.png)
Chevy Stevens munkásságával 2022 áprilisában ismerkedtem meg. A múlt nem felejt egy kíméletlen, megrendítő thriller, amelynek a belőlem kiváltott érzéseire a mai napig emlékszem. Az egyik kedvencem lett ebben a zsánerben a külföldi írók kötetei közül. A Gyilkos utazók a külcsíne miatt került a látóterembe: az egyszerű, mégis figyelemfelkeltő borítójával és az izgalmas fülszövegével. Szerettem volna hasonló élményt átélni, mint közel négy és fél évvel ezelőtt, ezért nagyon boldog voltam, hogy a kiadónak köszönhetően hamar a kezembe került.
Történet:
Főszereplőink Alice és Tom, akik 1976 júliusában úgy döntenek, hogy egy hosszabb utazásra indulnak a frissen vásárolt lakóautójukkal. A házaspár kapcsolata az elmúlt időszakban megromlott. Egyrészt azért, mert több tragédia is sújtotta őket a gyermekvállalás terén, másrészt azért, mert ezt követően nem tudták, hogyan segítsenek egymásnak és hogyan kommunikáljanak egymással. Ennek a nyári kalandnak arról kellett volna szólnia, hogy egymásra fókuszáljanak, kikapcsolódjanak és összecsiszolódjanak újra, elsimítva a fennálló problémákat.
A hope-i lakóautópark az első kempinghely, ahol megállnak. Itt találkozik a nő a közösségi mosdóban egy fiatal lánnyal, akinek segíteni szeretne. Ocean és Blue kedves társaságnak bizonyul, ezért meghívják őket vacsorára, majd kisegítik őket párnákkal is. A házaspár jólelkűsége sodorja magukat igazán veszélybe, mert felajánlják a fiataloknak, hogy elviszik őket egy darabig. Alice számára furcsának bizonyul a páros, főként azért, mert a tizenéves lány várandós – ez egyszerre kelt benne óvatosságot és csalódottságot is a velük történtek fényében. Azonban akkor alakul ki az igazi pánik benne, amikor az egyik lapban meglátja az utastársai – Jenny és Simon – fényképét, akiket köröz a rendőrség kettős-gyilkosság miatt.
A szituáció bonyolódik, mert a fiatal fiú rájön arra, hogy a házaspár ismeri az igazi nevüket. Senki sem tudja, hogyan folytatódott volna a közös útjuk, ha erre az “apróságra” nem derül fény. Ám akkor valószínűleg nem feküdne Tom holtsápadtan, gyöngyöző homlokkal és törött kulcscsonttal, hatalmas fájdalmak közepette kikötözve az ágyon, ahogy Alice sem vezetné a lakóautót az általuk megtervezett útvonalon, miközben pisztolycsövet tartanak felé.
A későbbiekben olyan eseményekkel kell megbirkóznia a házaspárnak, amelyekre egyáltalán nincsenek felkészülve. Nem is az a legszörnyűbb számukra, hogy ebbe a helyzetbe keveredtek, hanem azok a borzalmak, amelyek még rájuk várnak. Ahogy telnek a napok, egyre több minden derül ki a fiatalokról és a múltjukról is, Alice megismeri a kapcsolati dinamikájukat – és így az is nyilvánvalóvá válik, hogy Jennyn keresztül van lehetőségük józan belátásra bírni a fogvatartóikat. Az út során bántódásuk esik másoknak is, valamint a házaspárnak a saját démonaikkal is meg kell küzdeniük.
Milyen befejezés vár Alice-re, Tomra, Jennyre és Simonra?
Mennyi nehézséget kell a nőnek a vállán viselnie, miközben a férjét szenvedni látja?
Milyen áldozatot kell hozniuk az életben maradásért?
Ki számít áldozatnak egyáltalán, és ki az, aki mindvégig irányítja a szálakat?
Véleményem:
A múlt nem felejt nagyon magasra tette nálam a lécet, emiatt nagyon akartam, hogy legalább azt a szintet üsse meg a Gyilkos utazók. Számomra ez egy tökéletes példa volt arra, amikor egy olvasmány nem adja meg azt az élményt, amire vágyunk. Már az első fejezettől kezdve ambivalens érzések voltak bennem, és ez az utolsó oldalhoz érve sem változott meg.
Maga a könyv ötlete szerintem elképesztő, de azt éreztem, hogy a kivitelezése valahol elcsúszott. A cselekményszál pörgős volt, mégsem éreztem azt a feszültséggel teli légkört, amelyet a fordulatoknak és a szereplők által megélt megdöbbentő helyzeteknek teremtenie kellett volna. A történések leírva rendkívül csavarosak lettek volna, de ebből érzelmileg semmi nem jött át. Ugyanakkor voltak olyan részek, amelyeket túlírtnak éreztem, és ahelyett, hogy segítettek volna elérni a jóleső borzongást, pont az ellenkezőjét érték el.
Kifejezetten tetszett a műben, hogy a karakterek jól kidolgozottak voltak. Az olvasás során lehetőségem volt megismerni a múltjukat, az átélt traumáikat, ezáltal pedig kirajzolódhatott a fejemben, hogy melyik szereplő hogyan vált azzá, akit a sorok között láthattam. A négy személy közül Alice került a legközelebb hozzám: a kitartása, a tűrőképessége és az ereje példamutató volt. Ugyanakkor Tom is rendkívül erős volt – a tehetetlensége és a fájdalmai ellenére mindent megtett azért, hogy lelki támaszt nyújtson a feleségének.
Chevy Stevens váltott nézőpontban meséli el a történetet – Alice és Jenny szemszögéből –, ami segített közelebb kerülni a kötethez. Azonban az idősík váltakozása számomra zavaró volt, mert nem voltak megjelölve a múltbeli részek, és olvasás közben próbáltam eldönteni, hogy a leírtak a mostra vagy korábbra vonatkoznak-e. Az utolsó két fejezet kihagyhatatlan volt, és bámulatos befejezésnek tartottam, őszintén szólva ez elég sokat nyom a latban az összbenyomásom tekintetében.
Talán hiba volt elvárásokkal belekezdenem a könyvbe, mert így már az elején eluralkodott bennem egy bizonyos szintű csalódottság, és akármennyire is akartam a későbbiekben szeretni a Gyilkos utazókat, nem sikerült igazából megkedvelnem.
Azoknak az olvasóknak ajánlom Chevy Stevens regényét, akik szívesen megismerkednének egy cselekményközpontú, lassan kibontakozó thrillerrel! .png)
.png)
Főszereplőink Alice és Tom, akik 1976 júliusában úgy döntenek, hogy egy hosszabb utazásra indulnak a frissen vásárolt lakóautójukkal. A házaspár kapcsolata az elmúlt időszakban megromlott. Egyrészt azért, mert több tragédia is sújtotta őket a gyermekvállalás terén, másrészt azért, mert ezt követően nem tudták, hogyan segítsenek egymásnak és hogyan kommunikáljanak egymással. Ennek a nyári kalandnak arról kellett volna szólnia, hogy egymásra fókuszáljanak, kikapcsolódjanak és összecsiszolódjanak újra, elsimítva a fennálló problémákat.
A hope-i lakóautópark az első kempinghely, ahol megállnak. Itt találkozik a nő a közösségi mosdóban egy fiatal lánnyal, akinek segíteni szeretne. Ocean és Blue kedves társaságnak bizonyul, ezért meghívják őket vacsorára, majd kisegítik őket párnákkal is. A házaspár jólelkűsége sodorja magukat igazán veszélybe, mert felajánlják a fiataloknak, hogy elviszik őket egy darabig. Alice számára furcsának bizonyul a páros, főként azért, mert a tizenéves lány várandós – ez egyszerre kelt benne óvatosságot és csalódottságot is a velük történtek fényében. Azonban akkor alakul ki az igazi pánik benne, amikor az egyik lapban meglátja az utastársai – Jenny és Simon – fényképét, akiket köröz a rendőrség kettős-gyilkosság miatt.
A szituáció bonyolódik, mert a fiatal fiú rájön arra, hogy a házaspár ismeri az igazi nevüket. Senki sem tudja, hogyan folytatódott volna a közös útjuk, ha erre az “apróságra” nem derül fény. Ám akkor valószínűleg nem feküdne Tom holtsápadtan, gyöngyöző homlokkal és törött kulcscsonttal, hatalmas fájdalmak közepette kikötözve az ágyon, ahogy Alice sem vezetné a lakóautót az általuk megtervezett útvonalon, miközben pisztolycsövet tartanak felé.
A későbbiekben olyan eseményekkel kell megbirkóznia a házaspárnak, amelyekre egyáltalán nincsenek felkészülve. Nem is az a legszörnyűbb számukra, hogy ebbe a helyzetbe keveredtek, hanem azok a borzalmak, amelyek még rájuk várnak. Ahogy telnek a napok, egyre több minden derül ki a fiatalokról és a múltjukról is, Alice megismeri a kapcsolati dinamikájukat – és így az is nyilvánvalóvá válik, hogy Jennyn keresztül van lehetőségük józan belátásra bírni a fogvatartóikat. Az út során bántódásuk esik másoknak is, valamint a házaspárnak a saját démonaikkal is meg kell küzdeniük.
Milyen befejezés vár Alice-re, Tomra, Jennyre és Simonra?
Mennyi nehézséget kell a nőnek a vállán viselnie, miközben a férjét szenvedni látja?
Milyen áldozatot kell hozniuk az életben maradásért?
Ki számít áldozatnak egyáltalán, és ki az, aki mindvégig irányítja a szálakat?
Véleményem:
A múlt nem felejt nagyon magasra tette nálam a lécet, emiatt nagyon akartam, hogy legalább azt a szintet üsse meg a Gyilkos utazók. Számomra ez egy tökéletes példa volt arra, amikor egy olvasmány nem adja meg azt az élményt, amire vágyunk. Már az első fejezettől kezdve ambivalens érzések voltak bennem, és ez az utolsó oldalhoz érve sem változott meg.
Maga a könyv ötlete szerintem elképesztő, de azt éreztem, hogy a kivitelezése valahol elcsúszott. A cselekményszál pörgős volt, mégsem éreztem azt a feszültséggel teli légkört, amelyet a fordulatoknak és a szereplők által megélt megdöbbentő helyzeteknek teremtenie kellett volna. A történések leírva rendkívül csavarosak lettek volna, de ebből érzelmileg semmi nem jött át. Ugyanakkor voltak olyan részek, amelyeket túlírtnak éreztem, és ahelyett, hogy segítettek volna elérni a jóleső borzongást, pont az ellenkezőjét érték el.
Kifejezetten tetszett a műben, hogy a karakterek jól kidolgozottak voltak. Az olvasás során lehetőségem volt megismerni a múltjukat, az átélt traumáikat, ezáltal pedig kirajzolódhatott a fejemben, hogy melyik szereplő hogyan vált azzá, akit a sorok között láthattam. A négy személy közül Alice került a legközelebb hozzám: a kitartása, a tűrőképessége és az ereje példamutató volt. Ugyanakkor Tom is rendkívül erős volt – a tehetetlensége és a fájdalmai ellenére mindent megtett azért, hogy lelki támaszt nyújtson a feleségének.
Chevy Stevens váltott nézőpontban meséli el a történetet – Alice és Jenny szemszögéből –, ami segített közelebb kerülni a kötethez. Azonban az idősík váltakozása számomra zavaró volt, mert nem voltak megjelölve a múltbeli részek, és olvasás közben próbáltam eldönteni, hogy a leírtak a mostra vagy korábbra vonatkoznak-e. Az utolsó két fejezet kihagyhatatlan volt, és bámulatos befejezésnek tartottam, őszintén szólva ez elég sokat nyom a latban az összbenyomásom tekintetében.
Talán hiba volt elvárásokkal belekezdenem a könyvbe, mert így már az elején eluralkodott bennem egy bizonyos szintű csalódottság, és akármennyire is akartam a későbbiekben szeretni a Gyilkos utazókat, nem sikerült igazából megkedvelnem.
Azoknak az olvasóknak ajánlom Chevy Stevens regényét, akik szívesen megismerkednének egy cselekményközpontú, lassan kibontakozó thrillerrel!
Köszönöm az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt!
Ha szívesen elolvasnád a könyvet, akkor az Álomgyár kiadó webshopjában az alábbi linken érheted el:
.png)
Kedvenc idézetek:
"Aznap éjjel a karjába helyezett élettelen kisfiáról álmodott, akit gondos kezek oly szorosan tekertek be a kék színű kötött takaróba, hogy az orrocskája is alig látszott ki belőle. Aztán már csak a kis cédrusfa koporsót látta, ahogy lassan leereszkedik a megásott gödörbe. A föld tompa dübögését hallotta, ahogy a rögök koppannak a fedelén. Kétségbeesetten kapott a lezúduló rögök után, de már semmi sem hozhatta vissza a gyermekét."
"Alice elővett néhány ruhát a szekrényből, odaállt az ágy mellé és félig elhúzta a függönyt, hogy legalább őt eltakarja. Miközben tiszta sortot vett fel meg egy rózsaszínű rövid ujjú blúzt, a szemével megpróbált jelet adni Tomnak.
Jól vagy? Remélem, nincs nagy bajod. Ne félj, átvészeljük ezt is. Valamiképp.
Válasz gyanánt a férje rámosolygott, aztán minden átmenet nélkül lecsukódott a szeme. Alice pánikba esett, mert egy vészterhes pillanatig azt hitte, leállt a légzése."
"(..) Alice azon gondolkozott, vajon milyen viszony fűzi egymáshoz ezt a két embert. Simon mindig tiszteletteljesen és kedvesen viselkedett a lánnyal, de Alice annak is tranúja volt, amikor foghegyről parancsolgatott neki. Vajon miféle szerzet lehet ez a fiú a magánéletben? Eddig azt látta, hogy Jenny mindenben szót fogad neki. Vajon miképpen reagálna rá Simon, ha egyszer ellenszegülne a parancsainak vagy megmakacsolná magát? Valószínűleg még a mostaninál is veszélyesebbé válna az élet."
"Vajon milyen érzés lehet, amikor az embert letartóztatják? Szorít a bilincs? Közben a zsaruk ordibálva leteperik az embert a földre?"
"Alice elővett néhány ruhát a szekrényből, odaállt az ágy mellé és félig elhúzta a függönyt, hogy legalább őt eltakarja. Miközben tiszta sortot vett fel meg egy rózsaszínű rövid ujjú blúzt, a szemével megpróbált jelet adni Tomnak.
Jól vagy? Remélem, nincs nagy bajod. Ne félj, átvészeljük ezt is. Valamiképp.
Válasz gyanánt a férje rámosolygott, aztán minden átmenet nélkül lecsukódott a szeme. Alice pánikba esett, mert egy vészterhes pillanatig azt hitte, leállt a légzése."
"(..) Alice azon gondolkozott, vajon milyen viszony fűzi egymáshoz ezt a két embert. Simon mindig tiszteletteljesen és kedvesen viselkedett a lánnyal, de Alice annak is tranúja volt, amikor foghegyről parancsolgatott neki. Vajon miféle szerzet lehet ez a fiú a magánéletben? Eddig azt látta, hogy Jenny mindenben szót fogad neki. Vajon miképpen reagálna rá Simon, ha egyszer ellenszegülne a parancsainak vagy megmakacsolná magát? Valószínűleg még a mostaninál is veszélyesebbé válna az élet."
"Vajon milyen érzés lehet, amikor az embert letartóztatják? Szorít a bilincs? Közben a zsaruk ordibálva leteperik az embert a földre?"
Fülszöveg:
Hív a horizontig nyúló országút.
1976 nyarán járunk, Alice és Tom új lakóautójukkal nekivág a tágas kanadai táj végtelenbe vesző, elhagyatott útjainak. Reménykednek, hogy ez a hosszú együttlét gyógyírt hoz mindkettőjük sebeire egy borzalmas tragédia után.
Mindent előre elterveztek a legutolsó részletig, azonban a sors közbeszól. Összetalálkoznak két bajba jutott fiatal stoppossal, és felajánlják nekik, hogy elviszik őket a legközelebbi városig. Azonban Simon és Jenny nem az, akinek látszik. Vér tapad a kezükhöz, és mindenütt pusztulás és téboly marad a nyomukban.
Tom és Alice csapdában találja magát: egy életre-halálra menő játék foglyaivá válnak, amelyből nincs menekvés. Ahogy fokozódik a feszültség, a határok pedig elmosódnak, óhatatlan felmerül a kérdés – vajon kinek a szívében lakozik valójában a gonosz? És vajon négyük közül ki éli túl ezt az utazást?
Chevy Stevens New York Times bestsellerszerző hátborzongató, meredek fordulatokkal teli története egyszerre szívszorító és robbanásig feszült.
1976 nyarán járunk, Alice és Tom új lakóautójukkal nekivág a tágas kanadai táj végtelenbe vesző, elhagyatott útjainak. Reménykednek, hogy ez a hosszú együttlét gyógyírt hoz mindkettőjük sebeire egy borzalmas tragédia után.
Mindent előre elterveztek a legutolsó részletig, azonban a sors közbeszól. Összetalálkoznak két bajba jutott fiatal stoppossal, és felajánlják nekik, hogy elviszik őket a legközelebbi városig. Azonban Simon és Jenny nem az, akinek látszik. Vér tapad a kezükhöz, és mindenütt pusztulás és téboly marad a nyomukban.
Tom és Alice csapdában találja magát: egy életre-halálra menő játék foglyaivá válnak, amelyből nincs menekvés. Ahogy fokozódik a feszültség, a határok pedig elmosódnak, óhatatlan felmerül a kérdés – vajon kinek a szívében lakozik valójában a gonosz? És vajon négyük közül ki éli túl ezt az utazást?
Chevy Stevens New York Times bestsellerszerző hátborzongató, meredek fordulatokkal teli története egyszerre szívszorító és robbanásig feszült.
(Álomgyár, 2026)
.png)