Kate Hewitt regényei egytől egyig komoly, lelki mélységekbe sodró témát dolgoznak fel. A lányomért bármit a negyedik könyv, amit olvasok tőle, de mégis minden alkalommal meg tud lepni, és minden alkalommal rabul tudja ejteni a szívemet. Ez a kötet több nehéz kérdéskört is körbejár, melyek intenzívebbé teszik az olvasási élményt.
Történet:
Milly legnagyobb álma, hogy férjével, Matt-tel közös gyermekük szülessen. Évekig próbálkoznak, míg fény nem derül a nő betegségére, amely rendkívül előrehaladott állapotban van, így természetes úton nem eshet teherbe. A legjobb barátnője, Anna pontosan tudja, hogy mennyire vágyik a nő arra, hogy édesanya legyen. Ezért úgy dönt, hogy felajánlja a petesejtjét, hogy ne kelljen a családnak várólistára kerülnie. A férj első pillanattól kezdve neheztel az ötletre, mert tart attól, hogy ez mindannyiuk számára változást fog hozni.
Végül megszületik a döntés: Anna és Matt bátyja, Jack sejtdonorok lesznek.
Milly rettentő boldog, reménykedik abban, hogy a beültetés sikeres lesz és lehetősége lesz a saját bőrén megtapasztalni az áldott állapotot, a természetes szülést. Ám sajnos már a terhesség alatt romlani kezd a barátnők viszonya, titkolózni kezdenek a másik előtt, bár rövid időn belül lehull a lepel néhány dologról. Anna múltja tragikus, olyan eseményeket élt meg, amelyek teljes mértékben megváltoztatták. Olyan érzelmek bújnak meg benne, amelyek fájdalmasak, pont ezért a lelke legmélyebb helyére száműzte őket.
Milly vajúdása nem a tervek szerint alakul, szülés utáni depresszióba esik, amiből nem látja a kiutat. Ezért úgy dönt, hogy egy rövid időre visszaköltözik a szüleihez, mert sajnos egyenlőre sem ránézni, sem megfogni nem tudja a lányát, nemhogy szoptatni. Ebből kifolyólag Anna és Matt marad a kislány egyedüli támasza, bár valójában a férj sem szán elég időt és energiát a kis Alicera. Talán pont ennek köszönhető az, hogy Anna fejében olyan gondolatok vetnek magot, amelyeknek nem lenne szabad - még egy ügyvédet is felkeres a lehetséges jogai végett. A történetük lezárása egy hatalmas veszekedés formájában érkezik, mely örökre nyomot hagy mindannyiukban.
Évekkel később Milly boldog, hiszen tökéletes családja van. Alice könnyen tanul, rendkívül okos, egy igazi kis csoda. Azonban észrevétlenül változni kezdenek a dolgok, hirtelen megromlik a kislány látása, elfelejt szavakat, nem tud megcsinálni dolgokat, sántítani kezd és rohamok törnek rá. A szülők nem tudnak mihez kezdeni, ezért orvosi segítséget kérnek, de sajnos ők sem tudják a probléma forrását.
A nő végül rászánja magát és felkeresi egykori barátnőjét, Annát, mert úgy érzi tájékoztatnia kell a kislány súlyosbodó állapotáról. Így derül ki, hogy egy rendkívül ritka, örökletes genetikai betegséggel küzd a kislány.
A történet legfontosabb kérdése, hogy vajon az a jó út, ha mindig, minden körülmények között ragaszkodunk a legnagyobb vágyunkhoz? Felvetődik, hogy ha lehetőségünk lenne rá, akkor visszafordítanánk az időt és másként cselekednénk? Hogyan lehet megélni a pillanatokat, ha azok nemcsak boldogok, hanem keserűek és dühítőek is lehetnek?
A lányomért bármit női szemmel, Milly és Anna nézőpontjából íródott.
Egy nő, akinek a legnagyobb álma egy saját gyermek volt, azonban hiába kapta meg, fokozatosan elveszít belőle egy darabot. Egy nő, aki fiatal korában találkozott az erőszakossággal, megbirkózott egy abortusszal, ám újabb fájdalmat kell elviselnie. Két barátnő, akik elválaszthatatlanok voltak, de utólag
kiderült, hogy akkor még csak a felszínt kapargatták, végül egy szörnyű tragédiának kell történnie ahhoz, hogy a sorsuk végleg összefonódjon.
Véleményem:
Kate Hewitt gyönyörű megfogalmazásban, elképesztő stílusban és megdöbbentő érzékletességgel alkotta meg ezt a történetet. Rettentő érzékenyen érintett, az oldalakba mélyedve teljes mértékben belelovaltam magam a cselekményszálba, és a szereplőkkel karöltve éltem meg minden pillanatot.
A lányomért bármit erőteljes dilemmákat feszeget, amelyek egyrészt bizakodással töltenek el, míg másrészt összeszorítják a szíved. Az olvasó előtt egy igazi csoda születik, majd megérkezik a könyörtelenség, ami apró darabokra zúz mindent.
Ez a mű egy kapaszkodó, egy reménysugár, egy megváltás. Grandiózus ajándékot ad, aztán töretlenül apasztani kezdi. Sírtam, éreztem, minden szívdobbanásommal átéltem! Mérhetetlenül fájt, de mégsem tudtam letenni!
Kedvenc idézetek:
"Pont emiatt maradtál csendben, a lelked mélyén odavoltál, hogy felfigyeltek rád, még akkor is, ha közben rosszul voltál ettől. És közben mindörökké bűntudatod lesz és szégyelled magad, egy folt lett a lelkeden, ami nem múlik már el soha."
"(..) zuhanunk a légüres semmibe, fogalmunk sincs hol – és hogyan – érünk majd földet. Hogy milyen mélyre zuhanhatunk (..)"
"(..) ezt a döntést meg kell hoznunk mindennap. Minden másodpercben. Engednünk kell, hogy ránk találjon a jó még a rosszból is. Még az elképzelhetetlenből is."