Első pillantásra tudtam, hogy ez a könyv kell nekem. Nemcsak a borítónak, de a címnek köszönhetően is. Arról nem is beszélve, hogy Jodi Picoult írta, az ő neve pedig döntő számomra.
Az írónőtől ez még csak a harmadik könyvem, mégis ki merem jelenteni, hogy imádom a műveit. Rajongok a stílusáért, a fogalmazás módjáért. S ha ez nem lenne elég, minden egyes történetében más dolgokra helyezi a hangsúlyt. Minden komolyabb témához van egy saját képe, amit meg szeretne ismertetni velünk, szavakon keresztül. Célul tűztem ki magam elé, hogy minél több regényt elolvassak tőle – akárcsak Nicholas Sparkstól. Számomra ők ketten különösen kiemelkednek a külföldi írók közül.
“(…) a boldogsághoz két út vezet: az ember vagy javít az őt körülvevő valóságon, vagy pedig lejjebb adja a vágyait.”
A Tizenkilenc perc című kötet a mai világban is aktuális témát boncolgat, a bántalmazást. Nemcsak testileg, de lelkileg is fájdalmat okozhatunk másoknak, ami egy életre megváltoztathat a másikban valamit. Sokszor nem is számolunk mindazzal, hogy egy-egy meggondolatlan szó vagy mondat, ami kicsúszik a szánkon, milyen következményekkel járhat. A történet pedig pontosan ezt mutatja be: Hogyan válik egy ártatlan fiatalból egy hidegvérű gyilkos, aki lemészárolja iskolatársait? Minek kell megtörténnie ahhoz, hogy mindez valósággá váljon?
A mű főbb főszereplője Peter, aki megelégeli az ellene tanúsított viselkedést, bántó szavakat és bosszút áll – azaz gyilkol.
Mindeközben megismerjük a többi főszereplő valódi szerepét, a jelent és múltat. Fokozatosan bepillantást kapunk a gyermekkoruk minden fő állomására. Rámutat bennünket a szülői háttér és a környezetük „válaszaira” a döntéseikkel és tetteikkel kapcsolatban.
“Az igazi teljesítmény azonban az, ha az ember jót és szeretnivalót talál egy olyan emberben, akit a világ utál és kiközösít.”
A Tizenkilenc percben igazából a tárgyalás a fő esemény, hiszen ahhoz, hogy józanésszel ott lehessünk mi is a sorok között, muszáj megismernünk minden apró mozzanatot, ami ide vezetett.
Alapvetően tényleg tetszett a történet, hiszen Jodi Picoult írásait nem lehet nem szeretni, valamint tényleg olyan témát dolgoz fel, amiről kötelező beszélnünk. Ám egy kicsit úgy érzem, hibába estem ezzel a regénnyel kapcsolatban – 552 tömény oldalt ölel fel. Ezzel nincs is probléma, de a betűk mérete engem nagyon idegesített – nehezen tudtam elolvasni és ez hatással volt az egész könyves élményemre. Sőt, számos felesleges mondanivalóval találkoztam benne, amik talán ha nem kerültek volna bele, akkor rengeteg plusz időtől megkíméltem volna magam. Mindebből következik, hogy sajnos nem tudtam teljesen átadni magam a regénynek, hiába szerettem volna.
“Mi a különbség aközött, hogy egész életedben igyekszel láthatatlan maradni, vagy pedig megjátszod, hogy az vagy, akinek a többiek látni akarnak? Így is, úgy is tettetés az egész.”
A témára visszatérve – ahogy az ajánlómban már többször is -, a Tizenkilenc perc című kötet szinte gigászi pontossággal fogalmazza meg a kérdést: Miért kell bántani a másikat? Miért kell máshogy bánni vele csak azért, mert máshogy néz ki, mert más az érdeklődése, vagy csak mert nem pont ugyanolyan, mint te? Jobban örülnél annak, ha tökéletes hasonmásaid lennének? Szerintem nem.
Nem szabad bántani a másikat, szavakkal sem. Mert nem tudjuk, hogyan reagál rá, és hogyan viseli.
Nem szabad elfojtanunk az érzelmeinket, nem engedhetjük, hogy emiatt sérüljünk. Elég számunkra az élet adta csalódás és fájdalom. Ne hagyjuk magunkat összeomlani, depresszióba zuhanni. Szedjük össze magunkat és cselekedjünk. Lépjünk ki a kellemetlen helyzetekből! Forduljunk segítségért és ne hagyjuk, hogy mindez elhatalmasodjon rajtunk!
“Ha az ember odaadja valakinek a szívét, és ez a valaki meghal, akkor magával viszi a szívünket? Az ember meg itt marad, lyukkal a mellkasában, és ezt a lyukat nem tudja semmivel sem kitölteni?”
Fülszöveg:
Tizenkilenc perc alatt lenyírhatod a ház előtt a füvet. Befestheted a hajad. Megnézheted egy hokimeccs első harmadát…
Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, és akár le is szállhatsz róla.
(Athenaeum, 2020)