Legelőször évekkel ezelőtt vettem a kezembe, azonnal a szívembe lopta magát. Még akkor megfogadtam, hogy mihamarabb be fogom szerezni és újra fogom olvasni. Ez tavaly meg is történt, ám azóta számtalanszor kinyitottam és elmerültem benne.
A kedvenc könyvemmé avanzsáltam, mert az Amikor esik című történet a pokol és a menny kapujában egy cérnavékony kötélen táncoltat. Darabokra szaggatta a szívemet, s mikor már megnyugvásra leltem, akkor történt valami, ami által még apróbb szilánkokra törtem. Hatással van az olvasóra – a gondolataira, a lelkére, az érzelmeire. A kötet az utolsó oldalig nem ereszt, ám amikor odaérsz, fel sem fogod, hogy csak ennyi volt.
,, Nem igazságos az élet. Gyakran nagyon nehéz helyzetbe hoz minket, és egyedül kell megbirkóznunk olyan dolgokkal, amelyekkel nem kéne minket sújtania. Az élet képes egyik nap mosolyra késztetni, hogy aztán másnap összetörjön apró darabokra.”
A könyv valóságosan repít minket végig az egész történetszálon, mintha velünk vagy körülöttünk zajlana az egész. Oldalról oldalra bebizonyítja nekünk, hogy mennyire igazságtalan tud lenni az élet, és hogy pillanatok alatt romba dőlhet minden. A mű pontosan ezt mutatja meg – a boldog percek után hogyan válik minden kétségbeejtővé és hogyan tűnik el minden apró remény.
Vigaszt nyújt, támogat a kellemetlen helyzetekben és megmutatja, hogyan süt ki a nap egy óriási vihar után. Azt üzeni, hogy nem szabad feladnunk egy harcot sem, még ha kilátástalan helyzetbe kerülünk, akkor sem.
,, A hallgatás nem jelent semmit, és mégis mindent.”
Történet:
Kate Alexander egy csinos, határozott lány volt tele álmokkal és célokkal. Egészen addig, amíg az egyik gimnáziumi partin történt vele valami. Valami visszafordíthatatlan, valami, ami megölte lelkileg és teljesen szétzúzta a jövőjét.
Kate már csak tengődik napról napra. Beau a legjobb barátja már kisgyermekkoruktól kezdve. Azonban azóta minden elromlott kettejük között. A fiú főiskolára megy, bár számára is fájó itt hagyni a lányt.
A lány a gimnázium után az édesanyjával együtt dolgozik a közeli étterembe. Szereti az ottani embereket és a munkára sincs panasza.
Az egyik nap egy ismeretlen fiú tér be, aki rögtön felfedezi Kate-ben a szépséget. S valamiért úgy érzi, hogy muszáj megismernie őt. Muszáj megtudnia, hogy miért nincs fény abban a gyönyörű szempárban. Meg kell tudnia, hogy miért nem mosolyog az a gyönyörű orca.
,, Megtanított rá, hogy amíg lélegzem, addig nem ért véget az életem, és hogy nem szabad olyan gyorsan leírnom magam. Az lehet, hogy nincs hatalmam minden fölött, ami történik velem, de eldönthetem, hogyan reagálok a dolgokra. Megtanította, hogy minél több kockázatot vállalok, annál kevesebb félelmet érzek majd később. Ha még egy kicsit sem mozdulok ki a komfortzónámból, sosem leszek képes rá, hogy úgy éljem az életet, ahogy kell.”
Kate úgy érzi, hogy bízhat Asherben. Jól érzi vele magát,illetve ő nem tudja milyen volt előtte, így nem is fogja feszegetni neki, hogy mi miatt változott meg. Nem akart beszélni róla, csak el akarta felejteni őt és mindazt amit elvett tőle.
De mi történik, ha a legjobb barátunkról kiderül, hogy többet érez? Mi történik, ha egykor bármit megtettünk volna azért, hogy viszonozhassuk a szerelmet? S vajon kibírja a kettejük kapcsolata ezt a hullámvasutat?
,, Féltem egyedül maradni. Féltem, hogy újra megteszi. Egykor tökéletesnek láttam ezt a világot, de ez a kép összetört. Nem maradt belőle más, mint néhány szilánk, amit nem tudtam újra összeragasztani.”
Kate és Asher egyre közelebb kerül egymáshoz. Kezdik megkedvelni egymást, egyre több közös programot szerveznek. Kate kezd ismét kivirágozni, mintha elfordítottak volna benne valamit és egy hatásos gyógymódra lelt volna a szíve.
Beau összetörik, amikor rájön mi történik. Számára már jó ideje csak Kate létezett, de valamiért sohasem mert lépni. Valamiért úgy érezte nincs itt a megfelelő idő a kapcsolatuk tisztázására, amire ez megtörtént addigra már késő lett.
A lány úgy érzi kapott egy második lehetőséget az élettől. Látja, hogy Asher múltjában is történt valami, ami miatt nem teljesen önfeledt és amit próbál titkolni, de mégis ott van vele minden percben. Meg akarja tudni, hogy a pimasz mosolyú srác miért jelent meg pont náluk, s mi miatt menekült el otthonról.
Azonban olyan titkok látnak napvilágot, amik elveszik a reményt Kate-től. Úgy érzi másodszor is próbára teszi az élet, s másodszor is állnia kell a sarat. Azonban most nem saját magáért, hanem Asherért.
,, Mintha Asher egy végtelen sebet égetett volna a belsőmbe, és a szívem egy mély, sötét örvénybe zuhant volna. Ez volt a leggyönyörűbb és egyben legfájdalmasabb élmény, amit valaha átéltem.”
A lány szabadságot vesz ki, minden egyes pillanatot a fiúval akar tölteni. Olyan élményeket is akar szerezni, amikre már soha sem lesz lehetőségük közösen. A legrosszabb pillanatokban is mellette áll, támogatja és sziklaként védelmezi.
Ám bekövetkezik az a perc, ami pontot tesz a dolgok végére. De vajon Kate hogyan tölti a napjait Asher után? Egyáltalán milyen érzés lesz az ő mosolya és tekintete nélkül felébredni?
Összességében:
Sokszor ha úgy érzem, hogy elegem van, akkor az a motivációs idézet jut eszembe: „ Lehet, hogy nem könnyű az életem, de Isten a legnehezebb csatákat, mindig a legjobb harcosainak adja.”
Ebben az esetben úgy érzem, hogy ez az idézet tökéletesen igaz Kate-re. Mert egy igazi harcos, akinek rengeteg dologgal kell megküzdenie és bizony nem egyszer tört darabokra, de mégis képes felszívni magát, megmutatni milyen erő rejlik benne és a legnagyobb viharban is talpon maradni.
,, Amikor esik az eső, gondolj rám! Én leszek a te esernyőd, Kate. Én leszek a fal, ami megvéd a vihartól, amikor túl nehéz lesz az élet. Ne hagyd, hogy elsöpörjön a vihar!”
Meg sem tudom számolni egy kezemen, hogy hányszor fakadtam sírva és hányszor hallottam a saját szívem repedését. Mert ez a regény összeszorítja a gyomrunkat, megfacsarja a szívünket és a gondolatainkba férkőzik.
A legszomorúbb az egészben, hogy Asherben egy olyan fiút ismerhetünk meg. Aki szinte minden lány tökéletes álombarátja lehetne. Önzetlen, odaadó és nem utolsó sorban figyelmes. A saját halálával kellett volna törődni, ám ekkor is Kate foglalkoztatta. A jövőre is tartogatott számára ajándékot, mentsvárat.
S ami talán még szomorúbb, hogy bizonyosságot tesz arról, hogy sokszor azok az emberek mennek el, akiknek még élniük kéne. Akiknek még mosolyogniuk kéne, házasságot kötni, gyereket nevelni.
,, Amikor az ember elveszít valakit, akit szeret, tele van megbánással. Bárcsak megölelte volna, megcsókolta volna, beszélt volna vele… Én nem akarom ezt érezni. Mindent meg akartam tenni vele ma éjjel, akkor, ha fáj, mert hátha ez az utolsó esélyem.”
Az Amikor esik a te regényed:
– ha keresel egy könyvet, ami letehetetlen
– ha szeretnél megismerni egy történetet, ami reális lábakon áll, de talán a legrosszabb rémálmodat jeleníti meg
– ha szereted az olyan műveket, amik érzelmi mámorba ejtenek
– ha szereted a Vörös Pöttyös könyveket és megismernél egy újabbat közülük
– ha néha szívesen sírsz egy könyvön és szakítod szét a lelked
– ha többször gondoltál arra, hogy belekezdj, de még eddig nem mertél
Fülszöveg:
Ő volt az első szerelmem, még mielőtt összeomlott az életem.
És ő most többet akar, amit én nem tudok megadni neki. Minden megváltozott. Bárcsak elmondhatnám neki, miért… de képtelen vagyok. Senkinek nem mondtam el.
Csak akkor ébredtem rá, mennyire szükségem van rá, amikor elment a főiskolára, és én teljesen magamra maradtam.
Aztán egy nap belovagolt a városba Asher Hunt, azzal a sötét, varázslatos tekintetével és a pimasz mosolyával. Őt nem érdekelte, ki voltam azelőtt, egyszerűen csak életet lehelt abba, ami megmaradt belőlem. Sokan figyelmeztettek, hogy tartsam tőle távol magam, de ő segített elfeledni a fájdalmat, ami oly hosszú ideje fogva tartott. Nem hittem, hogy ez lehetséges, mielőtt ő besétált az életembe.
Megsebeztek.
Megmentettek.
És reményre leltem.
Sokáig azt hittem, hogy azon a bizonyos éjszakán végleg leíródott az életem, de aztán rájöttem, az csak egy új kezdet volt. Míg egy titok fenekestől fel nem forgatta a világomat…
Újra.
(Könyvmolyképző, 2015)