Ella Steel munkássága nem ismeretlen számomra, legutóbb 2020 februárjában olvastam tőle a Hajsza sorozat második részét, a Végzetes hajszát. Az elmúlt időszakban egyre többször találtam szembe magam a könyveivel, úgy vélem a Dermesztő fogság kitűnő választás volt arra, hogy visszatérjek a szereplői világába. Mindez pedig csak megerősödött bennem, miután a kötet utolsó oldalaihoz értem - maradandó élményt hagyott bennem, izgatottan várom, hogy belecsöppenjek a folytatásba, a Hullámok foglyai című műbe!
Történet:
Zoey igazi könyvrajongó, így nem is csoda, hogy imádja a munkáját - a helyi könyvesboltban dolgozik. Az élet más területein annyira nem sikeres, főleg a szerelem tekintetében. Egyik nap a legjobb barátnője, Britany felvetésére elmennek iszogatni a közeli bárba, hogy kiengedjék egy kicsit a gőzt. Rövid időn belül szembe találja magát egy jóképű idegennel, akinek a kék szempárja azonnal megigézi. Az este folyamán hamar feloldódnak egymás társaságában, amit egy tánccal folytatnak, s végül egy felejthetetlen eseménnyel zárnak.
Kayden mindennapjai a síparadicsom vezetésével telnek, de képtelen kiverni a fejéből azt a gyönyörű, barna hajú lányt. A Wildflower nyereményjátékot hirdet az interneten, amire Zoey barátnője is jelentkezik és ezt a lehetőséget a férfi nem hagyja veszni. Így kerül a két nő a hegyek közé, ahol szuper programokban lehet részük.
A nyeremény utazás alkalmával Zoey és Kayden ismét összemelegedik, rengeteg közös alkalmuk adódik, ezáltal jobban megismerik a másikat és még szórakoznak is egy jót. Azonban az egyik délután a nő hall valamit, ami csalódottságot vált ki belőle, ezért úgy dönt, hogy kiszellőzteti a fejét és egy turista vonal mentén haladva a hegy felé veszi az irányt.
Zoeynak fogalma sincs arról, hogy mibe keveredik. A csapongó gondolatai és a zaklatott érzelmei hatására könnyedén letér a kijelölt útról, azonban ezt már későn veszi észre. Kayden azonnal indul, amint meg tudja, hogy a nő milyen útra vállalkozott egyedül - főleg, mivel már régen vissza kellett volna érnie. Valami olyasmit érez iránta, amivel már hosszú ideje, vagy talán még sohasem találkozott. A férfi kockáztatja a saját testi épségét is, hiszen rettentő vihar kerekedik és még ez sem változtat az elhatározásán, visszahozza Zoeyt bármibe is kerül.
Hány napot él túl egy sebesült a kegyetlen hóviharban és az irtózatos hidegben?
Létezik kiút egy szörnyű balesetből, ha a lelked egy része belehal?
Elérhető számukra a hőn áhított boldogság, egyáltalán egymásra találnak?
Véleményem:
Ella Steel egy hátborzongató témát dolgoz fel ebben a kötetben - hogyan viseli a test és a lélek, ha nincs kiút a havas, lidérces rémálomból. Nem egy üdítő szerelmi történet bontakozik ki az olvasó szeme előtt, sokkal inkább egy küzdelmekkel és sebekkel teli út, ahol minden megtörténhet. Alaposan megformált, fordulatokkal tele tűzdelt, valósághű mű.
A Dermesztő fogság választékos megfogalmazásban, dinamikus stílusban íródott. Könnyen olvasható a magával ragadó szereplőknek köszönhetően. Zoey olyan személyiség, akit nem lehet nem imádni - ez talán a könyvek iránti szeretete miatt szinte lehetetlen. Kayden karakterében a vonzó külső mellett a rengeteg belső értéket is megismerhetjük, ami csak még elképesztőbbé varázsolja őt.
Rég találkoztam olyan könyvvel, ami nemcsak kikapcsol és szórakoztat, hanem tanít is. Néhány lényeges fortélyt megismerhetünk a túléléssel kapcsolatban, ahogy azt is testközelből tapasztalhatjuk meg, hogy melyek azok a határok, amiket az emberi test és a lélek még elbír, s mi az, ahol minden kétségessé válik.
Ella Steel egy elgondolkodtató, színvonalas és érzelmekkel teli utazásra invitált. Megnevettetett, aggodalmat váltott ki, abszolút lenyűgözött!
A Dermesztő fogság nem egy könnyed és szokványos történet, hanem izgalmas és egyedülálló. A befejezésével nem békültem ki, annyira másra számítottam. Részben megértettem a nő döntését, hiszen hatalmas traumát élt át, másrészt viszont sajnáltam a következmények elszenvedőjét, ugyanakkor csodáltam is a benne rejlő erőért. Egyszerűen csak várom a folytatást és bízok abban, hogy ott minden a helyére billen!
Kedvenc idézeteim:
"A testünk összefonódásának látványa több volt, mint egyszerű erotikus kép. Maga volt a katarzis."
"(..) néha azok is boldogtalanok, akikre a sors számtalanszor rámosolygott már életük során…"
"Ez lenne az az érzés, amit annyian megrögzötten kergetnek? Ez, amikor a szívem összeszorul, ha arra gondolok, mit kellett átélnie, amíg rátaláltam? Ez, amikor a levegő a tüdőmben reked már akkor, ha csak a tekintetünk találkozik? Ez, amikor másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy a testünk újra eggyé olvad, hogy a karjaimban ér fel a csúcsra a nevemet ismételve?"
"Ez a sebhely örökre velem marad, akárcsak a szívembe vésődött érzések. Az egyik bárki számára látható, a másikat csak és kizárólag én érzem. A jelentésük mégis egy és ugyanaz."
A könyv fülszövege itt olvasható: moly.hu 💙