Az írónő komoly és fontos témákat feszeget a regényeiben, melyet lehetőségem volt a saját bőrömön megtapasztalni, de vannak hiányosságaim az eddig megjelent köteteit tekintve, amit rövid időn belül igyekszem pótolni. Az első Kate Hewitt regényem az Isten veled, gyermekem! című mű volt, amiben az örökbefogadás menetét és a két édesanya érzelmeit, gondolatait ismerhettem meg. Közel másfél éve olvastam, mégis az akkori érzelmek pillanatok alatt utat törtek bennem, ahogy a kezembe vettem legújabb regényét. A Bárcsak visszajönnél is hasonló mondanivalóval bír: az anyaság és a szülő-gyermek közötti szeretet köré épül fel a történet!
Borító:
Borító:
A kötet külcsíne nem a benne rejlő színvilág miatt különleges, sokkal inkább a rajta lévő karakterek miatt. A nő és a kisfiú tökéletesen megformálja a műben rejlő intenzív érzelmeket: az anyuka és a fiú közötti kapcsolatot, mely néha túlzó tényezővé is válhat. A fiú szeme annyira mélyenszántó, hogy a borítót látva, azonnal belém mart az érzés, hogy mit is rejthet Kate Hewitt könyve.
Történet:
Beth egyedül neveli a kisfiát Dylant, aki viselkedésével kitűnik az átlag gyerekek közül - nem beszél, a földhöz csapja magát, önkívületi állapotban kiabál, akár nyilvános helyen is. Az egyik bolti látogatásuk alkalmával a kisfiú ismét hasonlóan cselekszik és az eladó kihívja a rendőrséget, melynek következtében a gyámügyen találják magukat. A családot már hosszú ideje figyeli a hatóság, hiszen az alapvető, kötelező szükségletek sincsenek biztosítva a fiú számára - iskolába kellene járnia, illetve a szükséges orvosi vizsgálatokon is részt kellene vennie.
Ally és Nick elhatározza magát, hogy elvégeznek egy tanfolyamot a nevelőszülővé válásról, hiszen a lányuk már egyetemre jár, a fiúk is nemsokára kirepül a fészekből és ketten maradnak. Nemsokkal később megérkezik az első gyermek, Dylan személyében. Az első napok több szempontból is szörnyen alakulnak - nem tudják kezelni a kisfiú kitöréseit, s akár még az éjszaka közepén is ijesztő ordításra kelnek fel.
Mindkét édesanya a poklok poklát éli meg.
Dylan élete teljesen megváltozik - pszichológushoz jár, részt vesz élete első fogorvosi vizsgálatán, megkapja a kimaradt oltásokat, megkezdi az első osztályt. Az édesanyjával való elszakadást követően, lehetősége adódik felfedezni a körülötte lévő világot és kapcsolatba kerülni más gyerekekkel is.
Beth nehezen tud túllendülni azon, hogy a fia mennyire boldog a nevelőcsaládnál.
Allynek problémái adódnak a saját gyerekeivel kapcsolatban, nem tud zöld ágra vergődni velük.
Mindkét szülőnek meg kell értenie azt, hogy az életben bekövetkezett változások nem mindig rosszak, még ha első alkalommal annak is tűnnek. Sokszor ezek indítják el a körülöttük lévő dolgokat a jó irányba és valami sokkal jobbá formálják mindazt, amivel a változás történt.
Milyen problémák vannak a Beth és Dylan közötti kapcsolatban, s sikerül helyrehoznia a nőnek, mielőtt teljesen elveszti a fiát? Hogyan képes megbirkózni Ally mindazzal a teherrel, amivel szembesülnie kell?
Véleményem:
Kate Hewitt regénye elsöprő erővel csap le az olvasó érzelmeire, hiszen annyira átütő módon szembesít az anyai lét felmerülő hibáival, hogy lehetetlen nem maximálisan részt venni a szereplők életében. Olyan emocionális mélységekbe lök, ahonnan nehezen lehet felkapaszkodni, mégis a történet felülemelkedik mindezen és az olvasót is magával repíti.
Három nap alatt végig olvastam a Bárcsak visszajönnél című regényt, ami egyáltalán nem lepett meg, mivel gigászi módon magába szippantott és rettentően kíváncsivá tett a történet végét illetően. Az írónő stílusa ezúttal is páratlan módon kiegészítette a művet, mely még magasabb szintre emelte a történetet.
Sajnáltam mindannyiukat: Dylan-t, Beth-et és Ally-t is. Annyira szerencsétlen helyzetbe kerültek és annyira kiemelkedő módon került ábrázolásra az anyaság, mint a női lét egyik legfontosabb szerepe. Fiatal felnőttként teljesen átéreztem a könyvben rejlő kérdéseket, miérteket. Lenyűgözőtt, elszomorított és megmutatott két szélsőséges anyát, akik tudatosan nem hibáztak a gyermekük nevelésében, mégis a felszín alatt ott burjánzott a tévedés gyökere, ami más megvilágításba helyezett mindent. Létezik az, hogy a törődés és a szeretet intenzitása rossz mederbe sodorja a nevelést? Lehetőségünk adódik át venni a családtagjaink terhét, s ezzel a kétségeket és a fájdalmat is?
Kate Hewitt egy újabb csodát alkotott, mely egyrészről könnyekre fakasztott, másrészről a szeretet
legmélyebb erejét mutatta meg. A Bárcsak visszajönnél érzelmileg megterhel, összeszorítja a szíved és gondolkodásra sarkall!
Őszinte szívvel ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szeretik a nehezebb témákat és nem visszakoznak egy nem mindennapi anyaság történetétől!
Kedvenc idézetek:
"Próbálok szeretni, elfogadni, és nem hibáztatni magam egyfolytában."
"Valahogy a köd és a romok közepette Dylan lett a ragasztó, ami összetart minket azzal, ahogy minden bonyodalomtól mentesen szeretetre van szüksége és amilyen könnyedén viszonozza."
"Az ő néma tekintete minden apró részleten egyszerre idegtépő és mélységesen nyugtalanító, és mintha lyukakat találnék ott, ahol azt gondoltam, hogy sima, bűntelen takaró van, csupa áldás és jólét."
"(..) semmire sincs garancia az életben, semmire a világon."
"Olyan nehéz tud lenni, ha az ember egyedül van, és minden döntést neki kell vállalnia, minden felelősséget. Megkérdőjelezi magát, és nincs senki, aki megmondaná, helyesen cselekszik-e."
További információk:
- Olvasásom: 2022.07.11.-07.13.
- Kiadó: Álomgyár
- Oldalak száma: 416 oldal
Mennyire lehet önző az anyai szeretet?
Beth teljes szívéből szereti hétéves kisfiát, Dylant. Ő a mindene. Azonban az élet egy viselkedészavaros, érzelmileg labilis kisgyerekkel nem könnyű, főleg egyedülálló szülőként. Egy rettenetes félreértés odáig vezet, hogy Dylant a gyámügy nevelőszülőkhöz adja, Beth pedig eltökélten küzd, hogy tisztázza magát, és visszakaphassa a gyermekét.
Ally két gyermek édesanyja, és mindig is tudta, hogy nevelőszülő szeretne lenni. Azért, hogy átadhassa másoknak mindazt a jót, amit ő kapott az élettől. Ám amikor Dylan csatlakozik a családhoz, Ally kivételesen ideális életére is komoly hatással van, hogy a kisfiú szükségleteit össze tudja egyeztetni a családja igényeivel.
Beth a láthatásokon szembesül Ally odaadó gondoskodásával, és elbizonytalanodik: biztos, hogy egy gyermek ott van jó helyen, ahová született? Talán az lenne a legjobb Dylan számára, ha esélyt kapna egy szép családban egy jobb életre?
A USA Today bestsellerszerző, Kate Hewitt az anyai lélek kiváló ismerője. Története nagyon súlyos kérdéseket feszeget, és gondolkodásra ösztönöz az anyaságról, a felelősségről, amivel egy szülő a saját gyermekéért tartozik. Jodi Picoult és Jojo Moyes rajongóinak!