A Gyilkos örökség tipikusan az a regény, aminek már a külseje - borító és fülszöveg - képes felcsigázni az olvasót. Hetekkel ezelőtt találkoztam elsőként szembe a könyvvel, már akkor tudtam, hogy meg fogok ismerkedni Nora Davis-sel, aztán annyi pozitív véleményt hallottam, hogy úgy éreztem, itt az idő. Zsánerét tekintve nem áll messze tőlem, ugyan az erotikus-romantikus vonal az elsődleges nálam, azonban másodikként ott liheg a sarkában a krimi-thriller is.
Freida McFadden művei az Álomgyár kiadó berkein belül jelennek meg, az első regényét, A téboly otthona című történetet még nem olvastam, ám biztos vagyok abban, hogy hamarosan sorra kerítem azt is. Az írónő ért ahhoz, hogy feszültséget keltsen, hogy elhittessen veled valamit, és hogy ne érezd magad biztonságban. Fergeteges élményben volt részem, abszolút kirántott a világomból és az utolsó oldalakig megrengette azt!
Nora Davis gyermekkorában elvesztette a szüleit - édesapja a Kézműves álnéven elhíresült gyilkos volt, akit végül tizennyolcszoros életfogytiglanra ítéltek, édesanyja pedig öngyilkosságot követett el, miután a rácsok mögé került. A kislányt - aki tisztában volt mindazzal, ami a pincéjükben történt - a nagymamája nevelte fel, aki ugyan állította, hogy benne is megvan mindaz, ami az édesapjában, ennek ellenére igyekezett távol tartani mindentől, amitől sérülhetett volna.
A kislány felnőtté vált, sebész hivatást választott, amiben rendkívül jeleskedik - műtéteket vállal a kórházban, ezen kívül egy közös magánpraxisa is van. Szereti a munkáját, mert úgy érzi, hogy az apja ugyan elvette mások életét, de neki lehetősége van azt visszaadni a beteg embereknek. Nora soha nem mondta el senkinek, hogy nevet változtatott, ahogy azt sem, hogy Aaron az apja - egyedül a nagymamája tudta, de mivel ő magával vitte a sírba, így a nő feladata megvédenie saját magát.
Egy nap meggyilkolják Nora egyik páciensét, aki történetesen pont úgy néz ki, mint azok a nők, akik a Kézműves áldozatai voltak, ráadásul konkrétan ugyanúgy ölték meg, mint őket. A helyi nyomozónak ennyi pont elég és kérdezősködni kezd a sebésznél, aki természetesen nem tud érdemi információval szolgálni. Azonban, amikor egy újabb holttest kerül elő, aki szintén a főhősnő páciense, akkor még inkább rászáll a nyomozó.
Mindeközben Davis doktornőnek meg kell küzdenie a saját démonaival is - az édesapja által írt levél a hátsó ajtó alól becsúsztatva, vértócsa a pincében és az emlékei a múltból. Azonkívül fenn kell tartania a látszatot a munkatársai előtt, hogy nem viselik meg a történtek és ezek csupán kósza rutin beszélgetések az igazságszolgáltatással.
Nora erős nő, ám mikor felismeri a törzshelyén az egykori egyetemi szerelmét, akkor úgy érzi teljesen elveszti a kontrollt az életében. Közelebb engedi ugyan magához, azonban a férfival kapcsolatban is furcsaságok látnak napvilágot.
Ki lépett a Kézműves helyébe, s ki az, aki rá akarja terelni a gyanút a nőre? Előfordulhat, hogy benne is létezik az a gyilkos ösztön és akarat, mint az apjában és ő áll a halálesetek mögött? Kiben bízhat, ha minden a feje tetejére áll?
Freida McFadden a múlt és jelen váltakozását felhasználva tárta elénk a történetet. Miközben zajlik a gyilkos felderítése, lehetőségünk van megismerni a nő gyermekkorát, ahol megdöbbentő dolgokkal találkozhatunk. Ezek a tények felkavarják az állóvizet és előttünk is besározzák a főszereplőt, a kérdés csupán az, hogy Nora képes volt az apja nyomdokaiba lépni és elvégezni a további gyilkosságokat, avagy nem?
A lapok közé mélyedve a gondolataink a kislány körül forognak, aki képes volt egy életveszélyes játékba bevonni az egyik osztálytársát, vagy aki nem ijedt meg a pincében lévő ládába rejtett riadt, kék szempártól. Hihetünk a saját képzeletünknek, vagy mi magunk is átverés áldozatai leszünk?
A Gyilkos örökség a pszichothrillerek egyik kiemelkedő alkotása, ahol semmi sem az, aminek látszik. Fergeteges megfogalmazás, vérpezsdítő stílus, seregnyi fordulat és szédületes végkifejlet! Ez a történet beszippant és nem hagy elszakadni az oldalaktól, egyszerűen csak azt érzed, hogy túl sok az információ és nem tudod feldolgozni az eseményeket! Aztán az utolsó fejezetekhez érve a fejedet fogva ámulsz a mesteri csavarokon!
"Olyan ember, akibe jobb nem belekötni egy sikátorban. Vagy épp a nyílt utcán. Vagy akárhol. És ahogy mondani szokás, az alma nem esik messze a fájától."
"Csak állok, és bámulom az ajtót. Talán csak álmodtam az egészet. Hogy jártam a pincében. A ketrecet a sötét sarokban. A fojtott nyögéseket. A hullaszagot, ami átjárta a pincét."
"Ennyi év után is újra és újra elér az adrenalinlöket, amikor egy ember testébe készülök belevágni."
🌟
Fülszöveg:
Bizonyos ajtók nem véletlenül vannak zárva…
Míg a kis Nora Davis mit sem sejtve leckét írt, édesapja fiatal nők egész sorával végzett odalent a pincében. Aztán a rendőrség egy napon bekopogtatott hozzájuk az ajtón.
Évtizedekkel később az apa rács mögött tölti napjait, Nora pedig sikeres sebészként dolgozik és minden feltűnést kerülve él, messze egykori otthonától. Senki sem sejti róla, hogy egy sorozatgyilkos lánya, és ő mindent meg is tesz, hogy ez így maradjon.
Ám amikor egyik páciensét – történetesen egy fiatal nőt – meggyilkolják, pontosan ugyanazzal az egyedi és bestiálisan kegyetlen módszerrel, amellyel apja gyilkolta meg áldozatait, Norára szegeződik a figyelem. Valaki tudja, ki is ő valójában. Valaki, aki rá akarja kenni a szörnyű bűntényt.
Ám ő nem gyilkos, mint az apja. A rendőröknek semmilyen ütőkártyájuk sincs ellene.
Míg ki nem nyitják a pinceajtót.
A #1 Amazon bestsellerszerző, Freida McFadden egy izgalmas és sokkoló pszichológiai thrillerrel mutatkozik be a magyar közönségnek. A történet tele van olyan fordulatokkal, amikre a legedzettebb thrillerrajongók sincsenek felkészülve, és ahol a múlt árnyai beborítják a jelen történéseit.
(Álomgyár, 2023)