A történetről:
Maga a történet egy család cselekmény- és érzelemdús napjait mutatja be. Első körben az olvasó tudatosítja magában, hogy a szeme előtt egy hatalmas, örömteli esemény fog kibontakozni, ámbár hamar kiderül, hogy erre egy gigászi sötét árny vetül majd, ami megváltoztat mindent.
Lívia régóta arról álmodik, hogy egy hatalmas bulit tartson, melyre úgy érzi, hogy sikerült összekuporgatnia a pénzt. Biztos abban, hogy a negyvenedik születésnapja tökéletes alkalom erre.
Adam ismeri a feleségét és az álmait, mégsem érti, hogy miért ilyen fontos egy fényűző parti megszervezése a nő számára. Ám, ha ez kell a boldogságáért cserébe, akkor kénytelen jópofát vágni ehhez, mert számára Lívia öröme mindent megér.
Hamar kiderül, hogy a lányuk, Marnie nem tud hazautazni a nő születésnapjára, mert úgy lesznek az egyetemi vizsgái, hogy felesleges lenne pár óráért ennyit utaznia – tekintve, hogy amúgy sincsenek a legfényesebb anyagi helyzetben. Az édesapa azonban tudja, hogy mekkora törés a lányuk hiánya a nő számára, ezért titokban megszervezi, hogy a lányuk hazautazzon.
Minden a terv szerint halad, egészen addig, amíg Adam meg nem lát egy hírt: a repülő, melyen Marnie utazott a felszállás után lezuhant és az összes utas, illetve a személyzet is életét vesztette. Ám néhány órával ezelőtt a férfi kapott egy sms-t a lánytól, hogy késik a gépe, így csak egy későbbi csatlakozást ér el. Azonban valamiért rossz érzése támad, s hiába ül a kisördög a vállán, biztos abban, hogy csak rémeket lát és a lányuk még életben van. Gyorsan kell döntést hoznia: szól a feleségének a buli előtt és együtt a dolgok végére járnak – ezzel vállalva azt, hogy utána nyugodt, esetleg szörnyű perceik lesznek - , vagy pár órával később közli vele, ha a bulinak vége – ezzel lehetőséget adva a feleségének arra, hogy legyen pár boldog órája, mielőtt felfedi előtte a borzalmas hírt?
A mű főkérdései: Hogyan dönt Adam, s ez milyen hatással van mindannyiójuk életére? Mennyi titkot bír el egy család, ha egymás elől rejtegetik azokat? Ha valóban tragédia történt, hogyan dolgozzák fel mindezt?
Vélemény:
Alapvetően ez a regény nem thriller, sokkal inkább a drámai és lélektani zsánerbe sorolható. Így aki nyitott valami másra, annak nem lesz hatalmas csalódás, de mindenki másnak igen.
A mű egésze arra az egy kérdésre keresi a választ, hogy mit ér meg a számunkra legkedvesebb ember pár órányi boldogsága, s hol a határ ebben a kérdésben az őrület és a józan gondolkodás között?
Összességében láttam a történet értelmét, hiszen B. A. Paris arra építkezett, hogy az édesanya legnagyobb álmának megvalósítása magához vonzott valami rosszat, s mindezt hogyan tudják elfogadni és miként tudnak ebben a kérdésben családként együttműködni.
Annyira sajnáltam Adamet, amiért órák hosszat nyomta a vállát ez a súly. Sajnáltam, amiért egyedül kell megbirkóznia mindezzel. Ugyanakkor megértettem a döntése mikéntjét is.
Sajnáltam Líviát, amiért nem vette észre a férjén, hogy nyomja valami a lelkét. Sajnáltam őt, amiért nem látott tovább a saját boldogságánál.
A dilemma egy furcsa, ugyanakkor nagyon is valóságos tragédiát dolgoz fel. Torkot szorongató, mély érzésű alkotást ismerhettem meg a lapokba mélyedve!
Őszintén szólva meglepett, hogy egy ilyen lefolyású történetet ismerhettem meg az írónőtől, ugyanakkor csak megköszönni tudom az élményt neki!
B. A. Paris ezzel a művel emlékeztetett engem arra, hogy sokszor a boldogság mellé szomorúság is társul. Ráadásul a rossz dolgokra nincs befolyásunk, nem hibáztathatunk érte senkit. Az élet velejárója, hogy a mosoly mellé könnyek is társulnak. Ahogy az élet rendje az is, hogy bármikor bekövetkezhet a vég és akkor nem lesz lehetőségünk magyarázatot kérni vagy adni, megbocsátani, elmondani az érzéseinket. Ne halogassuk mindezt, hanem ragadjuk meg az alkalmat és cselekedjünk!
Idézetek a könyvből:
,,A puszta létezésével megtanított apának lenni.”
,,(..) de néha (..) szeretném, ha átélné, hogy milyen érzés nem tudni, hol van valaki, akit szeretsz, milyen beleőrülni az aggodalomba. A legrosszabbtól tartani.”
,,Volt egy hézag, egy perc az időben, amikor semmi sem történt, és nem akadt semmi tennivaló. (..) Egy perc, amikor mintha megállt volna a világ forgása, és mi függve maradtunk az időben, várva, hogy tovább mozduljunk.”
„Nincsenek szavak. A gondolat is elképzelhetetlen.”
„Az idő vagy feltölti, vagy elmélyíti a szakadékot.”
,,Az élet túl rövid, tedd azt, ami boldoggá tesz.”
,,Bármi legyen is az, túlleszel rajta. (..) Teljesen túlleszel, mindnyájan túlleszünk. Bármi legyen is az.”
„Nem úgy boldog, ahogy azelőtt – hogy is lehetne? De a magam módján boldog, és ez elegendő.”
