A főszereplő, Millie múltja nem könnyű, de igyekszik hátrahagyni a régi életét és új lappal kezdeni mindent. Jelenleg a kissé rozoga, de működőképes autójában él, mert legutóbbi munkahelyéről elbocsátották. Legfőbb célja, hogy találjon egy fizető állást és ismét egy igazi ágyban aludhasson.
Az álma beteljesedni látszik, amikor részt vesz egy állásinterjún a Winchester házban, ahol házvezetőnőt keresnek. A munkával járó szoba megdöbbentően alacsony és elég rossz érzést kelt főhősnőnknek, ennek ellenére elvállalja a munkát, mivel mihamarabb pénzre van szüksége.
Kezdetben könnyűnek látja a rábízott feladatot és úgy véli felelősségteljesen, szorgalmasan végzi a munkáját. Azonban Nina nyugodt szívvel húzza keresztül a számításait, sőt egyenesen átgázol rajta, ezzel rossz színbe feltüntetve őt - képes pillanatok alatt hatalmas rendetlenséget csinálni a konyhában, de ami talán még aljasabb: letagadja az előző kéréseit, ezzel kellemetlen helyzetbe hozva és lejáratva a nőt. Sőt, a kislányuk, Cece sem kíméli a főhőst - például ha kettesben vannak semmibe nézi, nem eszi meg az elé tett ételt.
Mindezen túl, ami talán a legnagyobb gond, Nina férje. Andrew Winchester veszettül jóképű, barátságos és túlságosan vonzó. Millie hosszú ideje nem volt férfival, így számtalan alkalommal le sem tudja venni a szemét róla. Csakhogy a kedves szavaktól és a rá irányuló figyelemtől, olyan érzelmek kezdenek kibontakozni benne, amiknek egyáltalán nem lenne szabad. Ez azonban a munkaadója előtt is nyilvánvalóvá válik. Ám ami a legjobban megrémíti Milliet, az a pletyka, amivel az iskola előtt a szülők szembesítik.
Mi áll Nina viselkedésének folyamatos változása mögött?
Millie képes kontrollálni a vágyait és távol tartani magát a férjtől, vagy az első adandó alkalommal hátba szúrja munkaadóját?
Milyen titkok rejtőznek a Winchester ház falai közt?
Ki az, aki valójában mozgatja a szálakat?
Freida McFadden elképesztő elánnal vezeti be az olvasót a cselekménybe, a történetszállal való kezdeti megismerkedés pillanatok alatt átcsap egy fordulatos, pörgős mesélésbe. Már a mű kezdetén érzékeljük a főszereplőben lévő kétségbeesést, ami végül a regény végefelé érkezve szintén megjelenik. A szereplők közötti feszültség sokszor pattanásig feszül, mégsem robbantja az írónő a bombát, hanem megvárja a megfelelő pillanatot.
Leigáz, megborzongat, groteszk módon fogva tartja a gondolataid és az érzéseid!
Az idei évben több lehengerlő olvasmánnyal is találkoztam, A téboly otthona egyértelműen közéjük tartozik. Az írónő stílusa egyedülálló, szédítően vezeti a cselekményszálat és azzal együtt az olvasót is. Meglebegteti előttünk a kegyetlenség zászlaját, majd az őrületbe kerget az egyre elképesztőbb csavarokkal.
A zseniális történetvezetés által én is a regény részesévé váltam, ezáltal erőteljesen átéltem a borzalmakat és a keserű érzelmeket. Csak ámultam-bámultam, élveztem és szerettem! Utánozhatatlan élményt kaptam, de kíváncsian várom, hogy a sorozat következő részében mi vár Millie Calloway-re!
"Nem éreztem semmit. Nem hittem, hogy képes lehetek még bármit érezni… bárki iránt. Teljesen túlélési üzemmódban működtem.
De most – most, hogy túléltem – kiderült, hogy nem vagyok halott belülről. Távolról sem."
"Egyszer már voltam fogoly – nem hagyom, hogy újra megtörténjen."
"Még mindig ott rejlik benne az a gyermeki boldogság. A képesség, hogy a pillanatnak éljen."
🌟
Egy történet, amelyben nincs bárány. Csak farkasok vannak.
Üdv a családunkban – fogad az elegáns Nina Winchester új házvezetőnői állásomban. Ez a munka az egyetlen esélyem, hogy új életet kezdjek. Itt az lehetek, akinek csak látszani akarok. Csakhamar rá kell azonban jönnöm, hogy Winchesterék titkai a sajátjaimnál is sokkal sötétebbek és ijesztőbbek.
Nap mint nap lelkiismeretesen kitakarítom munkaadóim fényűző otthonát, elhozom a lányukat az iskolából, és ízletes vacsorát főzök az egész családnak, majd apró padlásszobámba térek elkölteni a magam jóval szerényebb vacsoráját.
Igyekszem tudomást sem venni róla, hogy Nina gyakran csak azért csinál felfordulást, hogy kárörvendve nézze, ahogy összetakarítok, hogy miféle blőd hazugságokat gyárt a lányáról, és hogy mint válik Andrew, a jóképű férj napról napra elgyötörtebbé. De ha olykor Andrew fájdalommal telt, szép, melegbarna szemébe nézek, nem tudom megállni, hogy elképzeljem, milyen is volna Nina helyében lenni. Birtokba venni impozáns gardróbját, puccos kocsiját és tökéletes férjét.
Fel is próbálom egyszer egyik ragyogóan fehér estélyijét, csak hogy lássam, hogy áll. Ő persze rájön, s mire én megtudom, hogy padlásszobám ajtaja csak kívülről zárható, úgy tűnik, már késő.
Csakhogy Winchesteréknek sejtelmük sincs, ki vagyok én. És mire vagyok képes.
(Álomgyár, 2022)