Kate Hewitt: Búcsú, amely nem tart örökké

Kate Hewitt azon írók közé tartozik, aki nem fél komoly témákhoz nyúlni, így nem meglepő, hogy minden egyes regényében különféle problémákat dolgoz fel, mégis a történeteiben található egy tematikus közös pont: a szülő-gyermek kapcsolat, e köré építi fel a különböző cselekményszálakat. A könyvei nem könnyű olvasmányok, hiszen az oldalakon rejlő intenzív érzelmek akaratlanul is hatással vannak az olvasókra, ezmiatt semmiképp sem lehet egyszerűen túllendülni a közvetített üzeneten.

R. Kelényi Angelika: Veszélyes Vadvirág (Caroline Wood 7.)

Számomra az elmúlt években az egyik legjobban várt könyvsorozat a Caroline Wood kötetek, mivel a regényekben rejlő kaland, izgalom és romantika teljes mértékben magával ragad minden alkalommal, és az utolsó lapokon rejlő utalások a következő utazásról szintén a bűvkörükbe vonnak. Az első három-négy résszel kissé hullámzó volt a kapcsolatom, aztán az ötödikkel és a hatodikkal stabilan felfelé ívelt, emiatt rettentően kíváncsi voltam, hogy a hetedik vajon milyen lesz, végül meglepően pozitív élménnyel zártam ezt a művet is.

Eva Mozes Kor & Lisa Rojany Buccieri: Az ​auschwitzi ikrek

Általában könnyedebb, zsáner szempontjából pedig lendületesebb olvasmányokat szoktam olvasni - nagyrészt romantikát, erotikát, krimit vagy thrillert. Alkalmanként mégis eljutok arra a sarkalatos pontra, amikor valami másabb, komolyabb témájú kötetre van szüksége a lelkemnek, amely szembesít az élet embertelen és kegyetlen oldalával. Eva Mozes Kor és Lisa Rojany Buccieri kötete már a megjelenés előtt felkeltette az érdeklődésem, mégis csak most éreztem elég erősnek magam ahhoz, hogy belemélyedjek Az auschwitzi ikrek világába.

P. C. Harris: Újrajátszás

Az írónő regénye az egyike volt az első Álomgyár kiadós élményeimnek. Évek óta tervezgettem az újraolvasást és őszintén bevallom, hogy sokkal jobban esett a lelkemnek, mint ahogyan azt gondoltam volna. Mert az Újrajátszás elrabolta a szívemet, összetörte azt, majd addig nem eresztette, míg az utolsó darabokat a helyére nem illesztette! P. C. Harris Árnyoldal című kötetét is olvastam régebben, a terveim közt szerepel annak a kötetnek az ismétlése is!

Szollár Bence: Egy szál rózsa

Többször találkoztam már az író nevével különböző platformokon, viszont az általa alkotott horrorisztikus világ idegensége miatt nem különösebben figyeltem fel rá. Utólag belátva ez hiba volt, hiszen egyrészt a komfortzónám határait feszegettem ezzel a kötettel - amire azért valljuk be, hogy néha szükség van -, másrészt egyáltalán nem áll olyan távol tőlem, mint az előzőleg gondoltam.

K. M. Holmes: Miénk a pillanat (Tiéd a főszerep 2.)

K. M. Holmes tipikusan az az író, aki minden történetével egy újabb meglepetést okoz az olvasónak. Számomra ő az, akinek az eddigi általam olvasott regényei mind-mind versengenek egymással, mert mindegyiket másért tartom a legjobbnak, így nem is igazán tudok kedvencet avanzsálni közülük - bár általában éppen az aktuálisat tartom mindig annak. Izgatottan vártam, hogy a Tiéd a főszerep sorozat második részébe csöppenjek és visszatérjek a szereplők világába, mert rendkívül jól éreztem magam a társaságukban.

Selena B. Lowell: Improbus - Szívtelen

Selena B. Lowell munkássága idegen számomra, hiszen ezidáig egyetlen kötetét sem olvastam - bár pár hónappal ezelőtt beszereztem a Démonok árnyékában című regényét, amely alapvetően nem az én zsánerem, viszont csodás borítót kapott és az írónő szülinapi akciójának keretében képtelen voltam távol tartani magam tőle. Az olvasás előtt rettentően izgultam, hogy milyen élménnyel gazdagodok majd elsőként Selena írásából.