Az Illegális szerelem Vivien és Zalán megismerkedését, szerelmük kibontakozását dolgozza fel, míg annak folytatásában, az Illegális játszma című műben, Noémi és Dominik közös történetébe nyerhetünk bepillantást - a két könyv önálló kötetként is helytáll! Az írónő ezúttal sem kímélte az olvasók érzelmeit és gondolatait, mégis sokkal különlegesebb regényt tárt elénk, mint az eddig megjelent alkotásai. Szereted a romantikus, valóságos és kissé elgondolkodtató olvasmányokat? Ez esetben mindenképpen ajánlom Anne Raven legújabb alkotását!
Történet:
Vivien húga, Noémi épp egy elég nehéz időszakot hagy a háta mögött - a nő volt barátja, Ramón titokban akt fotókat és videókat készített róla, amiket a szakításuk után nyilvánosságra akart hozni. Azonban Vivien szerelmének, Zalánnak sikerült felül kerekednie a helyzeten és megszereznie a fájlok egyetlen példányát, ezzel megkímélve Noémit a megaláztatástól. Tényleg sikerül ilyen könnyedén megoldani ezt a problémát?
Főszereplőnk egy egyéjszakás kalandba bonyolódik Zalán öccsével, Dominikkal. Mindketten úgy tesznek, mintha semmi nem történt volna közöttük, mivel a férfi nemsokára elutazik. Ám, amikor szembe kerülnek egymással a közeli pizzázóban, akkor képtelenek elszakadni egymás tekintetétől, észlelik a másik pillantásában dúló érzelmi vihart, azonban mindketten tudják, hogy ez nem változtat semmin.
Noémi krav maga órákra jár egyik barátnőjével, Kamillával, hogy megvédhesse magát, ha olyan helyzetbe keveredik. Dominik végül dönt, itt marad, sürgősen pénzt kell szereznie, és ehhez a legkönnyebb út az illegális bokszmeccseken keresztül vezet. Rövid időn belül ismét összehozza őket a sors, a szándékaik még nem tiszták saját maguk előtt sem, csupán azt tudják, hogy mennyire jól érzik magukat egymás társaságában, ahogy azt is, hogy milyen hatással vannak a másikra.
Létezik Noémi és Dominik számára a közös jövő?
Milyen titkok rejlenek a múltban és a jelenben, ezek mellett elérhetik-e egyáltalán az általuk remélt boldogságot?
Vajon a bennük tomboló szenvedély és vágy elég erős ahhoz, hogy legyőzze a fejük felett keletkezett sötét felhőket?
Ki az, aki valójában mozgatja a szálakat, s mi a célja mindezzel?
Véleményem:
Az Illegális játszma egy érzelmekkel, izgalmakkal teli történet egy kissé bonyolultabb cselekményszállal, amely csak fokozza a mű színvonalát. Az írónő frenetikus megfogalmazásban, szédületes stílusban tárja elénk legújabb alkotását. Abszolút kikapcsolt, a szereplőkkel karöltve éltem meg a leírt pillanatokat, szinte kézzelfoghatóvá vált a Noémi és Dominik között lévő feszültség, és persze a sóvárgás is.
Anne Raven ismét egy komoly témához nyúlt: a zaklatáshoz. A szemünk előtt bontakozik ki a bűncselekmény, ami fizikai és lelki megpróbáltatásokat is okoz az áldozatnak. Eközben megtapasztaljuk a rossz döntések következményeit és a meggondolatlanság keserű árnyait is, mint ahogy a szerelem legmagasabb fokon való izzását is. Mindemellett a megbocsátás ereje is nagy szerepet kap a kötetben.
Szerelem, aggodalom, félelem, düh - egy igazi érzelmi hurrikán.
Egy kivételes történet, két sérült lélek találkozásáról, akik a boldogságot keresik, s meg is találják egymásban, csupán az a kérdés, hogy képesek-e megküzdeni érte és kitartani akkor is, amikor rájuk szakad a vállukat nyomó teher?
Egy szédítő utazás, tele könnyekkel és mosolyokkal.
Bravúros és könnyen olvasható, rövid idő alatt beszippant, s ezt csak a végszóhoz érve tapasztalod meg igazán.
Kedvenc idézetek:
"A vérem fortyogva tombol, az ujjaim belefehérednek a görcsös szorításba. Sikítani, ordítani tudnék, de némán szenvedek. Magamba fojtok minden sikolyt, minden szitokszót, még a levegővételt is, egészen addig, amíg a tüdőm oxigénért nem kiállt."
"- Akkor, mégis mit kellene tennem? Mondd, mi az, amit vársz tőlem?
Mindent.
És semmit."
"Belemordul a számba, amitől a szenvedély végigsöpör a gerincem vonalán. Még többet akarok. Nem csak pár másodpercet, nem csak pillanatnyi megsemmisülést. Azt akarom, hogy bekebelezzen, hogy belém feledkezzen, hogy minden átkozott gondolatot kiűzzön a fejemből."
"Fogalma sincs róla mekkorát taszít rajtam, szakadékba lök, aminek már jó ideje a szélén táncoltam. Az egyetlen kéz, amibe kapaszkodtam, elenged és egyszerűen hagyja, hogy a mélybe zuhanjak. És ott a szakadék mélyén egy pár másodpercre belehalok ebbe a zuhanásba."
"Tekintetem rabul esik az igéző zöld szempár fogságában, a mélybe húz, akár egy örvény és nem ereszt."
"Fuldokolva próbálok a felszínen maradni, lélegezni, de nincs mibe kapaszkodnom, nincs miben bíznom: elnyel a sötétség."
A kötettel kapcsolatban itt található: a fülszöveg és az előrendelési linkek!💙