Németh Fanni: Hannaróza

 

Németh Fanni debütáló regénye, a Hozzád tartozom a tavalyi évben jelent meg a Pitypang kiadó égisze alatt, azonban bevallom, nem igazán keltette fel az érdeklődésemet a zsánere miatt - a fantasy elég távol áll tőlem. Ellenben a Hannaróza című kötete már a megjelenést megelőzően a TBR listámra került, amelyhez nagyban hozzájárultak az írónő kedvcsináló posztjai is. Hatalmas boldogsággal fogadtam Fanni felkérését a mű recenziós olvasására, mert annyi pozitívumot olvastam a könyvről, hogy nagyon vártam már, hogy én is a történet részévé válhassak. 

Történet:

Főszereplőnk Hannaróza, aki gyermekkorában a szüleivel egy erdő melletti házban élt. Ahogy cseperedett, az édesapja egyre jobban az alkoholba menekült, amit az édesanyja igyekezett támogató feleségként, óvó anyaként kezelni, de ez egy idő után már kevésnek bizonyult. A lánynak a szülei kezdettől fogva mondták, hogy egyedül ne barangoljon az erdőben, főleg ne sötétben, azonban egyszer véletlenül mégis elkeveredik, napokra eltűnik és végül az erdei kisházban találják meg. Hanna élete itt változik meg gyökeresen, habár nem is igazán emlékszik a történtekre.

Ahogy telnek az évek, minden változik a lány körül. Az édesapja előbb napokra, majd hetekre és hónapokra eltűnik. Az édesanyja mindent megtesz azért, hogy talpra álljon és egy masszázsszalon kiépítésén dolgozik a garázsban. Rajta kívül a lány egyetlen támasza a legjobb barátja, Csaba, akivel még az iskolában ismerkedett meg. Mindketten rengeteg versenyre jártak, azóta pedig elválaszthatatlanok. Ám a fiú rossz társaságba keveredik és egyre zárkózottabbá válik, egyre kevesebb időt tölt Hanna társaságában - a kapcsolatuk végül végzetes tragédiával zárul le. Azonban a lány élete sem sétagalopp, egyre többször fordul elő, hogy nem emlékszik dolgokra. Olyan dolgokra, amiket állítólag ő tett - például iskolai verekedés. 

Hanna kettős érzésekkel fogadja, hogy ketten élnek egy testben. Ez pedig akkor teljesedik ki igazán, amikor időről-időre új munkahelyre jelentkezik, majd a nyár beköszöntével egy több napos táborba. Hanna és Róza teljesen más személyiség, ami nemcsak az öltözködésükön, de a viselkedésükön is meglátszódik - bár a lány édesanyja ebből nem vesz észre semmit. A két lány nem jön ki jól egymással, szinte mindenbe belekötnek a másik tetteivel, döntéseivel kapcsolatban. 

A táborba Róza költözik be. Vajon ez milyen hatással lesz a Hannával való kapcsolatára, és milyen élményekkel gazdagodik, amikor először az életében hosszabb időt tölthet ő a fényen?
Létezik az a szerelem, ami egy évekkel ezelőtti pillantásban beteljesedik, majd bevonzod, sőt a magadénak tudhatod?
Mivel jár az, ha nyomozni kezdesz a táborban történt haláleset után? 
Előfordulhat, hogy te is veszélybe kerülsz, és a bonyodalom csak most veszi kezdetét?

Véleményem:

Már az első fejezetekben bebizonyosodott számomra, hogy Fanni elképesztő alapossággal, csavaros módon építette fel a cselekményszálat. Időnk van megismerkedni Hannaróza múltjával, az életének fájdalmas pontjaival, majd fokozatosan bontakoznak ki előttünk a műben rejlő dilemmák. Nekem kifejezetten tetszett az, hogy nem váltott idősíkban vagyunk, hanem időrendben pillanthatunk bele a történetbe, mert sokkal intenzívebben át tudtam érezni a Hannában, valamint a Rózában lezajló emociókat is. Sőt, szerintem az írónő kitűnően variálta a két lány személyiségjegyei alapján a gondolati leírásokat, a párbeszédeket.

Annyira könnyen magukkal ragadtak az oldalak, kíváncsian vártam, hogy a krimi elemek mikor jelennek meg a kötetben és milyen formában. Fanni abszolút jól ellensúlyozta ezeket a jeleneteket az erotikus részekkel, egyik sem dominálta le a másikat. Éreztem a szavak mögött megbújó érzelmeket - a félelmet, a szenvedélyt, az izgalmat. 

Szívesen olvasok olyan könyvet, amiben mentális betegségek vannak, és bevallom, részben emiatt is került a Hannaróza a TBR listámra. Az írónő a disszociatív identitászavart annyira jól kiemelte és bemutatta, hogy már emiatt is megérte volna elolvasni, ám ez az erotikus krimi zsánerrel olyan ütős párost alkotott, amit el se hittem volna, ha nem saját élményként tapasztalom meg. Nem egy-két nap volt, amire a végére értem, de pont azért, mert annyira tetszett és annyira bele tudtam élni magam, hogy voltak fejezetek, amelyek után le kellett tennem a regényt, de ezt egyáltalán nem bánom - annál tovább tudtam Hanna, Róza és Zsolt triójának társaságában maradni.

Szeretném kiemelni, hogy nekem kifejezetten tetszett az, hogy az írónő különböző versei, valamint a szereplőkről készült illusztrációk helyet kaptak a kötetben. Szerintem elképesztő módon kiegészítik a történetet, ahogy a fekete lapszínű oldalak is. 

Az utolsó szavakat elolvasva rengeteg kérdés maradt bennem, és egyszerűen azt éreztem, hogy így nem érhet véget a mű. Nagyon várom a sorozat második részét!

Ajánlom a zsáner kedvelőinek, akik szívesen olvasnának egy ingergazdag, érzelmekkel teli alkotást, amelyben a szenvedély és a nyomozás egymást karöltve teljesedik ki!

Köszönöm Németh Fanni írónőnek a recenziós példányt! 

Kedvenc idézetek:

"A fájdalom azt jelenti, hogy még van bennem tartalék. Hogy még nem adtam fel."

"Nem emlékszem pontosan, mikor jöttem rá, hogy ketten vagyunk. Talán régen még egyedül voltam, mostanra viszont tudom: időnként átveszi az irányítást a másik énem, akit Rózának hívok. Ő vad és kiszámíthatatlan. Ha kell, szembeszáll bárkivel, aki bántana minket. Teljesen az ellentétem: ahol én habozok, ő nevet; ahol én félek, ő támad. És ilyenkor úgy érzem, mintha kívülről nézném a saját testemet. Ott rekedek a háttérben, üvöltök a fejemben, mégsem hall meg. Kizár. Néha összekeverednek a gondolataink, mintha ugyanabból a forrásból fakadnának. Máskor viszont bárhogy keresem, nincs sehol. Fogalmam sincs, hogyan működik ez kettőnk között. Csak annyit tudok, hogy legtöbbször én vagyok a domináns, ám amikor minden széthullik bennem, akkor átveszi az irányítást. Bármennyire is féltem tőle az elején, sokszor megmentett már. A részem. Valamilyen szinten ő is én vagyok."

"Édesanyám szeretett volna Hannának hívni, apa pedig Rózának, így lettem Hannaróza.
A Róza eredetileg a latin rosa szóból származik, mely rózsát jelent. (..) Hozzám inkább a rózsatüskék illenek belőle, melyek élesek és képesek fájdalmat okozni, hirtelen sebeznek meg, mikor nem számítasz rá. A bennem rejlő Róza is pont ugyanilyen. Váratlanul éri őket a vihar, amit okozni tud és a pusztítás, amit maga után hagy."

"A nevetése mély, magabiztos, őszinte, a végén furcsa horkantással. Hibátlan. Számomra tökéletes. A látványától megdobban a szívem. Közelebb akarok kerülni hozzá.
Meg fogom szerezni."

"Ahogy elveszek a szemében, tudom, hogy akarom őt. Mindegy, hogy csak egy éjszakára, egy nyári kalandra, vagy akár egy életre, de uralni akarom. Azt akarom, hogy az enyém legyen."

"(..) látom a szemében, hogy ő is többet akar belőlem. Nem ismeri még a sötétségem, mellyel magamhoz láncolom.
Ne aggódj, Oroszlánom, én is többet akarok belőled."

"Meleg és szenvedélyes a csókja, hevesebben ver a szívem, mintha görcsölne a mellkason. Mintha valami lenne ott, ami ki akar törni. Magával ragad és elvesztem a kontrollt a testem felett. Ő veszi át az irányítást."

"Olyan nekem, akár a drog, melyet megszereztem annyi év sóvárgás után, és sokkal nagyobb mámort hozott, mint amit valaha el tudtam volna képzelni. Azt hittem, birtokolni fogom és megőrjíteni magam iránt, de valahogyan ez fordítva is sikerült, és ezt egy cseppet sem bánom."

"Befolyásol, pedig nem akarom. Beférkőzik a gondolataim legmélyébe, úgy besuvasztja magát, mintha agytekervényeimet apránként szőné be hálójával. Mint egy pók, aki úgy játszadozik az érzéseimmel, ahogyan csak akar, és nekem csak akkor tűnik fel, mikor már teljesen beszőtt és mozdulni sem tudok, nincs már hova menekvésem.
Ám az igazság az, hogy nem is akarnék hova menekülni előle.
Ő az első, aki valójában meglátott engem. Az, aki engem választott, engem akart és engem hódított meg. Nem mást látott bennem, nem mást keresett. Vele voltam először igazán önmagam, és én kellek neki.
Örömmel adom neki mindenem."

"Mikor felemelkedik rólam, meglátom végre a kiszívás nyomát, amit maga után hagyott a mellemen. Furcsa mód izgat. Nem tudom, hogy megjelölésnek szánta-e, de én annak veszem, és még szerelmesebb vagyok, mint valaha.
A legszebb bók, amit eddig adott.
Büszkén viselem magamon."

"Valami olyat adott, amitől több, amitől más lettem. Valamit hozzám tett, amivel felemelt. Ezt pedig soha senki nem veheti el tőle. Hogy ezt a valamit ő érte el, az ő érdeme is, hogy ott tartok, ahol. Hogy kibontakoztam. Nem tudom, tud-e róla vagy sejti-e egyáltalán. Nem tudom, tud-e arról, mennyire hálás vagyok neki ezért.
Hogy az apró szavai, rövid mondatai, amiket oly könnyedén kiejt a száján… Azok nekem mennyit jelentenek. Hogy azok a szavak nekem a világomat jelentik."

Fülszöveg:

Hanna élete darabokra hullik, amikor ráébred: nincs egyedül a testében. Ott él benne valaki más is, akit Rózának hívnak. Kettejük között szakadék tátong, míg Róza maga a perzselő tűz, addig Hanna a szenvedély és félelem határán egyensúlyoz.

Amikor megismernek egy férfit, aki mindkettőjük szívét elrabolja, kénytelenek szövetséget kötni egymással. De a vágy hamar veszéllyé, a bizalom árulássá válik, egy haláleset pedig feltépve a múlt sebeit mindent megváltoztat. Ahogy a nyomozásuk feltárja a sötét titkokat, a határ a valóság és az őrület között egyre inkább elmosódik. De vajon túléli a szerelmük a borzalmas igazságot?

Erotikus krimi, ahol a szenvedély és a veszély kéz a kézben jár.

(Pitypang, 2026) 

További képek a könyv belsejéről: