A fülszöveg azonnal megragadta a figyelmem, mikor szembe találkoztam a kötettel. Mielőtt belekezdtem volna a regénybe, csupa izgalmat éreztem és eszembe sem jutott megriadni a regény történelmi vonatkozásától – pedig gyakran előfordult már. Egyáltalán nem bántam meg, hogy kitartottam a választásom mellett, mert felejthetetlen élményt okozott!
Mijó megöregedett, egyre több problémája van az idő előrehaladtával, azonban folyton feltörnek benne a múltban történtek.
Egyetemi éveit Szarajevóban töltötte, ahol hamar barátokra lelt, s megszakíthatatlan köteléket alakított ki Palival – aki idősebb korában is hűen mellette állt. Ezen felül itt ismerkedett meg azzal a nővel, akivel igazán el tudta képzelni az életét, ám a sors közbeszólt és külön utakra sodorta őket.
Mijót besorozták Jesenicébe. Meda megkapta álmai állását Splitbe. Mindkettejüknek el kellett fogadniuk ezt, s végig járni a számukra kijelölt utat. Ám hamar kap a fiú egy levelet a lánytól, ami megrengeti a mindennapjait, s elgondolkodtatja a hátrahagyott életével kapcsolatban. Mijónak döntést kell hoznia, ámbár egyik választás sem az ígért jövőt jeleníti meg előtte.
Végül szereplőinknek sikerül megtalálniuk a saját boldogságukat – de mi történik akkor, ha úgy hozza az élet, hogy szembe kell nézniük egymással, a hátrahagyott kapcsolatukkal és a döntéseikkel? Meddig kell cipelniük a vállukat nyomó terhet és milyen következményekkel járhatnak a titkok? Felszabadulhatnak-e a múlt árnyaitól, vagy örökké kísértik őket?
Vélemény:
Pap Éva regénye a kanapéhoz szögezett és nem eresztett! Folyton történt valami, ami még körmönfontabbá varázsolta a cselekményszálat. A szereplők szerethetőek voltak, szerintem tökéletesen passzoltak a történetben foglalt helyükhöz. Tetszett a mű felépítése, hogy hátulról indultunk és visszaemlékezés formájában ismerhettünk meg minden lényeges momentumot.
A Mielőtt lemegy a nap az 1950-es évek Szabadkájára és Szarajevójába kalauzol el bennünket, mely helyszínek leírásába, történéseibe hosszú bepillantást nyerhetünk. Rengeteg emóció sugárzik a könyvből, ezzel együtt pedig mérhetetlen fájdalom is. Megigézi az olvasót, az utolsó oldalakig fogva tartja! Nagyon szerettem Mijó és Meda történetét, kellemes meglepetést okozott és olyan élményben részesített, amire egyáltalán nem számítottam.
Szerelem. Döntések. Élni akarás. Sebek. Megrázkódtatások. Titkok. Mindegyiket a múlt övezi és talán sosem ereszti!
Az írónő stílusa teljesen lenyűgözött, olyan érzelmeket szabadított fel bennem, melyek létezéséről nem is tudtam. Méltán nyerte el nálam az év egyik legkülönlegesebb olvasmányát!
Ajánlom a történelmi-romantikusok szerelmeseinek, mert Mijó bámulatos utazásra hív!
Idézetek a könyvből:
,,Az ész és az érzelem viaskodott bennem."
,,Keresd a fényt! Amikor meglátod a fényt, ne foglalkozz semmi mással! Ne félj! Csak menj felé!"
,,Az egyik volt a szél, olykor lágy, máskor viharos, és pusztított maga körül, a másik a nap, ami kiszámítható és sok melegséget hozott."
,,Keresd a fényt! Amikor meglátod a fényt, ne foglalkozz semmi mással! Ne félj! Csak menj felé!"
,,Az egyik volt a szél, olykor lágy, máskor viharos, és pusztított maga körül, a másik a nap, ami kiszámítható és sok melegséget hozott."
