Stummer Nikolett: Phantom alakja (Phantom 1.)

Stummer Nikolett nevével már korábban találkoztam a Pitypang kiadó égisze alatt megjelent első regénye kapcsán. Azonban a fantasy-k nem állnak közel hozzám, ezért nem keltette fel az érdeklődésemet a Tűzvihar. Ezzel szemben a Phantom sorozat első része, a Phantom alakja már a kötet beharangozásakor megtetszett, nagyon kíváncsivá tett a fülszövege és a gyönyörű borítója alapján. Emiatt izgatottan kölcsönöztem ki a könyvtárból, és vettem kezembe. Elöljáróban annyit, hogy az idei évem egyik nagy kedvence lett!

Történet:

Női főszereplőnk Lívia, aki nemsokára kezdi a végzős évét a gimnáziumban. A családi háttere nyomasztó: az édesanyja még gyermekkorában lelépett, mert luxus életre vágyott, amit a férje és a lánya mellett nem tudott megvalósítani; az édesapja ügyvéd, gyermekkorától kezdve rengeteget dolgozott, hogy mindent meg tudjon adni a lányának, de mára már ez átfordult, és továbbra is üzleti útról üzleti útra megy. Ezért a lány sosem tapasztalta meg a szülei őszinte érdeklődését, a gondoskodást és azt a szeretetet, amire szüksége lett volna. A tánc az, amiben otthonra talált, ebben kiadhat mindent magából és ez az a tevékenység, ami vigaszt nyújt számára egy-egy rossz pillanatban.

A legjobb barátnője, Sári, akinek a családja hamar befogadta, ezért rengeteg időt tölt náluk. A másik legjobb barátja, Dominik (Nikó), aki egyben Sári bátyja is. Szinte testvérként tekintenek mindhárman egymásra, mindent meg tudnak beszélni és rendkívül erős kötelék alakult ki közöttük. Ebből kifolyólag egyértelmű volt, hogy Nikó barátai is egytől egyig elfogadták a lány társaságát, és olyan csapatként verődtek össze, akik tudnak együtt nevetni, támogatni a másikat, és ha szükséges, akkor megvédeni is. 

Livi eddigi nyarai egytől egyig unalmasak voltak, ezért mindent megtesz azért, hogy találjon valami célt az idei szünetre. Talán a sors furcsa fintora, hogy megjelenik egy gyönyörű, érzelmes hangú fiú a TikTokon, aki titkolja a kilétét, csak az biztos, hogy az ő iskolájukba jár. A lány úgy érzi, hogy ezzel fogja lefoglalni magát: megpróbálja kideríteni, hogy ki rejtőzik Phantom mögött. 

Mindeközben a lány chatelni kezd az egyik évfolyamtársukkal, akivel a barátai elég ellenséges viszonyban vannak. Ádám más arcát mutatja a lány előtt, ez pedig imponál neki. Kedves, figyelmes és őszintén érdeklődik utána. A barátai próbálják védelmezni a lányt, hiszen ők ismerik a fiú hírnevét az iskolából - de ez másként csapódik le Liviben. Sári az egyetlen, aki támogatja a fiúval való ismerkedését. 

Férfi főszereplőnk Phantom, egy fiú, aki úgy érzi a világ ellene van és senki nem érti meg. Hosszú ideje szerelmes egy lányba, aki mintha nem venné észre a jeleket, amiket küld felé. Az általa feldolgozott dalok által próbál még jobban üzenni neki, de mintha ez sem segítene… Aztán üzenetváltásba kezd az egyik rajongójával, Líviával, akivel nyitni kezdenek egymás felé.

Livi jó döntést hozott, amikor adott egy esélyt Ádámnak, vagy igaza volt a barátainak?
Egyáltalán a lány valóban szimpatizál a fiúval, vagy csak az tetszik benne, hogy érdeklődik iránta?
Vajon ha lehull Phantomról az álarc, akkor minden helyre rázódik, vagy rosszabbra fordul?

Véleményem:

Stummer Nikolett stílusa annyira fesztelen és kifinomult, hogy már az első oldalak rabul ejtettek. Konkrétan egy nap alatt kiolvastam a kötetet, és akkora ürességet hagyott bennem, amire már régen volt példa. Az utolsó mondatokhoz érve azt éreztem, hogy beleőrülök a folytatás hiányába. Számos olyan regényt olvastam már, ami függővéges volt, na de ez… 

Bevallom, Phantom kiléte nem volt nagy meglepetés számomra. Talán a korábbi tapasztalataim miatt, azonnal arra gyanakodtam, aki az anonimitás mögött rejtőzött. Bár számomra ez egyáltalán nem rontott az élményen, mert ennek ellenére minden egyes fejezet olvasását nagyon élveztem. Kifejezetten tetszett, hogy Phantom is kapott külön részeket, sőt az írónő egy saját verset is írt, ami szerintem tökéletesen kiegészítette a történetet. 

A Phantom alakja egyszerre volt izgalmas, romantikus és emóciókban gazdag. Ez egy olyan mű, ami fiatalokról szól, de nemcsak nekik íródott, hanem más korosztály is megtalálhatja benne azokat az érzéseket és gondolatokat, amelyeket az írónő szeretett volna átadni.

A szereplők szerethetőek voltak, jól passzoltak a történet mondanivalójához. A kötet elején egyáltalán nem szimpatizáltam a főszereplő szüleivel, de ez a végéhez közeledve megváltozott bennem, mert az apukájának sikerült megkedveltetnie magát velem - tetszett, hogy miután felismerte azt, hogy a lányának mennyire szüksége lenne a támogatására, a szeretetére és a közös időtöltésre, változtatott a dolgokon. Sári, Nikó és a többi barát karakterét is kifejezetten kedveltem, a közös programokon egy kicsit én is közülük valónak éreztem magamat. Sári tényleg igazi legjobb barát volt, nem csak annak mutatta magát - hiába nem értett egyet a lány döntésével a fiúválasztás terén, mégis támogatta és lelkes volt a kapcsolatuk alakulásával kapcsolatban. Ádámot viszont egyáltalán nem szerettem, ahogy megmutatta az igazi arcát… nem is tudom, mit tettem volna vele. Egyszerűen csak utáltam. Biztos voltam abban, hogy hátsó szándék vezérli, hiszen nem állította le a haverjait, amikor arra lett volna szükség. Ráadásul minősíthetetlen volt alkalmanként a stílusa… 

A fülszöveg alapján arra számítottam, hogy a főhangsúly Phantom titkának leleplezésén lesz. Nem azon volt, legalábbis az én megélésem alapján. Azt gondolom, hogy a nyomozást ledominálta a többi lényeges elem - ami személy szerint engem egyáltalán nem zavart, mert ennek ellenére egy olyan alkotást ismerhettem meg, ami szerintem egy második könyves írónőtől minden túlzás nélkül, zseniális. 

A Phantom alakja a zene és a tánc szeretetéről, a barátságról, a szerelemről, a naivitásról és a sebzett szív gyógyulásáról szól. Nagyon örülök annak, hogy megakadt a szemem rajta a digitális előjegyzés közben, mert úgy érzem, kevesebb lennék, ha nem ismerkedtem volna meg Líviával és a történetével. Kíváncsian várom a Phantom sorozat következő részét, nagyon izgatott vagyok a folytatással kapcsolatban!

Azoknak ajánlom Stummer Nikolett második regényét, akik szívesen olvasnának egy ifjúsági-romantikust, ami nemcsak a szerelemről szól, hanem annál sokkal mélyebb érzelmekről is. Egy fiúról, aki nem meri felfedni a kilétét. Egy lányról, aki mindenáron meg akarja találni. A leleplezésről, amit a boldogság vagy a csalódás követ.

Kedvenc idézetek:

"Csak két idegen voltunk, kötelezettségek nélkül. Ő vált a menedékké, amit eddig kerestem. Ironikus, hogy annak ellenére, mennyire tudni akartam, ki ő, pont az anonimitás miatt gondoltam rá így."

"Minden egyes alkalom, amikor láttam Őt, gyötrelem volt. Nem érhetem hozzá, nem hívhattam az enyémnek. Ez mégis olyan édes, jóleső szenvedés volt. Inkább így, mint sehogy. Ez a néhány lopott pillantás számomra felért éhínség idején egy falat kenyérrel. Semmi pénzért sem cserélném el. 
Inkább figyeltem távolról, mint szem elől veszítsem. Ő az én múzsám, akiből erőt merítettem, ha eltűnt az összes reményem."

"Vajon dalszerzés közben ő is azt érezte, amit én, amikor táncolok? Megragadta a zene és nem eresztette? Biztos voltam benne, hogy igen. Átjárta a testét, beépült minden egyes apró, amíg már nem tudta, hol a határ. Hol válik külön ő és a dal. Hol kezdődött Phantom és hol ért véget az álarc mögötti, átlagos srác alakja."

"A fiatalság tulajdonképpen erről szól: hibák halmaza, amiből végül vagy tanultunk, vagy sem."

"Reménytelen. 
Kétségbeestem. 
Semmim sem volt, mégis elvesztettem mindenemet. 
A remény, hogy egyszer az enyém lesz az a lány, akiért olyan régóta epekedtem. Hamuvá vált. 
Eldöntöttem, hogy felégetem magam után a hidat, ami még hozzá vezetett. 
Ő… neki nem kellettem. Nem volt értelme többet kapaszkodnom a gondolatba, hogy egyszer én ölelném, csókolnám. Szeretném. 
A rohadt életbe! Az egész szívem a lábam elé vetném, ha megtalálnám. De nem csak Ő, én is eltévedtem. A dallamokban. A ritmusban. A zenében. 
Fel kellett építenem magam violinkulcsokból, hangjegyekből. A saját sorsomat alakítottam – karmester voltam, vagyok, leszek. 
Még előttem az élet kórusa, játszanom kell. 
Egy nap pedig talán… talán újból egész leszek. 
Nélküled… Nélküle."

Fülszöveg:

Egy rejtőzködő énekes. Egy elhanyagolt lány. És a zene, ami összeköti őket.

A végzős év előtti nyár unalmasan indul Lívia számára. A lány múltja magányos, a tánc az egyetlen menedéke, ám úgy tűnik, a vakáció alatt minden megváltozik. Megismeri Ádámot, és egy új szerelem ígérete bontakozik ki, de a barátai ezt nem nézik jó szemmel – különösen a legjobb barátnőjének bátyja, Nikó nem, aki fél, hogy a lány szíve darabokra törik.
Mindeközben pedig rátalál egy énekesre. Az internetet meghódító művész az árnyékból játszik. A zenéi ezrekhez jutnak el, ám valójában csak egyvalakinek szólnak…
Livi egy meggondolatlan pillanatban üzenetet ír neki. És Phantom válaszol. Ahogy telik az idő, egyre jobban megnyílnak egymásnak. A lányt pedig már nem hagyja nyugodni: ki lehet ez az ismerősnek tűnő idegen, és miért mutat rá egyre több jel, hogy a dalokkal neki üzen?

Vajon képes lesz kideríteni, kit rejt Phantom alakja?

(Pitypang, 2026)

 

További képek a könyv belsejéről: