Az írónő stílusa, fogalmazásmódja nem idegen számomra, hiszen közel egy évvel ezelőtt alkalmam volt elolvasni Az üveggyémánt átka című alkotást. Abban a műben a testvéri szeretet erejéről és a reményről olvashattam, mely jelentős téma a mindennapjainkban is.
Köszönöm a lehetőséget Kristin M. Furriernek, hogy megismerhettem a nemrég megjelent regényét is. Izgatottan kezdtem bele a történetbe, hiszen az írónőtől származó előző és egyben első olvasási élményem pozitív tapasztalatként rögződött bennem, illetve a fülszöveg alapján pont aktuális olvasmánynak találtam a lelkem számára.A történetről:
Főszereplőink – Moira és Móric – jó barátok, mindketten az egerkövesdi egyetemen tanulnak. Móric imádja az Egri csillagok című olvasmányt, folyamatosan újra olvassa – gyermekkorában az édesanyja minden este ebből olvasott neki és a testvérének, miután az édesapjuk meghalt. Ez volt a férfi kedvenc olvasmánya, emiatt képtelen elszakadni a könyv világától!
Egy nap Moira az órájáról a kollégiumba menet véletlenül összeütközik egy idős úrral. A bácsi egy szórólapot nyom a kezébe, mely csónakkölcsönzésről szól. Onnan el lehet jutni a Szigetközi folyón keresztül a Malom-szigetre, ahol van egy várrom, amit már hosszú ideje szeretnének megnézni. A lány végül rá tudja beszélni barátját, hogy menjenek el oda.
A fiatalokat a csónakkölcsönzőhöz érve egy igazán meglepő dolog fogadja – Moira felismeri ugyanazt az idős férfit, aki szórólapot osztogatott. Ami még érdekesebb, hogy az idegen teljes mértékben hasonlít Móricra – ugyanaz a ragyogó szempár, azonos arcvonások. A fiú nem foglalkozik a lány észrevételeivel, inkább sürgeti, hogy szálljanak végre vízre.
Szereplőinknek ekkor még fogalma sincs arról, hogy milyen kalandos utazásra indultak. A szigetre érvén egy újabb furcsa dologgal kell szembesülniük: a szórólapos és a kölcsönzéses férfi itt is megjelenik. Szóba elegyedik Móriccal és közli vele, hogy ő a vár örököse, de az ezt igazoló dokumentumok eltűntek és a fiú keresse meg azokat. Moira fél füllel hallotta mindezt, lát rációt benne és izgalmasnak is tűnik számára, így végül kutakodni kezdenek.
A kapott feladvány igazán elgondolkodtatja a fiatalokat, míg végül a fiú szobatársa is csatlakozik hozzájuk. Hamar kiderül, hogy Kristófnak több érzéke van ehhez, mint azt gondolták. A szobában kuksoló kockasrác valójában nagyon okos és remek ötletei vannak.
A mű alapkérdése: Mennyire hihetnek a fiatalok az idős ember szavainak? Tényleg Móric családja lenne a vár örököse? Mit veszíthetünk az életben, ha képtelenek vagyunk elszakadni a múlttól?
Véleményem:
Kristin M. Furrier történetében több zsáner vonásai keverednek, amely mindent egybevetve eszméletlenül jó párosítást alkot - ifjúsági és fantasy világ megfűszerezve csipetnyi misztikummal, történelmi háttérrel. Az Elvesztett múlt helyszíne fikció, ennek ellenére egy pillanatra sem éreztem azt, hogy a tájleírások hiányosak vagy kuszák lennének az olvasó számára.
A kötet külcsíne egy szempillantás alatt felkelti az olvasó érdeklődését. Ráadásul a borítón szereplő két alak tökéletes megtestesítője főszereplőinknek, szinte makulátlan mása az általam elképzeltnek. A karakterek kidolgozottsága páratlan összeállítást alkot a történet cselekményi részével. Az illusztrációkat egyszerűen imádtam benne, hihetetlenül jól mutat az oldalak rengetegében.
Alapvetően semmilyen negatív élményt nem tapasztaltam a könyvben, de talán egy nyúlfarknyit kiforratlannak éltem meg a mű befejezését. Ám ez nem gyakorolt nagy hatást a kialakult könyvvel szembeni összképemre.
Összességében az írónő regénye egy kalanddal megtűzdelt, szórakoztató utazásra hívott, melyben helyet kaptak az érzelmes és bölcs gondolatok is. Az Elvesztett múlt üzenete voltaképpen az igaz barátságra és a múlthoz való ragaszkodásra irányul. Próbálja felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy hatalmas botlás a jelenben is a múlttal foglalkozni, mert ezzel kockáztatjuk a jövőnket és elfelejtünk élni. Észre sem vesszük, hogy makacsul ragaszkodunk ahhoz, ami már régen elmúlt.
Teljes szívből ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szeretik a kalandos ifjúsági regényeket és szívesen bővítenék ismereteiket egy igazán könnyű, ugyanakkor jelentőséges történettel!
Idézetek a könyvből:
„Te sosem vagy ideges. Csak mész, ha menni kell, mintha minden mindegy lenne.”
„Már nem cikáztak a gondolatai, sokkal inkább üres lett az agya. Üres a tekintete. Minden annyira szürreális volt. Annyira hihetetlen.”
„Nem az zavarta, hogy szemben áll vele egy kék szemű férfi, hanem valahogy ismerősnek tűnt neki. Az a tekintet, ahogy ránézett… tudta, hogy látta már. Sőt! Inkább ismerős volt neki. Tisztában volt vele, hogy nem először látta.”
„Csak szeretném, ha nem a múltban élnél. A múlt volt, nincs. Nehéz volt, tudom. De próbáld meg élvezni a jelent. Ami most van! Ami most történik veled.”
További információk:
- Olvasásom: 2021. augusztus 13. – 2021. augusztus 15.
- Kiadó: NewLine
- Kiadás éve: 2021
- Oldalak száma: 224 oldal
Főszereplőink – Moira és Móric – jó barátok, mindketten az egerkövesdi egyetemen tanulnak. Móric imádja az Egri csillagok című olvasmányt, folyamatosan újra olvassa – gyermekkorában az édesanyja minden este ebből olvasott neki és a testvérének, miután az édesapjuk meghalt. Ez volt a férfi kedvenc olvasmánya, emiatt képtelen elszakadni a könyv világától!
Egy nap Moira az órájáról a kollégiumba menet véletlenül összeütközik egy idős úrral. A bácsi egy szórólapot nyom a kezébe, mely csónakkölcsönzésről szól. Onnan el lehet jutni a Szigetközi folyón keresztül a Malom-szigetre, ahol van egy várrom, amit már hosszú ideje szeretnének megnézni. A lány végül rá tudja beszélni barátját, hogy menjenek el oda.
A fiatalokat a csónakkölcsönzőhöz érve egy igazán meglepő dolog fogadja – Moira felismeri ugyanazt az idős férfit, aki szórólapot osztogatott. Ami még érdekesebb, hogy az idegen teljes mértékben hasonlít Móricra – ugyanaz a ragyogó szempár, azonos arcvonások. A fiú nem foglalkozik a lány észrevételeivel, inkább sürgeti, hogy szálljanak végre vízre.
Szereplőinknek ekkor még fogalma sincs arról, hogy milyen kalandos utazásra indultak. A szigetre érvén egy újabb furcsa dologgal kell szembesülniük: a szórólapos és a kölcsönzéses férfi itt is megjelenik. Szóba elegyedik Móriccal és közli vele, hogy ő a vár örököse, de az ezt igazoló dokumentumok eltűntek és a fiú keresse meg azokat. Moira fél füllel hallotta mindezt, lát rációt benne és izgalmasnak is tűnik számára, így végül kutakodni kezdenek.
A kapott feladvány igazán elgondolkodtatja a fiatalokat, míg végül a fiú szobatársa is csatlakozik hozzájuk. Hamar kiderül, hogy Kristófnak több érzéke van ehhez, mint azt gondolták. A szobában kuksoló kockasrác valójában nagyon okos és remek ötletei vannak.
A mű alapkérdése: Mennyire hihetnek a fiatalok az idős ember szavainak? Tényleg Móric családja lenne a vár örököse? Mit veszíthetünk az életben, ha képtelenek vagyunk elszakadni a múlttól?
Véleményem:
Kristin M. Furrier történetében több zsáner vonásai keverednek, amely mindent egybevetve eszméletlenül jó párosítást alkot - ifjúsági és fantasy világ megfűszerezve csipetnyi misztikummal, történelmi háttérrel. Az Elvesztett múlt helyszíne fikció, ennek ellenére egy pillanatra sem éreztem azt, hogy a tájleírások hiányosak vagy kuszák lennének az olvasó számára.
A kötet külcsíne egy szempillantás alatt felkelti az olvasó érdeklődését. Ráadásul a borítón szereplő két alak tökéletes megtestesítője főszereplőinknek, szinte makulátlan mása az általam elképzeltnek. A karakterek kidolgozottsága páratlan összeállítást alkot a történet cselekményi részével. Az illusztrációkat egyszerűen imádtam benne, hihetetlenül jól mutat az oldalak rengetegében.
Alapvetően semmilyen negatív élményt nem tapasztaltam a könyvben, de talán egy nyúlfarknyit kiforratlannak éltem meg a mű befejezését. Ám ez nem gyakorolt nagy hatást a kialakult könyvvel szembeni összképemre.
Összességében az írónő regénye egy kalanddal megtűzdelt, szórakoztató utazásra hívott, melyben helyet kaptak az érzelmes és bölcs gondolatok is. Az Elvesztett múlt üzenete voltaképpen az igaz barátságra és a múlthoz való ragaszkodásra irányul. Próbálja felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy hatalmas botlás a jelenben is a múlttal foglalkozni, mert ezzel kockáztatjuk a jövőnket és elfelejtünk élni. Észre sem vesszük, hogy makacsul ragaszkodunk ahhoz, ami már régen elmúlt.
Teljes szívből ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szeretik a kalandos ifjúsági regényeket és szívesen bővítenék ismereteiket egy igazán könnyű, ugyanakkor jelentőséges történettel!
Idézetek a könyvből:
„Te sosem vagy ideges. Csak mész, ha menni kell, mintha minden mindegy lenne.”
„Már nem cikáztak a gondolatai, sokkal inkább üres lett az agya. Üres a tekintete. Minden annyira szürreális volt. Annyira hihetetlen.”
„Nem az zavarta, hogy szemben áll vele egy kék szemű férfi, hanem valahogy ismerősnek tűnt neki. Az a tekintet, ahogy ránézett… tudta, hogy látta már. Sőt! Inkább ismerős volt neki. Tisztában volt vele, hogy nem először látta.”
„Csak szeretném, ha nem a múltban élnél. A múlt volt, nincs. Nehéz volt, tudom. De próbáld meg élvezni a jelent. Ami most van! Ami most történik veled.”
További információk:
- Olvasásom: 2021. augusztus 13. – 2021. augusztus 15.
- Kiadó: NewLine
- Kiadás éve: 2021
- Oldalak száma: 224 oldal
