Sebastian Marino regényébe 2021 novemberének végén kezdtem bele, amikor is lehetőséget kaptam az írótól Olivér történetének a megismerésére. Eredeti neve - Eszter Szabolcs - alatt már jelent meg két kötete évekkel ezelőtt, ám ahogy az interjúból is kiderül, Sebastian jelenlegi célja, hogy a Szép álmokat, Olivér! című művét minél több olvasóhoz eljuttassa.
"Nagyon tetszett a történet, az író stílusának köszönhetően gyorsan haladunk az oldalakkal. Lendületes és fokozatosan terhel meg bennünket a komolyabb témákkal, ezzel biztatva minket az elfogadásra és a teljes átélésre. A rossz döntésekről, a hamis érzésekről és az emberi sors alakulásáról szól. Felkavarja a lelked és lecsap a gondolataidra!" (részlet az értékelésemből)
Ahogy a könyvről készült ajánlómban is írtam, szerintem különleges történet, amit érdemes lenne minél több embernek megismernie. Olivér szemén keresztül egy válaszutat kapunk, ami főként arra sarkallja az olvasót, hogy mindig megfontoltan döntsön és a következményeket is tartsa szem előtt!
Pont ezért igyekeztem az interjúban olyan kérdéseket elővenni, amelyek talán megerősítenek titeket abban, hogy érdemes lenne egy esélyt adnotok Sebastian Marino regényének!
😊
1. Ossz meg velünk egy-két információt magadról!
Mivel félbehagytam az érettségit, így idővel szeretnék visszamenni tanulni. A kedvenc szabadidős tevékenységeimet tekintve szeretek sétálni, úszni és videójátékozni. Korábban sportoltam is, versenyszerűen súlyt emeltem és lövészetre jártam, de ma már egyiket sem űzöm.
2. Honnan jött az álneved? Egyáltalán mi az oka annak, hogy emellett döntöttél?
Mivel a családban mindenki Szebinek hív a Sebastian adta magát, a Marino-t pedig a barátnőm találta ki. Több oka is van annak, amiért így döntöttem. Egyrészt a témák miatt választottam amikről írok, másrészt pedig az eredeti nevem miatt, mert látatlanban gyakran összekeverik a vezeték- és az utónevemet.
"Valójában mindnyájan terheket cipelünk életünk során, csak nem mindenki bírja ezt elviselni. Valakinek könnyebben megy, másoknak kevésbé."
3. Jól láttam, hogy nem ez a legelső kiadott történeted? Esetleg a jövőbeli terveid között szerepel, hogy ezeket a műveket átdolgozd és újra megjelentesd?
Igen, két könyvet jelentettem meg magánkiadásban, de megvallom őszintén, hogy egyiket sem érzem elég színvonalasnak, ezért mindkettő terjesztését visszavonattam. Idővel talán javítom őket, de egyenlőre nem tervezem.
4. Mikor született meg elsőként a gondolat a fejedben, hogy írni kezdj? Honnan szerezted az ihletet a regényedhez? Mit szerettél volna sugallni a történet által az olvasóknak?
Már kiskoromban is szerettem kitalálni, képzeletben átélni történeteket, csak éppen nem írtam le őket. Ihletet mindenhonnan merítek. Olivér karakterét például a Mr. Robot című amerikai sorozat Eliot-járól mintáztam, mert tetszett, hogy a gondolatvilágára épül a történet. Az üzenet amit közvetítek, talán mindenkinél más, szerintem ez egyénfüggő, igyekeztem minél több tanulságot beleírni a történetbe.
"Voltam már fenn is valamikor, de jó ideje nekem már csak a sötétség jut osztályrészül."
5. Milyen nehézségekbe ütköztél a történet megírása során? Így utólag van valami, amin változtatnál a Szép álmokat, Olivér! című regény kapcsán?
Nem éreztem semmilyen akadályt magam előtt, mert ha írok, akkor folyamatosan lejátszódik a szemem előtt a történet, s nekem már csak papírra kell vetnem. Nem igazán változtatnék semmit a történet cselekményén, csupán átnézetném újra, mivel sajnálatos módon maradtak benne olyan nyelvtani hibák, amiket sem én, sem a kiadó nem vett észre.
6. Az álnév alatt megjelent első regényed melyik része származik konkrétan tőled, mármint a környezetedből vagy a veled megtörténtekből?
Leginkább csak a kábítószeres élmények alapszanak a tapasztalataimon, illetve maga a közeg, amiben Olivér mozgott. Kamaszkoromban sokat füveztem, sőt időnként használtam ecstasy-t, emellett egy elég erős hallucinogén növényt is - Salvia Divinorumot -, de a heroinos és az LSD-s részek internetes kutatásokon alapszanak. Akkoriban sokat jártam táncos klubokba is, ahol az ott dolgozó lányok és az odajáró vendégek életformája is inspirált. Ami a hajléktalanszálló gondolatát illeti, évekig éltem az egyikhez közel, még tinédzserként, míg a nagyanyámnál laktam, s megdöbbentett a tény, hogy egészen fiatalok is vannak. Kamasz lányok és körülbelül 7-8 éves gyerekek is éltek ott, de persze folyamatosan cserélődtek - egy két kivételtől eltekintve, akik állandó lakói voltak az intézménynek. A kamaszéveimben átélt drogozás és a megélt életforma ellenére, mindig szívesen gondolok vissza annak az időszakra. Félreértés ne essék, természetesen nem ajánlom senkinek a drogok fogyasztását, és én is változtatnék életem azon időszakán - például nem hagynám abba a tanulást.
7. A történet karaktereit tekintve kinek a személyiségét volt a legkönnyebb és a legnehezebb megalkotnod?
Nem okozott nehézséget egyik karakter jellemének a kialakítása sem, de talán Olivért volt a legkönnyebb megformálni, mert részben magamról is mintáztam. Laura szemszögétől tartottam egy picit, de sikerült szerencsésen megugranom azt a részt is.
8. Esetleg volt olyan cselekmény, amit többször írtál át, mert nem érezted elég jónak? Vagy hogyan történt nálad az írás rész?
Nem emlékszem, hogy lett volna ilyen. Csak neki kezdtem és írtam napi több órát, amíg a végére nem értem.
"Hogy hiányzik-e? Minden egyes nap minden egyes pillanatában. Hiányzik az arca, a hangja, a mindene. Képtelen vagyok megbékélni a halál és az elengedés folyamatával. Nekem ez nem megy. Mondják, hogy idővel jobb lesz, de az én fájdalmam nem sokat csökkent az évek folyamán. Sőt, néha úgy érzem, mintha évről évre egyre nehezebb lenne minden."
9. Mindent egybevetve milyen véleményeket kaptál a történetre? Hajlandó vagy elfogadni a negatívabb hangvételűeket is?
Szerencsére összességében eddig pozitívak a visszajelzések, de azért akad egy-két negatív is. Természetesen elfogadom azt is, főként ha építőjelleggel kapom őket, mert azt akkor a továbbiakban kamatoztatni is tudom.
10. Mit lehet tudni a jövőbeni terveidről? Milyen alkotást tervezel legközelebb megjelentetni?
Egyenlőre Laura életéről van egy kézirat, amit egy pályázatra küldtem el, de mivel elég szűkre szabott volt a határidő, így nem vagyok biztos abban, hogy megfelelő minőségű lett. Egy kicsit pihentetem az írást, de már megvan a fejemben az új történet. Annyit elárulhatok ezzel kapcsolatban, hogy egy kórházi elfekvőn játszódik majd, a főszereplő pedig egy ápoló lesz.
10.+1. Melyik a számodra legkedvesebb rész a történetben, miért?
A kedvenc részem a Noémivel történt tragédia előzménye, amikor mindketten boldogok voltak. Valószínűleg azért, mert a saját alternatív életemet láttam benne, hogy milyen életem lehetett volna, ha a tanulás mellett döntök és eljutok az egyetemre is.
"Egyre csak úgy érzem, terheket pakol rám az élet, de el nem vesz belőle sosem. Csak kínoz, vagy tesztel, vagy fogalmam sincs mi a célja velem."
Köszönöm, hogy velem tartottál!
Köszönöm az írónak, hogy elkészíthettem vele ezt az interjút!