A Caroline Wood sorozat egyszerre izgalmas és könnyed, tele akcióval, humorral és nem utolsó sorban romantikával is. R. Kelényi Angelika minden alkalommal mutat valami újat, ami varázslatosabbá teszi a történeteit, ezzel kiküszöbölve a középszerűséget és az egyhangúságot. Véleményem szerint a kilencedik rész, a Képtelen Kréta az írónő eddigi egyik legszínvonalasabb regénye!
Történet:Caroline és Ádám kapcsolata - legfőképpen a nő ingázása miatt - romlani kezd, ennek felvirágoztatására repülnek el Krétára. A nyaralás békességben indul, azonban hamar kiütközik a köztük lévő ellentét - a férfi csak punnyadni szeretne a parton, ellenben a nő fel szeretné fedezni a helyi nevezetességeket. Rövid időn belül hatalmas veszekedésbe torkollik az egyik kirándulásuk, ezzel még inkább a szakadék szélére taszítva szerelmüket.
Főhősnőnk izgága, folyton érdeklődő személyéből kiindulva nem meglepő, hogy rögtön kiszúr egy szokatlan társaságot. A nyolcfős csapat egy modellből, egy festőművészből és kezdő festőkből áll, akik azért érkeztek a hotelbe, hogy egy kiállításra megfessék gyönyörű hölgytagjukat a lenyügöző görög táj mellett.
Göröngyös úton ugyan, de Caro csatlakozik a kis csoporthoz és velük tart a közeli szakadékhoz, egy szórakoztató festésre és vacsorára. Ám a fergeteges este keserű véget ér - Eloise, a modell eltűnik, s végül másnap reggel találják meg a holttestét.
A helyi hatóság véletlen balesetnek titulálja, azonban újságírónőnk annál sokkal többnek érzi. Főként, miután fény derül arra, hogy a társaság mindegyik tagjának lett volna oka elkövetni a gyilkosságot - irigység, féltékenység, szerelem. A bonyodalom akkor kezdődik igazán, amikor újabb szörnyűség történik.
Végül a nyomozásban engedik segédkezni, tekintettel a régebbi eredményes ügyeire, melyek ugyan nem kevés veszéllyel jártak. Ennek eredményeképpen akaratlanul ugyan, de ő is az elkövető célkeresztjébe kerül, ám Carot ez sem tántoríthatja el, mindenképpen szeretne a tragédia végére járni. Vajon Miss Woodnak sikerül megtalálnia a gyilkost és felfedni az indítékot, mielőtt baja származna az ügyből?
Mindeközben az Ádámmal való kapcsolata még ingatabbá válik, s ezen főnöke, Pierre Duval megjelenése sem javít.
Caroline hogyan dönt a szerelmi életével, a karrierjével kapcsolatban? Felismeri, hogy mii adja meg az igazi boldogságot számára?
Véleményem:
Caroline Wood legújabb kalandja igazán a szívemhez nőtt. Türelmetlenül vetettem bele magam a Képtelen Krétába, mert tudtam, hogy az írónő világa pontosan azt nyújtja majd, amire éppen szükségem van. Egy szédítő utazásra váltottam jegyet egy mesés tájat felfedezve,, ahol egy izgalmakkal túlfűtött nyomozásban vehettem részt, miközben az életben rejlő dilemmák is felszínre buktak.
Angelika kellő mértékben ötvözte a krimi és a romantika elemeit, amelyek tökéletesen kiegészítik egymást, ahogy a történet frenetikus és könnyen olvasható stílusa is megkapó párosítást alkot. Pillanatok alatt belemerültem az cselekménybe és szinte egy ültő helyemben leperegtek az oldalak a kezeim között.
A szereplők személyisége jól kidolgozott, mindegyikben rejlik valami furcsaság vagy egyediség. Az írónő az orrunknál fogva vezet bennünket a gyanúsítottakat illetően, azok mögött rejlenek a legnagyobb titkok, akikre egyáltalán nem számítunk.
Az előző kötethez híven, ismét egy kicsit jobban belopta magát a szívembe Duval is, aki mindig meg tud lepni.
A Képtelen Kréta egy légies, dinamikus, magával ragadó történet, ami segít kiszakadni a mindennapi valóságból. Élveztem a cselekményszálat, a görög tájat és minden apró pillanatot, amit az olvasás alatt megéltem. Minden alkalommal eszembe jut, hogy vajon mikor válik unalmassá, színtelenné a sorozat, de azóta is bízom abban, hogy ez nem mostanában fog bekövetkezni és még sokáig kalandozhatok Caroline oldalán!
Kedvenc idézetek:
"Ami másnak élvezetes megélés, földöntúli öröm, spirituális élmény, az élet esszenciája, a boldogság, az nekem konkrétan maga a giccses unalom."
"Túl rövid az élet ahhoz, hogy unatkozzunk. Olyan gyorsan elszaladnak az évek, és sok embernek nincs bátorsága úgy élni, ahogy szeretne, mert nem mer kockáztatni, aztán úgy hal meg, hogy nincs is mit mesélnie, mert csak megszületett, tette, ami szerinte helyes, aztán meghalt… és közben teljesen másra vágyott."
"Te a világot akarod, én csak a Balatont."
"Mindig fáj, ha valami véget ér, még akkor is, ha szükséges, hogy véget érjen."
A fülszöveg itt olvasható: moly.hu 💙