Augusztusban nagy reményekkel vágtam bele az Érzelmek ritmusa című regénybe, ami elképesztő élményt nyújtott. Ennek hatására választottam a könyvtárból egy újabb K. M. Holmes művet, amiről hamar bebizonyosodott, hogy jó döntés volt. A kölcsönzés pillanatában ugyan elolvastam a kötet fülszövegét, mint mindig, de akkor még nem kötöttem össze a fenti történettel. Az első fejezetek elolvasása után vált nyilvánvalóvá számomra, hogy a másik Milos-fiú élete elevenedik meg az oldalakon. Ettől a felismeréstől még nagyobb izgalom és kíváncsiság kerített hatalmába.
Kail Milos napjaiba már korábban betekintést kaptunk az írónő előző regényében, így a Veled vagy ellened férfi főszereplője nem ismeretlen az olvasó előtt. Maga a történet időben az említett kötet után játszódik.Kail az apja „birodalmában” dolgozik marketingvezetőként. A férfi egy valódi nőcsábász, aki büszke arra, hogy bárkit képes meghódítani és az ágyába csalogatni. Ez alól kivétel az asszisztense, Inka, aki a történet másik főszereplője.
Az egyik rendezvényen a nő egy kicsit jobban elengedi magát, több alkoholt fogyaszt. Az este folyamán a főnök-beosztott páros közösen indul haza, ám ez az út merőben más, mint a korábbi alkalmakkal. Sokkal közlékenyebben, nyitottabban kezdenek beszélgetni, ezzel felfedve egymás előtt a valódi arcukat. Ez mindkettejükben felébreszt valamit: azokat az érzéseket, amelyeket eddig elnyomtak a másik iránt. A kétértelmű megszólalások már nem csak kósza flörtök lesznek, hanem annál sokkal több, de ezt még saját maguk elől is titkolják.
Inka életében felbukkan a korábbi lakótársa, a volt barátnője, ami arra készteti őt, hogy az éjszakát a főnöke szállodai lakosztályában töltse. Ez pedig nem egyszeri eset, a nő beláthatatlan ideig ott maradhat, addig Kail máshol húzza meg magát.
A Milos-család múltjába már korábban bepillanthattunk, ám Miss Holmes ebben a műben erre sokkal jobban ráfókuszál. A lapok közé mélyedve megismerhetjük az édesanya betegségének előzményeit, az apa viselkedését, sőt ennél jóval mélyebb titkokra is fény derül.
Kail tipikusan az a férfi, aki nem hisz a szerelemben, abban, hogy a vágynál létezik nagyobb dolog, ami az ember szívét teljesen bekebelezi. Egészen addig, amíg Inka személyében meg nem találja azt a nőt, akire mindig is vágyott, csak addig nem tudta pontosan megfogalmazni.
Lassan kibontakozik mindkettejükben az egymás iránt fellobbanó szenvedély, ami ellen már nem akarnak tenni. A szerelmük nemcsak őket, hanem az olvasókat is magával ragadja. Az oldalak közt lavírozva én is ott voltam velük: Mirko éttermében, az irodában és a szállodában egyaránt. Külön örültem annak, hogy Dante, Lana és az öccse nemcsak pár bekezdés erejéig tűnt fel, hanem annál tovább is. Nagyon tetszett, hogy olvasóként egy kicsit visszatérhettem Pula városába és időt tölthettem ezekkel a szereplőkkel.
K. M. Holmes a tőle megszokott módon tartogatott a kötetben egy csavart is. Nem hagyott sokáig a romantikus világba kalauzolni, mert történt valami, ami nagymértékben megváltoztatott mindent. Inka nem teljesen az, akinek Kail korábban hitte.
Számomra a könyv legfőbb kérdése az, hogy mit vagy képes megtenni az igaz szerelemért? Megkeresnéd, ha eltűnne? Utána mennél, hogy megmentsd? Mennyit áldoznál fel azért, hogy visszakapd?
A Veled vagy ellened engem teljesen rabul ejtett, könnyűszerrel megtaláltam vele a hangot, és akárhányszor letettem a könyvet a kezemből, minden esetben gond nélkül visszataláltam a cselekményszálhoz. A főszereplők közötti vágyakozás csak áradt az oldalakból. K. M. Holmes ismét meglepett, elrepített egy olyan világba, ahonnan nem akartam szabadulni!
A könyvet elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a szenvedélyes romantikát, mély érzelmi drámával fűszerezve, és élvezik, ha a szereplők titkai és belső világuk fokozatosan bontakozik ki az olvasó előtt. Garantáltan leköt és elsodor!
"(..) imádom a nőket. Elcsábítani, kényeztetni, felfalni és jó alaposan megdugni. Imádom, amikor látom a szemükben, hogy mennyire szerencsésnek érzik magukat, amiért engedtek a csábításnak, és igent mondtak nekem. Sosem okozok csalódást, az orgazmust bárkinek garantálni tudom. De azért nagyot lendít a dolgon az is, hogy fiatal vagyok, jóképű és piszok gazdag. Ez egy olyan belépőkártya, ami a vágyálom klubba szól, és én ott bizony törzsvendég vagyok a nők körében."
" Van, aki számára terhes a csend és ijesztő. Egy biztos, nagyon könnyű magányosnak érezni magunkat benne. Az ember megszokja a zsongást, a hétköznapi zajokat, természetes számára, hogy társaságban beszélget, nevetgél, zenét hallgat, és még folytathatnám.
De mi van akkor, ha a csend az, ami beszél helyettünk? Ha valakinek úgy kell meghallani a hangját? Esetleg a néma sikolyát."
"– Katasztrófát érzek közeledni.
Dante rám villantotta a legpimaszabb vigyorát.
– Tárd szét a karod előtte!
– Öleljem magamhoz?
– Hagyd, hogy elsodorjon!"
"Megtanultam, hogyan hűtsem le magam mellette. Elég arra gondolnom, hogy egy nőfaló, aki sosem tud egyetlen nővel sem jóllakni, és kész is. A varázslat pillanatok alatt elmúlik, hiszen számomra egy férfi értékét pont az adja, pont attól kivételes, ha nem mindenki számára elérhető. Ha mellettem senkinek sincs esélye nála, mert hiába próbálkoznak, a szíve az enyém. Aki mellett nem kell aggódni azon, hogy elcsábul, mert többre értékeli azt, ami kettőnk között van, mint egy alkalmi kapcsolatot."
"Ez a félmosoly egyszer valaki végzete lesz."
"Szóval keresek valamit.
Talán egy érzést, ami átbillent engem abba az állapotba, ahol csodaként élhetem meg az együttlétet. És itt nem a szexre gondolok.
Valakit, aki az üres és hétköznapi csevegés helyett úgy beszélget velem, hogy érezteti, tényleg érdeklem. Aki nem akar többet mutatni magából, mint amilyen valójában, hanem őszintén kitárulkozik előttem, és ugyanilyen őszinteséggel érdeklődik irántam. Aki kérdez. Aki észreveszi, ha gondterhelt vagyok, és átlát a maszkon, amit ilyenkor viselek. Aki velem tud nevetni. Aki tudja, hogyan mentsen meg."
"(..) a boldogság nem olyan állapot, ami örökké tart. Minden napot jobbá kell tenni, mert ha nem törekszünk erre, és elégedetten dőlünk hátra, elveszítjük azt, amiért ennyit küzdöttünk."
"(..) mi van akkor, ha az ember nem keresi az alkalmat, hanem az megteremti önmagát?
Ha valaki olyanban találod meg azt, amire vágysz, akit nem lehet kategorizálni és keretek közé szorítani?
Aki… Egyszerűen azért kedves a szívednek, mert a lénye varázsolt el, és nem csak a csinos külső miatt figyeltél fel rá?"
"– Nyisd ki a szemed! – mondtam neki, és megtette. – Látni akarom.
Sosem kértem még ilyet egy nőtől. Nem érdekelt, hogy tükröződik-e a tekintetében az, amit én érzek. Valahogy túl intimnek éreztem, és túlságosan közelinek. Nemcsak a testében vesztem el, hanem a lelke mélyéig hatoltam, és ez ezernyi érzést hozott magával. Nem rejtegettünk egymás elől semmit. Ő is láthatta rajtam, hogy lehull a maszkom, és nyíltan tárom ki magam előtte. Hogy gyengéd és erős vagyok. Vad, de közben figyelmes. Hogy fontos nekem. Bízom benne. Élvezem az összes pillanatot, amelyben minden összeér: a vágy, a türelem, a fantázia, a valóság. Már nem számít, hogy mi lesz holnap, vagy azután."