Sáfrán Judit első regényét, az Örökölt királyság kezdő kötetét lehetőségem volt tavaly májusban megjelenés előtt elolvasni, melyért rendkívül hálás vagyok az írónőnek. Az írisz emlékeinek köszönhetően avathattam egy gyöngyszemet a fantasy zsánerben, bár őszintén bevallom, hogy azóta sem igazán gyarapítottam az evilági élményeimet. Izgalommal és kíváncsisággal felvértezve kezdtem bele a duológia záró könyvébe, Az írisz áldozatába! Bíztam abban, hogy Cylia történetének folytatását hasonló pozitív véleménnyel fogom zárni. Nem titok, hogy ezúttal sem csalódtam Judit írói képességeiben!
Történet:Cylia bátyja, Solo a Hitetlenek Birodalmának vezére, aki magával vitte húgát és annak társát, Keint. Egyikőjük sem akar itt maradni, viszont mindkettejük egyfajta fogságba kerül - a lány elméjét megfertőzi a testvére, így az akaraterejére hatást gyakorol; a fiú egy külön szobába van elzárva, ahonnan nem tud kiszabadulni.
Cylia tisztában van azzal, hogy a testvére számtalan titkot tartogat magában, ezért úgy dönt, hogy megpróbál ő azoknak a dolgoknak a végére járni, amik segítségére lehetnek. Így kerül el abba a birodalmi negyedbe, ami veszélyes rá nézve, mert nem tudhatja mikor bukkan fel egy test nélküli, aki észrevétlenül rátámad. Itt talál rá egy gyermekotthonra, ahol összebarátkozik egy kislánnyal, aki furcsa dolgokról számol be neki. Mindeközben bántja a főhősnőnket a lelkiismerete, amiért azóta sem látogatta meg a társát. Még mindig haragszik Keinra a hazugsága miatt, így egyenlőre nem képes a szemébe nézni.
Solo mindent megtesz azért, hogy háborút szítson és megdöntse a Kegyelem Földjét. Nem számítanak az emberéletek, ahogy semmi más sem, egyetlen cél lebeg a szeme előtt: legyőzhetetlen uralkodó lehessen. Nem viseli jól a húga kutakodását, ahogy az engedetlenségét sem, ezért ultimátumot ad neki: útjára engedi, de ha elhagyja a birodalmat, akkor többé nem a testvére, hanem az ellensége lesz.
Keinnak milyen gyötrelmeket kell kibírnia?
Cylia a háta mögött hagyja bátyját, ezzel kockáztatva az életét?
Mi a valódi célja Solonak és mi mindent képes feláldozni ezért?
Mi az az elfelejtett, mély titok, ami megváltoztat mindent?
Vajon a Kegyelem Földjét sikerül megvédeni?
Véleményem:
Sáfrán Judit lendületes stílusban, választékos fogalmazásmódban egy bámulatosan kidolgozott világba kalauzolja el az olvasót. Olyan környezetet teremtett a főszereplők köré, amely tökéletesen kiegészíti a cselekményszálat, ezáltal letehetetlen élményt nyújt!
Az írisz áldozata minden szempontból hozta azt a színvonalat, amit az Örökölt királyság kezdő részében megszokhattunk. Hasonló volumenű érdeklődéssel fordultam most is Cylia felé, mint akkor, amikor éppen csak megismerkedtem az életével. Észrevétlenül fogyatkoztak az oldalak, még többet akartam a szereplőkből - pedig tisztában voltam azzal, hogy lassan a kötet utolsó mondataihoz érkezek. Egyszerűen nem akartam abbahagyni, mert annyira jól éreztem magam a Judit által alkotott világban. Szórakoztatott, magával ragadt, abszolút megszüntette a kapcsolatom a külvilággal!
Bátran ajánlom a duólógiát a fantasy kedvelőknek, mert egy rendhagyó utazáson vehetnek részt azok, akik helyet foglalnak az írónő által vezetett vonaton!
Kedvenc idézetek:
"(..) az élet és a halál kölcsönös együttműködése nélkül széthullik a világ. A halált éppúgy tisztelni kell, ahogyan az életet. Az ő versengésük és kölcsönös vonzásuk visz minket előre."
"– Gyönyörű jelenség a félelem – duruzsolta émelyítően mézesmázos hangon. – Hatására az emberek elvesztik a normál ítélőképességüket, görcsös bénultság lesz úrrá rajtuk, a testük nem engedelmeskedik az akaratuknak. Ilyenkor még a legszilárdabb jellem is képes a másik ellen fordulni. Talán pont emiatt élvezem, mikor azt láthatom, ahogyan a rettegő emberek kifordulnak önmagukból. Rajtad is látni akarom ezt a változást."
"A te szíved törékeny, de nem romlott. Lehet, hogy olykor csordultig telik kétséggel és fájdalommal, azonban mindig megsúgja, mi a helyes út. A te szíved tökéletesen tudja, hova tartozik. Még sohasem találkoztam ennél őszintébb, gyönyörűbb és szerethetőbb szívvel."
"Magába szippantott az üresség. Éreztem, ahogyan a lelkem és a testem kettéválik, majd belezuhanok a végtelen semmibe.
Nem érzékeltem, hogy mennyi ideje vergődöm a sötétben. Az agyam leblokkolt a halál gondolatától. Azonban még ha a testemet hátra is hagytam, a lelkem élni akart, követelte a tüdőmbe toluló friss levegőt, a vér áramlását az erekben, az érzékszervek kiélesedését."
A könyv fülszövege itt olvasható: moly.hu 💗