Alison Ragsdale tavaly megjelent regényére már a megjelenés előtt felkaptam a fejem. A gyönyörű külcsín mögött egy szívszorító történet rejtőzik, melyben számos fontos téma kerül feldolgozásra. Őszintén szólva egy picit csalódott vagyok, viszont ezúttal nem a művet hibáztatom ezért - a fülszövegben fontos momentumok megemlítése, vagy legalább az arra való utalás hiányzik, ezáltal pedig nem teljesen azt az élményt kaptam, mint amire számítottam. Ugyan nem panaszkodom, mivel rendkívüli mélységekbe sodródtam a kötet által, így tulajdonképpen az élményemen nem rontott.
Catriona és Duncan életének egyik legszebb pillanata szerencsétlenül végződik, a nő ikergyermekeket hoz a világra, azonban csupán az egyik kislány, Hope éli túl. A szülők nehezen tudják elfogadni Faith elvesztését, ezért rövid időn belül döntést hoznak, s lehetőségük adódik magukhoz venni egy másik csecsemőt, Aprilt, akiről az édesanyja lemondott.
Catriona háztartásbeli, Duncan rengeteget utazik a munkája miatt. A nő sikeres a gyermeknevelésben, boldoggá teszi a kislányait és igyekszik megóvni őket mindentől, amitől csak tudja. Számára nincs különbség a vér szerinti és az örökbefogadott gyermei között, azonban férje részéről észleli, hogy ő másként érez. Édesanyaként nyilvánvaló számára, hogy Duncan kapcsolata sokkal szorosabb Hope-val, mint Aprillel. Talán a lányok különböző személyisége miatt, vagy más állhat a háttérben?
A szülők megjárták a poklot újszülött kislányuk elvesztésekor, azonban teljes mértékben elveszítik a kontrollt, amikor egy kivédhető katasztrófa során gyászolniuk kell az életben maradt ikerlányt, Hope-ot is. Ám ezúttal, nemcsak a saját fájdalmukkal kell foglalkozniuk, hanem Aprilével is.
April egy visszahúzódó, magának való kislány, aki számára Hope jelentette a mindent. Ő volt az, akit mindenben követett és aki előtte járt, hogy kitapossa az utat. Nyolc évesen szemtanúja volt a testvére halálának, akin nem tudott segíteni, mert a szülei nem engedték. April a tragédia után teljesen bezárkózik, nem szólal meg és mosolyogni is képtelen már. Azonban nem elég neki ez a veszteség, ugyanis a szülei között lévő feszültség őt is még jobban nyomasztja.
Catriona próbálkozik visszahozni Aprilben azt a kislányt, aki régen volt, de úgy érzi, hogy nincs kapcsolat és kommunikáció közöttük. Aztán amikor a nyílt örökbefogadás miatt felveszi vele a kapcsolatot a lány biológiai édesanyja, akkor még mélyebbre süllyed. Közte és Duncan között hatalmas szakadék tátong, a férfi ideiglenesen elköltözik, hogy mindenki a saját módján dolgozhassa fel a kicsi Hope elvesztését.
Az első találkozás alkalmával kiderül, hogy Lauren állatorvos, gazdag környéken él a családjával - a férjével, Greggel és a négy éves fiával, Connorral. Cat teljesen összezavarodik a nő és a kislánya hasonlósága láttán, külsőre tökéletes hasonmásai egymásnak. Ráadásul April elfogadja az idegen nő közeledését, míg az övét nyíltan elutasítja. Ez számára minden alkalommal egy újabb késdöfés.
Catriona kitartása véges, kezdi azt hinni, hogy talán kislányának jobb élete lenne Laurennel. Hiszen felelős édesanya lett belőle, April pedig minden alkalommal lelkesen játszik vele és nem húzódik vissza az érintésétől sem. De vajon hihet a gondolatait lefoglaló, fellobbant ténynek, vagy a szívére hallgasson? Milyen titkok húzódnak meg a háttérben, s ezek mekkora hatással vannak a döntésképtelenségére?
A lányom anyja az első oldalaknál beszippantott, a saját bőrömön tapasztaltam meg a kétségek közt való őrlődést, a gyászt, a tehetetlenséget és a reménytelenséget. Számos kötetet olvastam már, melyben központi téma volt az örökbefogadás valamely oldala, ennek ellenére minden egyes alkalommal megismerek egy újabb részletet, amivel ezidáig nem találkoztam.
Catriona élete akadályokkal teli, sokszor megreked az úton, de szerencsére sikerül visszatalálnia önmagához. Ezáltal lehetősége adódik felülemelkedni az őt és a családját sújtott katasztrófákkal, így rengeteg sérüléssel ugyan, de meg tudja javítani a házasságát és a gyermekével való kapcsolatát, mielőtt teljesen összeomlana.
Aprilt annyira sajnáltam és annyira megértettem, azonnal belopta magát a szívembe, ha tehettem volna, akkor minden egyes nap megszeretgettem volna.
Duncan jó ember, annak ellenére, hogy menekül a problémák elől és egyedül akarja feldolgozni a kényes, végzetes szituációkat.
Alison Ragsdale történetében nem egy átlagos család életébe csöppennünk, mégsem érezzük kívülállónak magunkat. Könnyedén felvisszük a cselekményszál lendületét, észrevétlenül érezzük át a keserű hangulatot és az ingadozó, fájdalommal teli érzelmeket.
A lányom anyja című könyv megmutatja, hogy nem minden élet tökéletes és nem minden egyszerű, sok szomorúsággal kell megbirkóznia az embernek, de ezekből lehet erőt meríteni a folytatáshoz. Ez a mű egyszerre kínozza meg a lelked és gyógyítja be az okozott sebeket!
"Egymásnak ellentmondó érzések öntötték el, hullámokban, olyan volt, mint egy háborgó tenger."
"Néha jó érzés csöndben lenni, amikor nagy szomorúság van az ember körül."
"(..) csak nézte őt, ajkát összeszorította, mintha a szavak hullámokban akarnának kitörni belőle, de ő mégis fogolyként tartotta zárva azokat."
🌟
Fülszöveg:
Nekünk szánta a sors. Vagy mégsem?
Catriona teljesen összeomlik, amikor elveszíti újszülött kislányát. De reménysugár csillan, amikor lehetősége adódik örökbe fogadni egy gyönyörű kisbabát, Aprilt. Ma már el sem tudja képzelni az életét nélküle.
A család tökéletes otthona April jóízű kacagásától és boldog játékától hangos. Viszont amikor a lány nyolcéves lesz, befut az a telefonhívás, amitől tudat alatt Catriona mindvégig rettegett. April vér szerinti anyja, Lauren szeretne találkozni a lányával.
Amikor Lauren megjelenik az otthonukban, April teljesen kivirul mellette. Egyforma türkizkék szemüket és gesztenyebarna hajukat látva Catriona szíve szinte megszakad. Úgy tűnik, Lauren élete már egyenesbe jött. Jó állása van, és egy szép új házban lakik, egy gazdag környéken. Azonban egyre több időt akar Aprillel tölteni, és ez egyre jobban zavarja Laurent. April hozzá tartozik, és biztos benne, hogy Lauren titkol valamit.
Ki tudja valóban megadni a kicsi lánynak azt a szeretetet és azt a családot, amit megérdemel? Catriona a legjobbat akarja drága kislányának, de ez vajon tényleg azt jelenti, hogy örökre el kell őt engednie?
(Álomgyár, 2022)