgy rendezi, hogy a híres Crystal Cave jégbarlang látogatásakor újra találkozzanak. És ott, a türkizszínű hegy belsejében, a vastag jégpáncél alatt mégis felizzik köztük a levegő. A közös felfedezés során nemcsak a természet szépségei hatnak az érzékeikre, hanem egy szenvedélyes kaland is kezdetét veszi…

Vajon a ki nem mondott gondolatok és az elharapott szavak mögött ott rejlik a szerelem?

A rendkívül sikeres Tiéd a főszerep-sorozat szerzője, K. M. Holmes regénye úgy rabolja el a szívünket, mint Niáét az izlandi táj szépsége és Tristan lenyűgöző mosolya.

(Álomgyár, 2023)