Tűkön ülve vártam A napfény hangja című regény folytatását, mely egyben a Körülölel a vihar átdolgozott kiadása. Audrey története kezdetektől fogva magával ragadott, mégis úgy éreztem, hogy ez a mű lesz a történet csúcspontja mind érzelmi, mind cselekményi szempontból, s azt hiszem nem is tévedtem sokat. Sőt..!
A
történetről:
Audrey
turnémenedzser feladatai egyre nőnek, aminek következtében a felelőssége is
egyre nagyobb a banda életében. Ezt annyira nem is bánja, tekintve magánéleti
problémáit, hiszen így nincs ideje rágódni és százszor lejátszania a fejében
azt, hogy mit kellett volna másként csinálnia.
Az élet úgy hozza, hogy közös turnéra indulhatnak egy másik zenekarral, ami
rengeteg tervezést, szervezést igényel, azonban mindenki ott segít körülötte,
ahol csak tud.
A
koncertsorozat során egyre több megoldandó feladat üti fel a fejét, ami ugyan
megnehezíti a tagok életét, ám nincs nagy befolyással a zenekari eredményekre –
még! Főszereplőnk lelki világa ebben a bonyodalmas időszakban egyre lentebb
kerül, s talán pont ennek köszönhető, hogy közeli kapcsolatba kerül a másik
zenekar énekesével.
Audrey
eddig minden alkalommal ráfázott, amikor egy zenésszel kezdett, így nem csoda,
hogy most is tétovázik a férfivel kapcsolatban, akivel pillanatok alatt
kialakult a tüzes és szenvedélyes viszony.
Ám megreng a pozitív irányba hajló élete, amikor szembesül a húgával történt
durva esettel. Ismét azt érzi, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás, rossz
döntéseket hoz. Mindez milyen hatással lehet a zenekarra, önmagára, a
kapcsolatára és a családjára? Hogyan viseli, ha a megoldott problémák után még
nehezebb pillanatok állnak előtte, amik tönkre tehetnek mindent?
Vélemény:
Szilágyi-Kiszler
Adrienn az érzelmekre helyezte a hangsúlyt. Olyan problémákat feszeget, melyek
még valóságosabbá varázsolják a szereplőket. Szerintem abszolút hozta A napfény
hangjában megismert színvonalat, s talán még magasabbra is tört.
Alapvetően
a mű olyan emocionális állapotokat mutat be, amik igazából végletek. Hiszen a
felhőtlen boldogságból a szomorúságba és a fájdalomba evezünk, míg a munkahelyi
sikerektől az eredménytelenség felé suhanunk. Emberi pillanatokat oszt meg,
amik olyan érzelmi töltést hordoznak magukban, hogy azonnal lecsapnak az
olvasóra és lélegzethez sem engedik jutni.
A történet
részemről hozott mosolyokat és könnyeket is, de pontosan ezekkel éreztem
teljesnek és szenzációsnak. Nem hagyott unatkozni, a cselekményszál sem
laposodott el, sőt mindig történt valami – amik általában mindent más
megvilágításba helyeztek.
Az írónő
ismét kihozta a maximumot magából és verhetetlen történetet alkotott. A
romantika szerelmeseinek muszáj elolvasniuk, mert A vihar csendje magába
szippantja az olvasót és az utolsó oldalaknál sem ereszti el!
Ajánlom azoknak a könyvmolyoknak:
- akik
szeretik a szerelmes, érzelmes alkotásokat
- akik
szívesen pillantanának bele a zenekari, turnémenedzseri életbe
- akik
szeretik az érzelmi hullámvasutat (tele emelkedővel és lejtővel)
- akik
szeretik a mozgalmas cselekményeket és nem egy szürke történetre vágynak
Idézetek a
könyvből:
„Az
időjárás, mintha a lelkemben dúló vihar tükörképe lett volna. Szinte már
vártam, hogy minden lehalkuljon körülöttem, mint abban a szörnyű pillanatban
(..) Szinte kívántam, hogy elnyeljen a vihar csendje.”
„A valóság
abból állt, hogy vigyorogtunk, pozitívan nyilatkoztunk, belül pedig üvöltöttünk
a fájdalomtól.”
„Ha
tanulni akarsz a hibáidból, akkor nem korlátoznod kell magad, hanem nyitni
valami más felé.”
„Az idő
csak mankó.”
„Itt várok
örökre csak, hogy lássam a mosolyod. Mert ez az igazság, semmi vagyok
nélküled.”