Az olvasás előtt más szemmel láttam a borítót, nem vizsgáltam meg a részleteket, csupán a figyelemfelkeltést és a látványosságát állapítottam meg - akkor csak a színes alak és a boríték ragadt meg bennem. Ám a későbbiekben közelebbről is szemügyre vettem, s ezáltal tudtam a külcsínt teljes mértékben a történethez kapcsolni. A fedlapon szereplő nő magát a főszereplőt testesíti meg, ugyanakkor a háttérben húzódó két sötétített férfi az életének két jelentős szereplőjére utal - sőt, a borítékoknak is nagy szerepe van, melyet a cselekmény kibontakozása során ismerhetünk meg teljes mértékben.
Klára reménnyel telve tekint a jövőre és hatalmas lehetőséget lát maga előtt, amikor belép az egyetem kapuján. Céljai, tervei vannak, amelyeket szeretne megvalósítani, vagyis egy lépéssel még közelebb kerül az élet mibenléte felé.
Rövid időn belül megismerkedik az egyik csoporttársával, Marcival, aki rendkívül kedvesen és fesztelenül fordul felé. A kapcsolatuk furcsán indul, s később sem válik tisztábbá a viszonyuk.. Talán ő lát bele többet a köztük lévő dolgokba, vagy a srác más okból kifolyólag viselkedik ennyire nyakatekerten vele?
A lány választ kap a kérdésére, amikor szembesül azzal a hírrel, amire legvadabb álmában sem gondolt volna. Hol húzódik a határ a számunkra fontos emberek elengedése és magunk mellett tartása között?
Fájdalmas napok, hetek múlva Klára élete újra kezd pozitív vágányra terelődni, amikor egy kockázatos és meggondolatlan választásnak köszönhetően megismerkedik a vonaton egy testvérpárral. Közel kerülnek egymáshoz és az idegenek segítő kezet nyújtanak a szorult helyzetben lévő nőnek, aki mindezek hatására kezdi megérezni az Ábel iránti vágyát. A férfi sem rest kifejezni rokonszenvét a nő irányába, azonban a kettejük dolga sem könnyű folytatást kap.
Főszereplőnknek, Klárának megannyi keserűséget és szomorúságot kell elviselnie a történet folyamán. Többször is darabokra törik a szíve a sorok között, ám mindez csak megerősíti a személyiségét és még szilárdabbá varázsolja a lelkét. Olyan nehéz pillanatokon kell keresztül mennie, amelyek az edzett lelket is próbára teszik, így a nőnek sincs könnyű dolga. Talán pont ezeknek köszönhető az, hogy az olvasó tanúja lehet Klára felnőtté válásának, mely során a naiv, érzékeny lányból egy határozott, magabiztos nő lesz.
Gigi Forte stílusa légies, fogalmazása olvasmányos, frenetikus módon vezet be a főszereplő életébe. Kiválóan forgatja a cselekményszálat, az érzelmeket pedig játszi könnyedséggel társítja a megfelelő pillanatban. A Levelek során számos könnyfakasztó, ugyanakkor mosolyt csalogató momentummal találkozunk, melyek egytől egyig átjönnek az olvasónak, s ezáltal sokkal életszerűbbé válik a történet.
A könyvben intenzív emóciókat, izgalmas cselekményeket találunk, így a mondanivaló nem laposodik el, hanem ajtót nyit az olvasó gondolkodása felé. A főszereplő hibázik, rossz döntéseket hoz, nem ismeri fel az őt körülvevő gonoszokat, de mégsem hátrál meg és mindent megtesz azért, hogy a legjobbat hozza ki az életéből.
Fülszöveg:
„Egyikünk sem időmilliomos. Az életünk, az időnk túl drága ahhoz, hogy évekig várakozzunk, gondolkozzunk, és közben ne lépjünk előre, más emberek idejét is rabolva. ”
Klára, a kissé komoly fiatal lány élete gyökeresen megváltozik, amikor egyetemre megy. Csoporttársa, a nyitott és közvetlen Marci, naponta küld neki kedves, gyengéd hangvételű leveleket. A levelekben rejlő érzelmi töltet elindítja Klárát a nagybetűs ÉLET, és a mély érzelmek hullámvasútján. A lány a vágyakozás izgalma után, hirtelen a kétely és a csalódottság útvesztőjébe kerül, ahonnan csak az őszinteség és az igazi szeretet jelenthet kiutat.
Klára reménnyel telve tekint a jövőre és hatalmas lehetőséget lát maga előtt, amikor belép az egyetem kapuján. Céljai, tervei vannak, amelyeket szeretne megvalósítani, vagyis egy lépéssel még közelebb kerül az élet mibenléte felé.
Rövid időn belül megismerkedik az egyik csoporttársával, Marcival, aki rendkívül kedvesen és fesztelenül fordul felé. A kapcsolatuk furcsán indul, s később sem válik tisztábbá a viszonyuk.. Talán ő lát bele többet a köztük lévő dolgokba, vagy a srác más okból kifolyólag viselkedik ennyire nyakatekerten vele?
A lány választ kap a kérdésére, amikor szembesül azzal a hírrel, amire legvadabb álmában sem gondolt volna. Hol húzódik a határ a számunkra fontos emberek elengedése és magunk mellett tartása között?
Fájdalmas napok, hetek múlva Klára élete újra kezd pozitív vágányra terelődni, amikor egy kockázatos és meggondolatlan választásnak köszönhetően megismerkedik a vonaton egy testvérpárral. Közel kerülnek egymáshoz és az idegenek segítő kezet nyújtanak a szorult helyzetben lévő nőnek, aki mindezek hatására kezdi megérezni az Ábel iránti vágyát. A férfi sem rest kifejezni rokonszenvét a nő irányába, azonban a kettejük dolga sem könnyű folytatást kap.
Főszereplőnknek, Klárának megannyi keserűséget és szomorúságot kell elviselnie a történet folyamán. Többször is darabokra törik a szíve a sorok között, ám mindez csak megerősíti a személyiségét és még szilárdabbá varázsolja a lelkét. Olyan nehéz pillanatokon kell keresztül mennie, amelyek az edzett lelket is próbára teszik, így a nőnek sincs könnyű dolga. Talán pont ezeknek köszönhető az, hogy az olvasó tanúja lehet Klára felnőtté válásának, mely során a naiv, érzékeny lányból egy határozott, magabiztos nő lesz.
Gigi Forte stílusa légies, fogalmazása olvasmányos, frenetikus módon vezet be a főszereplő életébe. Kiválóan forgatja a cselekményszálat, az érzelmeket pedig játszi könnyedséggel társítja a megfelelő pillanatban. A Levelek során számos könnyfakasztó, ugyanakkor mosolyt csalogató momentummal találkozunk, melyek egytől egyig átjönnek az olvasónak, s ezáltal sokkal életszerűbbé válik a történet.
A könyvben intenzív emóciókat, izgalmas cselekményeket találunk, így a mondanivaló nem laposodik el, hanem ajtót nyit az olvasó gondolkodása felé. A főszereplő hibázik, rossz döntéseket hoz, nem ismeri fel az őt körülvevő gonoszokat, de mégsem hátrál meg és mindent megtesz azért, hogy a legjobbat hozza ki az életéből.
Összességében egy-két apróságtól eltekintve nagyszerű élménnyel gazdagodtam. A Levelek című regény magával ragadt, s szembesített az élet valódiságával - a főszereplő nem volt tökéletes, egy kicsit mintha én lettem volna, ezáltal szinte teljesen azonosulni tudtam vele és minden aggodalmat, félelmet és értetlenséget vele együtt megéltem. A kötetet ajánlom a romantikus lányregények kedvelőinek! Kíváncsian várom, hogy belecsöppenjek Gigi másik művébe, az Emberség-be, ami ettől eltérő témában íródott!
🌟
"A mosolya (..) olyan volt, mint a felhők közül előbukkanó napsugár."
"Ahogy belenéztem a szemébe, akkor, és csak akkor tudtam felfedezni a tekintetében a legszebb, legmélyebb emberi érzést, amit én lobbantottam lángra a szívében. Perzselő forróság mardosta a torkomat és a mellkasomat egyaránt. Hirtelen könnyek szöktek a szemembe. A határtalan boldogság könnyei."
"Felszakadni éreztem a régi, beforrtnak hitt sebeket a lelkemen."
🌟
Fülszöveg:
„Egyikünk sem időmilliomos. Az életünk, az időnk túl drága ahhoz, hogy évekig várakozzunk, gondolkozzunk, és közben ne lépjünk előre, más emberek idejét is rabolva. ”
Klára, a kissé komoly fiatal lány élete gyökeresen megváltozik, amikor egyetemre megy. Csoporttársa, a nyitott és közvetlen Marci, naponta küld neki kedves, gyengéd hangvételű leveleket. A levelekben rejlő érzelmi töltet elindítja Klárát a nagybetűs ÉLET, és a mély érzelmek hullámvasútján. A lány a vágyakozás izgalma után, hirtelen a kétely és a csalódottság útvesztőjébe kerül, ahonnan csak az őszinteség és az igazi szeretet jelenthet kiutat.
(NewLine, 2021)